AZ ANYASÁG

A mai összekuszált világunkban kérdezhetnénk, hogy a leányokban megmaradt-e e nemes feladat ösztöne, tudata, hogy az Isten alkotó kezei lehetnek..

Valamikor, a leánynevelő intézetekben, mint pl. a magyarkanizsai, régi nevén az Ókanizsai Haynald leánynevelő intézetben a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanénék tanítottak. Hat elemi, négy polgári osztállyal, és harminc növendékre berendezett internátussal. Egy emeletes sarok épület a plébániával, és a nagytemplommal szemben. Ma is megvan, a földszint ablakai vasrácsosak az osztálytermekkel, fent az emeleten voltak a bennlakó leányok hálószobái, a kápolna, és a tisztelendő nővérek szobái.

Mindennel felszerelt iskola volt, biológiai, és fizikai szertárral, zenetermekkel, konyha, és varrodával. Igen, a konyha, mint tanterem azért volt szükséges, mert a leányokat megtanították sütni, főzni. Megtanították inget, gatyát, gyerekholmit varrni, és Uram bocsá’ zoknit stoppolni, slingelni, hímezni…

No, nem kell megijedni, nem volt a Zárda egy börtön, emlékszem, hat éves lehettem, nagyböjt elején, Édesapámmal a templomban jártam, Ő a segédeivel az oltár mögé a hatalmas feszületet állította fel. Utána valamiért átmentünk a Zárdába, ott ahogy legukksolt, szétrepedt az ülepén a nadrágja. Nagy nevetések között varrták össze az apácák.

Sajnos mindennek vége lett, a „felszabadulás” az apácákat a szomszédos házba telepítette, a Zárdából előbb orosz sebesülteket ápoló kórházféle, majd vegyes gimnázium lett. Hittan, és erkölcstan hiányzott a tantervből és természetesen a korábbi leánynevelés, az anyaságra való oktatás is. Néhány évig tűrte a hatalom a kápolnát, mert nem volt kőműves, aki szétbontotta volna,  a szentélyt. Végül a sintér cigányok verték szét, és a tégláiból az udvarban WC-t építettek. A kápolnából tornaterem lett..

Az ateista nevelés nyomot hagyott mindenütt, a leányok szíveiben is lassan belopózott az ateista gondolkodás a szabadság, a szabadosság mérgező hatása. Az ember, gondolkodó lény, befolyásolni lehet,

az Istenadta gondolkodását is el lehet terelni a normális útról, az utódlás örök kötelesség tudatáról.

Egy török legenda szerint, melyet magáénak tart több török település, a szultán fia vadászatban egy őzet megsebzett. Követték a vérnyomokat, az őz mamát megtalálták, ahogy a kis gidákat szoptatja. Az utolsó erejével visszament a gyerekeihez, megszoptatta, és meghalt. A kegyetlen katonák megdöbbenve álltak.

A szultán megtiltotta az őzmamák vadászatát.

A gyermek mindig menedéket talál az anyjánál, az apa szigora elől egy csínytevés után. Van egy képem, valahová jó helyre eltéve, egy hegyi kecske, a farával a fényképész felé a feje egészen a hátán visszafordulva néz a gépbe, a hasa alatt a gida a hátsó lába közt kukucskál az idegen felé, a biztos oltalom alól...

Az állatok utódlás ösztönét nem befolyásolja a civilizáció. Csak a rabmadár öli meg az utódját, a rabmadár szétveri a tojásait. Rabságra nem nevel utódot.

A felvilágosult gondolkodásra képes ember abortál, megöli a gyerekét. A gyermek sok esetben szexuális melléktermék...

Bocsánatot kérek, ha az anyaság tisztaságát az állatoktól vettem példaként, mert tanulhatnánk az állatoktól.

Kanadában feljegyeztek egy Édesanyát, aki rákban szenvedett. A tizenkét gyermekének talált nevelőszülőket. Még életében, minden gyermekét elhelyezte mielőtt meghalt.

Legnagyobb tiszteletem azok az Édesanyák felé, akiknek a gyermekeik sorsa, a nevelése mindennél fontosabb.

Boldog Anyák napját kívánok tisztelettel, és sok-sok szeretettel.

Vinczer S. Péter

B.kép: Boris fotó stúdió