Hol volt, hol nem volt Egér ország közepén egy kényelmes és szépen berendezett egérlyukban élt Egér Elemér.

Egy nap arra a következtetésre jutott, hogy meg kellene nősülni. Keresni egy csinos egér lányt, aki szívesen lenne az élete párja.

Egér Elemér csak azt nem tudta, melyik szépséges egér hajadont vegye el feleségül. Ugyanis annyi feleségnek cincogó leányzó szaladgált a környéken, hogy nem tudott közülük választani.

Legszívesebben mindet elvette volna feleségül. Igaz semmiféle egértörvény nem tiltja a többnejűséget, csak az volt a probléma, hogy hajléka kicsi ennyi egérasszonyságnak. Egész nap veszekednének a feleségek, mindenen összekapnának. Megérné őket csitítgatni, igazságot tenni közöttük?

Hogy ezt elkerülje, elhatározta egy felesége lesz, akit a kényelmes és szépen berendezett egérlyuk királynője lesz. Meg fog adni neki mindent. Tejbe-vajba füröszti és kényezteti. Nem lesz más gondja párocskájának, mint hogy reggeltől estig cincogjon drágalátos férje urának.

Vajon, hol fog ilyen asszonykát találni?

Kiült az egérlyuk elé és szemrevételezett minden arrafelé sétálgató egérlányt, de még asszonyt is.

Az egerek nem tudták, mi célból üldögél Egér Elemér a kispadon, amikor máskor mindig szorgalmasan dolgozott odabent. Szünet nélkül gyűjtötte az elemózsiát a kamrába, hogy ha beköszönt a hideg tél vagy nem lesz módja élelem után nézni, akkor is legyen rágcsálnivaló, ne kelljen neki nélkülöznie.

Már kora reggel kiült a háza elé és érdeklődve nézte a leányzókat.

– Mennyi szép fruska van Egér országban – jegyezte meg elégedetten, amikor már vagy két tucat egérlány ellejtett előtte. – Nem lesz könnyű választani közülük.

Szomszédja Egér Aladár a híres sajt szakértő kíváncsian megkérdezte:

– Mondja szomszéd, mi történt, hogy már hosszú órák óta itt kucorog a padon egymagában?

– Tudja, Aladár úr, nősülni szeretnék. Nézem a leánykákat, vajon melyikből lenne jó feleség.

A szomszéd elnevette magát és mondta:

– Ajánlom figyelmébe, kedves Elemér unokahúgomat. Nemrég került eladósorba. Isten is magának teremtette.

– Gondolja, Aladár úr? Kérem, mutasson be kedves unokahúgának!

– Semmi akadálya. Holnap este hétkor megfelel?

– Természetesen bármikor. Már előre örülök, hogy találkozhatok vele.

Aladár úr, a szomszéd tenyerét dörzsölve visszament a házába. Egér Elemér meg ábrándozni kezdett leendő párjáról. Kicsit bánkódott, hogy nem kérte meg Aladár urat, hogy meséljen a leányzóról.

A padon ülve, szemét félig becsukva megpróbálta elképzelni a kedves szomszédja unokahúgát. Vajon milyen lehet? Bizonyára szép és kívánatos. Bárcsak már lenne holnap este hét óra!

Nehezen múlt el a nap. Minden perc, mint lusta teknős vánszorgott. Délután már úgy érezte, soha sem fog eljönni az este.

Szerette volna siettetni az időt. Szinte negyed óránként szaladt be a szobába, hogy a nagy kakukkos órán megnézze, mennyi az idő? Mindig csalódott, hogy még csak alig telt el néhány perc. Majd megőrült a várakozásban. Nem akart eljönni az este. Mindenfélét kitalált, hogy múlassa az időt, de valójában egyikkel sem ment sokra.

Mindezek ellenére sok – sok várakozás után este hét óra lett.

Újból kiült a ház elé a padra, és várta Aladár úr unokahúgát, aki hamarosan meg is jelent a szomszéd oldalán.

– Ő az én kis drágalátos unokahúgom Denevér Etelka. Nincs szebb lány rajta kívül az egész földkerekségen – mondta a szomszéd.

Valóban gyönyörű volt. Egér Elemér szeme mindjárt megakadt rajta. Egészen el volt bűvölve a látványtól. Legszívesebben mindjárt megkérte volna a kezét. Csak egy apró bökkenő akadt. Etelka egy kicsit más volt, mint a többi egérleányzó. Állandóan fejjel lefelé lógott a házacska eresze alatt, és a világ összes pénzéért sem akart lejönni onnan. Elemér hiába kérte, hogy telepedjen melléje a kispadon és ott beszélgessenek, a leányzó csak a fejét rázta:

– Itt nagyon jól érzem magam, Elemér. Ha beszélgetni akarsz velem, akkor gyere te fel ide. Lógjunk együtt az eresz alatt!

Ez meg Egér Elemérnek nem volt kivitelezhető. Még – még valahogy talán a falon felkapaszkodott volna, de hogy fejjel lefelé lógjon, erre képtelen volt. Nem tudta magát elképzelni ebben a testhelyzetben.

Amikor Aladár úr látta ezt a kínos helyzetet, gyorsan a két fiatal segítségére sietett.

– Kedves barátom, – mondta Egér Elemérnek – azonnal be kell szereznünk egy szárnyat, hogy felreppenhessen Etelka kisasszonyhoz.

– De honnan tudok szárnyat szerezni? – kérdezte a vőlegény jelölt.

– Hirdetést adunk fel a helyi újságban a következő szöveggel: „Denevér szárnyat vennék. Sürgős!”

– Gondolja kedves szomszéd, ez segít?

– Miért ne? Meglátja egy – két nap múlva lesz szárnya és röpködhet, mint Etelka.

Ez biztatóan hatott Egér Elemérnek és azonmód feladta a hirdetést, ami hamarosan meg is jelent a helyi lapban.

Nem kellett sokáig várniuk, másnap már meg is csörrent a telefon.

– Haló, itt Kandúr Bandi beszél! Ön keres denevérszárnyat?

– Igen én – válaszolta Elemér villámgyorsan. – Uraságod rendelkezik ezzel?

– Természetesen – hallatszott a vonal másik végén. – Kitűnő állapotú, alig használt. Ha szüksége van rá uraságodnak, olcsón megszámítom.

– Igen, igen, sürgősen kellene, ha lehetne, akkor még ma.

– Nincs semmi akadálya. Ha megfelel, még ma este elvihetem a helyszínre.

– Nagyon rendes, Kandúr uram – örvendezett Egér Elemér.

– Akkor ma este szállítom, csak legyen szíves megmondani a címet, ahová vigyem!

– Farkinca utca 9. Tudja, a kamra végénél balra.

– Igen tudom, hol van. Jómagam sokat jártam arra – mondta ravaszkásan Kandúr Bandi.

Megegyeztek, hogy este szállítja a denevérszárnyat. Egér Elemér olyan boldog volt, hogy valósággal ugrált és már azt tervezgette hamarosan megtartja a lakodalmat Etelkával. Mit érdekelte őt, kitől veszi a szárnyat. Az eladó neve fel sem tűnt neki. Képzeletben már repdesett édes szerelmével együtt a mennyekben. Pedig jobb lett volna, ha kicsit óvatosabb és odafigyel, kitől szándékozik denevérszárnyat vásárolni.

Sötét volt már, amikor Kandúr Bandi megérkezett. Elemér csak két zöld villódzó szemet látott, de még akkor sem jutott el a tudatáig, hogy ez csapda. Csak akkor kezdett el kapálózni, amikor már a macska szájában fityegett. Azért még annyi ereje maradt, hogy a mennyezeten lógó Etelkának odakiáltotta:

– Drágaságom, amint meglesznek a szárnyaim, megtartjuk a lakodalmat.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.