.

AZ ISTENEK LÁTJÁK


Látszat csal, - ne ítéljünk a látszat után, -  mert a tudatalattiban, még az etikai korrózió voroneci kolostorfalon is „ellenszándékok” munkálnak, melyek képesek megbénítani és akadályt gördíteni, akár szappanbuborékokként is,  a valódi vágyak beteljesedésének útjába.
Látják az istenek, hogy előkelő hölgynek a tenyerébe fúródott a fémszilánk,  hogy ellehessen távolítani, röntgensugarakkal kellett a kezet átvilágítani.  Ez meg is  történt. Azonban a hölgynek akaratlanul is nagy bosszúságot okozott az eset, mert a sugarak azt is kimutatták, hogy a gyűrű, amelyet az ujján viselt, nem valódi, hamis gyémántutánzattal van kirakva. Látják az istenek...
Látják az istenek, hogy Newton, a híres természetbúvár lakást változtatott. Szemben lévő szomszédja egy nő volt, aki nem tudott a tudósról semmit. Ha néha tekintete a szomszéd ablakra  esett, különös dolgokat látott. Persze ilyenkor mindig fejcsóválva  ment el az ablaktól. Egy napot vendége érkezett, akinek részvétteljesen elbeszélte, hogy a szomszéd egy szegény bolond, aki egész nap szappanbuborékot fúj. A vendég, aki ismerte Newtont, mosolyogva magyarázta a nőnek, hogy az nem bolond, hanem a természettudós, aki a fénysugarak törését tanulmányozza. Ezt is látják az istenek...
Látják az istenek, hogy se ellenszándék se más szándék a környéken
Juhász Gyula verset ír

Fidiász a népnek...

Börtönbe dobtatok. Formátlan szürkeség
Örökös árnya föd és testtelen magány.
Lomhán szállong tova nagy, néma éjszakán,
Míg künn szobraimon új nap szerelme ég.

A népem elhagyott. Vésőm már nincs velem,
Karom meddőn lendül a szürkeségbe föl,
Rá a rozsdás bilincs vasnevetésbe tör.
Oda márvány, élet, teremtés, szerelem!

De az elefántcsont és arany remeke,
Melyre ráragyogott az istenek ege,
Az olimposzi fő derűsen él tovább.

 S fenséges mása fenn a fény ittas egen
Rá visszamosolyog gyönyörűségesen
S bámulja művemen kupolás homlokát!

Fidiász görög szobrászról mesélik, hogy mikor Diana istennő szobrát készítette, a fej hátsó részének a kidolgozására igen nagy gondot fordított, hogy minél nagyobb bűséggel tudja feltüntetni a márványon az egyes hajszálakat. Munkája közben valaki így szólt hozzá: ”Száz láb magas lesz ez a szobor, a hátsó részét márványfal fogja takarni, ugyan ki látja majd akkor, hogy sokat dolgoztál rajta?”
„Az istenek látják majd”, - válaszolta a híres szobrász
Mi az, amit az istenek látnak?
Az ellenszándék eltávolítását a környezetből.
Erdélyben Kovászna megye közigazgatási egység vezető tisztviselőjét a „primus inter pares” (első az egyenlők között) demokrácia  szégyenfoltját, akinek egyetlen dolga lett volna: a törvények betartását szép renddel gyakorolni és felül vigyázni minden részrehajlás nélkül:  dicstelenül leváltották. Dumitru Marinescu román kormánymegbízott menesztésére minden székely ember a „szabadíts meg a gonosztól” miatyánki könyörgés-résszel számított.  Erdély délkeleti részében élő magyarok szimbólumai ellen vívott szélmalomharcos hallatlan pimaszsága teljesen hiábavalóvá vált - a korábbi prefektus elődjével együtt!  -  és a már-már  nevetséges  küzdelem „áldozata” –i  lettek volna. Ezt az érdemes kudarcot sürgette az új román kormányban helyet talált RMDSz .  
Mi az a, amit az Istenek látnak,
A LELKIISMERETET!
                      

A szöveg megállapítását végezte:

Pásztori Tibor Endre