EMLÉKMŰVEINK

 

Rezsimek mennek, jönnek, szobraink mennek és jönnek a rezsimnek megfelelően. 

Így tűntek el azok az emlékműveink, amelyeket a rendszerváltók, rendszerint gyűlöletből távolítottak el emlékműveket. Sokszor pótolhatatlan alkotásokat tettek tönkre. Ilyen volt a Szuezi csatorna építészének Lesseps óriás szobra, az álló férfi alakja, amely terpesz állásban két kontinensen állott, az egyik lábával Afrikán, a másikkal az Arab félszigeten. 

Mondanom sem kell, hogy a világ legnagyobb bronz szobraként csodájára járhatnának az emberek a világ minden tájáról. 

Sztálin is jeleskedett a múlt emlékeinek az eltörlésében, és nem csak az ortodox templomok tömegét fosztották ki és romboltatta le, hanem mindent, ami a cári Oroszországra emlékeztetett.

Hazatérve, a Kossuth téren el kellett tűnni  Tisza István szobrának, akit a kommunista csőcselék félretájékoztatva a háború kitörésével vádolt, és gyilkolt le a saját otthonában. Pedig éppen Tisza István volt az egyedüli, aki egy hétig nem volt hajlandó aláírni a háborút, és akkor is csak azzal a feltétellel, hogy Szerbia megbüntetése után, egy centiméter idegen területre sem tart Magyarország igényt.

Sajnos, mégis Magyarországot büntették a békediktátum hatalmasai kifosztva Magyarországot, és elrabolva az ország kétharmadát.

A fogyatékos Károlyi Mihály, átadva a hatalmat Kun Bálának, Szamuely  Tibornak, "A nem akarok katonát látni"  kommunista csőcselék hagyta széthúzni az országot. Mégis Károlyinak állítottak szobrot az elvtársak, és nem az ország mentő Horthy Miklósnak, akinek a neve a mai napig említhetetlen.

A Trianoni békeszerződés lehetőséget hagyott, hogy tárgyalások útján, a határkiigazítások lehetővé váljanak.

Minden magyar ember hitt abban, hogy egy igazságtalan békediktátum Trianoni országhatárai nem lehetnek véglegesek.

Ilyen történelmi helyzetben érkezünk el a harmincas évekhez, amikor a Németországban a nemzeti szocialisták már hatalmon vannak. Teljhatalomra jutott anyai ágról Rothschild Salamon dédunokája, akit Hitler néven ismert meg a világ. Hitler az első világháborúban a Monarchia katonájaként vett részt, de civilben a festészethez vonzódott.

Hitler a tervei megvalósításához szövetségeseket keresett, és misem volt természetesebb, mint a területeit vesztett Magyarországot is célba vette. Amikor egy korai találkozón, felvázolta, hogy mely országokat rohan le, és erre Horthy azt felelte, hogy ebben nem akar részt venni, azt felelte, hogy aki a főzésben nem vesz részt, az a lakomán sem foglalhat helyet.... célzott az elcsatolt területeinkre. Hosszú huza-vona után, beleegyezett a Korona Tanács, hogy kis erővel részt veszünk a villámháborúba, ami a tél beállta előtt már a Szovjetunió kapitulációjával véget fog érni.

A nóta már egy kicsit megtoldja a háború végét: Majd ha vége lesz a hosszú télnek, és újra elolvad a hó... aztán a hó ötször is elolvadt, alá temetve sok ezer magyart is!

Valami familiáris vita is lehetett a háttérben, mert Hitler nem fogadott szót, fel akarta számlálni a tőzsdét, és saját, birodalmi márkát hozott létre. Az ilyen bűnbeesésért már korábban Linkoln is, és később Kennedy is az életével fizetett, de a Kossuth bankót se feledjük.

1944-ben már a vak is látta, hogy a villámháborúból nem lett semmi.

A göbbelszi propaganda a "türelem rózsát terem, a német hadiipar 

a 24 óra utolsó percében beveti a csodafegyvert" harsogta a berlini rádió. A csodafegyver, a német atombomba meg késett, mert sikerült a norvég fjordokban a nehézvíz üzemet megbombázni.

A német titkosszolgálat egyre több bizonyítékot szerzett, hogy Magyarország ki akar ugrani a háborúból.

Horthy levélben kérte Hitlert, hogy a honvédséget engedje haza, hogy a Kárpátok vonalán elhelyezkedve feltartóztassák a szovjeteket. Hitler megértette, hogy ha ezt megengedi, akkor lehetőség lesz a kiugrásra.

1944 március 15-én, a márciusi operaházi ünnepségen a német nagykövet tolmácsolta Hitler meghívását Klessheimbe megbeszélésre. A Korona tanács nehezen döntött, mert ha nem utazik, haragra gerjesztik Hitlert, ha utazik, esetleg letartóztatják a küldöttséget. Végül Sztójay érveire hallgatva a katona bátorságra hivatkozva, Horthy elindult a Turán motoros vonaton. Megérkezésekor,a kiszállás előtt, kétszer magához vette a pisztolyát, és kétszer visszatette...

Március 19-én Klessheimben, Hitler közölte Horthyval, hogy a német csapatok már megindultak Magyarország megszállására! A német csapatok minden fontos kulcspontot elfoglaltak, a honvéd kaszárnyákban is kettős őrséget állítottak.

A GESTAPO minden nagyobb városban parancsnoksággal rendelkezett. Német parancsnokság alá vonták a rendőrséget, a csendőrséget, és a polgári tisztviselőket lecserélték. Százával tartóztatták le a német ellenes személyeket mit sem törődve a mentelmi jogokkal a parlamenti képviselők esetében.

Közben Klessheimben, tiltakozásul Horthy azonnal vissza akart utazni, Hitler meg le akarta tartóztatni. Sztójay rábeszélésére Hitler elállt a szándékától, és másnap hazaengedte a foglyait. A Turán állandó "légiriadókkal" késleltetve az ország német megszállására ért haza.

Kállayt menesztenie kellett, aki a lemondást javasolta Horthynak.

Horthy nem mondott le, mert egyrészt abban reménykedett, hogy talán marad annyi mozgástere, hogy segítsen az ország helyzetén, másrészt meg:"nem engedhetem át ezt a széket a Szálasinak!"

A németek nem hatoltak be a Várba, de kívüle mindent kontrolláltak. Ez azt a látszatot keltette, hogy Horthy kormányzóként továbbra is a döntések birtokosa, és a Parlament a kormány továbbra is szabad. Holott, 1944 március 19-én az ország addig is korlátozott szuverenitása teljesem megszűnt. E dátum után, bár magyarokkal hajtatták végre a németek a terveiket, a magyar rendőrök, a honvédség, a csendőrség német parancsra cselekedett. Ennek ellenére, Horthy parancsára vitéz Keresztes Ferenc  a páncélosaival megakadályozta a budapesti zsidók deportálását. Erről Lantos Tamás USA szenátor a Kongresszusban a felszólalásában megemlékezett.

Ajánlom elolvasni a Vikipediában a Horthy ajánlata, az Infóvilágban: Szita Szabolcs: Magyarország német megszállása, és a többi ezzel kapcsolatos tanulmányokat.

Abban mindenki megegyezik, hogy 1944. március 19 a magyar történelem tragikus napja. Márpedig, ha ez így van, akkor ennek következtében a magyarok is megszenvedték, mert nem csak a zsidók deportálásában nyilvánult meg a tragédia.

Országszerte találunk emlékműveket a mohácsi csatáról, a Szigetvárat bevevő szultánról, a szovjet "felszabadítókról" Károlyi Mihályról, hogy ne soroljam a többit. Akkor miért ne legyen emlékmű a német megszállásról? Kinek van joga dönteni Magyarországon ebben a kérdésben? A magyar kormánynak, a magyar Parlamentnek, vagy a MAZSIHISZ-nek, amely nem is képviseli az egész magyarországi zsidóságot. 

Ideje lenne megérteni a Wiesental iroda képviselőinek is, hogy Magyarország messzemenően megad minden vallási, és más jogokat a betelepült zsidó vallású embereknek, és nincs jogukban beleszólni a magyar belügyekbe, amelyekkel megsértik Magyarország szuverenitását. Ha pedig nagyon aktívkodni akarnak Magyarországon, akkor vádolják meg Biszku Bélát a 15 éves Mansfeld Péter felakasztásáért, mert feltehetően mint akkori belügyminiszternek, némi köze lehetett hozzá.

A magyar társadalom joga, hogy milyen emlékművet állítson. Véleményem szerint, a német megszállás emlékművével szemben az orosz megszállás emlékművét is fel kellene állítani.

Ugyanakkor halaszthatatlan,  a Rákosiféle történelmi szemlélet felülvizsgálata, illetve kitakarítása, mert a valóságtól messze jár, és objektív, igazságot feltáró történelmet kell írni, és tanítani Horthyról és az életútjáról.

Ha lehet a szlovák Tisónak, Hlinkának, a román tábornoknak, Ion Antonescunak, a zsidóirtó Vasgárdának szobra, akkor az én szememben Horthy mint nemzetépítő, nemzetmentő a legnehezebb időkben kétszer is helytálló államférfinek, mint Otranto hősének mindenképpen kijár az ország megbecsülése.

 Ő volt az egyetlen államférfi abban az időben, aki vállalta Hitlerrel szemben is esetenként az ellenállást.

Hiszek benne, hogy eljön az idő, amikor a ráhordott vádaktól, rágalmaktól megszabadítják a történészek, és elfoglalhatja a helyét igazságosan a magyar történelemben. Nem ez a történelem meghamisítása, hanem az, amit egy maroknyi botcsinálta történész, és a MAZSIHISZ akar ráerőszakolni a magyarságra.  Túl hosszú lett volna idéznem a  Magyarország német megszállása alatti címen megjelent tanulmányból, inkább ajánlom, hogy olvassák el, abban részletesen le van írva, hogy a magyar hatóság minden mozgásterére rátelepedett a GESTAPO.  Akkor miért akarják a nyakunkba varrni a zsidók, és árják deportálását, miért akarják kollektív felelőssé tenni a magyarságot, hogy passzívan eltűrte, és nem tett semmit a zsidók védelmében. De szabad legyen megkérdeznem, hogy a zsidóság miért nem kelt a védelmére a megmentőinek a Rákosi időben?

Mi minden jó szándékú zsidó embert elfogadunk, akik velünk, a befogadó néppel akarnak élni, és tenni Magyarország boldogulásáért, de akik provokálnak, gyűlöletet keltenek, azoknak megvan a lehetősége Gyurcsány szerint, hogy el lehet menni....

 

Vinczer S. Péter

 

2O14 március

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.