2014.03.13. 19:02
Magyar Parkunk (tanúságtétel magyarságunkról)
Van egy emlékművünk, tégladíszkazetta,
minden egyes tégla nevünkkel kirakva,
hogy tudjanak rólunk, akik majd követnek,
kik családfájukra egy pillantást vetnek;
unokák, utódok, kiknek már idegen
lesz drága, szép nyelvünk e kettős szigeten.
Nevünk kicsit többet fog mondani nekik,
mit bennszülött kiwik számára az vetít.
Hogy egy-egy régi név mily egységet takar,
angol lelkiségtől távol lesz a magyar,
azt sem fogják tudni, hogy hol a kis ország,
ahol e kis nemzet indította sorsát,
és élte le éltét, súlyos történelmét,
áldozatát hozva, vallva igaz igét.
Vérrel is fizettünk, meg száműzetéssel,
e világon szétszórt annyi magyar névvel.
Ezen eltűnődve ha tán megkérdeznéd:
csak egy színfolt lenne ez a kis nemes nép
a világ képére; a nagy földkerekség
számára csak annyi, hogy megemlegessék
főleg azok, akik méltatlanul vertek
ránk béklyót, bilincset, sok kínt és keservet.
A bosszús hatalmak Trianon igáját
verték ránk, s létünkön mindmáig az hág át!
Helyén eszünk, szívünk, szívósság, akarat
őrzi emlékünket, s tudatunkban marad
óhazánk határa, tája, képe, népe;
szívünkben még él a magyarság egésze.
Dédelgesse derűnk, derűlátó lelkünk,
hogy egy szebb jövőt majd sikerüljön lelnünk!
Az Isten áldása adjon hozzá erőt,
hogy hitünk válhasson valóra mielőbb!
(Wellington, 2010 május – 2013 augusztus)
Nagy-Magyarország Emlékmű -Nagykanizsa-
fotó: Admin
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
*
ember
Kedves Imre! Hálásan köszönjük meghatóan szép verseidet. Szívből gratulálok!