Gondolkodtam, hogy fel tegyem-e az oldalra. Nem a megosztás volt a célom, s örülök, hogy megértettétek. A kifejezett célom a mai helyzet bemutatása volt. Ami nagyon szomorú. Ugyanakkor a rendszerváltás óta most történik először, hogy a kormány felvállata a problémát, ezt a nagyon súlyos, és kényes társadalmi problémát. Ami nem most keletkezett, de szinte kezelhetetlen társadalmi feszültségekhez vezetett. Amire nincs azonnali megoldás, ami egy nagyon hosszú, és küzdelmes feladat. Nem csak a kormány feladata. A miénk is. Köszönöm a véleményeteket. 

Nagykanizsán sok a közmunkás. Kifejezetten örülök ennek, mert vissza kell terelni mindenkit a munka világába, hogy értéket teremtsenek. Nincsenek könnyű helyzetbe a vezetők, mert az az ember, aki nem ismeri a munkát, a rendszerességet, a felelősséget, nehezen kel fel reggel, és indul el a munka mezejére. De! Bele kell szoknia, és, mint Kata írja, örülni fog a saját maga megdolgozott kenyérnek. A segély nem lehet megoldás, csak a tanulás, és munka a kiemelkedéshez.

Ritkán szoktam kényes kérdésekhez hozzászólni, mert ahogy mondod Kata, megosztottság van. Igen, és pont erre megy ki szerintem a játék, a magyar haragudjon a cigányra, a zsidó a magyarra, vagy mindenkire, az orosz az angolra..stb..És addig, amíg zajlik a "haragszomrád", lehet különféle dolgokat csinálni, mert a figyelem el van terelve. Szerintem a kereskedelmi Tv-k is nagy partnerek ebben a hozzáállásban.

Ördögi kör ez. Valamikor 20-30 évvel ezelőtt is éltek szegény emberek ebben az országban, mégse emlékszem ilyen foku gyűlölködésre. Én úgy érzem ezeket a dolgokat mesterségesen gerjeszti valaki, valakik, nem tudom ehhez nem értek, nem vagyok politikus, sosem voltam olyan okos, hogy ezekbe a dolgokba belelássak.

 Tény, hogy egyes néprétegek rájöttek arra, hogy lehet munka nélkül is pénzt keresni. Ez nekem sem tetszik. De nézzük meg a másik oldalát is a dolgoknak. miért nem találnak maguknak megfelelő munkát ? Én úgy emlékszem régen voltak olyan foglalkozások, úgymond "mesterségek", amikben ezek az emberek jók voltak, ilyen volt például a seprűkötözés, kosárfonás, késélezés, fazekasság. Lehet, hogy én látom rosszul, de szerintem a multik, a nagy cégek elvették az életteret ezektől az emberektől, s mivel máshoz nem értettek, persze, hogy kilátástalan helyzetbe kerültek. Igazi családszerető embereknek ismerem ezeket az embereket, az utóbbi időben egyre többet, mert köztük élek, sokkal jobban belelátok a mindennapjaikba, a gondolkodásmódjukba.

Nem kell félreérteni, nem örülök annak, hogy a fizetésem nagy százaléka ilyen adókra , különféle segélyalapokra megy el, de valahol mégiscsak az a megoldás, hogy talpra álljon az ország, és ez a program szerintem is jó módszer arra, hogy az emberek megváltozzanak.

Katám nagyszerű írás, a mai valóvilág pillanatképéről. Köszönjük szépen.

Másként látom. Látom az akaratot, a küzdőképességet, látom, hogy tetszik ez a másféle, munkán alapuló élet. Látom az örömöt fizetésnapokon, ha ballagnak haza tele kosarakkal, és boldogan mesélik, mi mindenre telik most, hogy dolgoznak. Természetesen , nem mindegyik. Van sok-sok deviáns közöttük, nyakas, nehezen meggyőzhető. Mint ahogy az ujjaink sem egyformák, ők sem. Nagyon mélyről kell magasba emelni ezt a csoportot, s bizony, nehéz, keserves, és hosszú az út a sikerig. Ne legyünk hát türelmetlenek.  A  mi felelősségünk is a jó példát mutatni. 

Azt nem értem, hogy ha segélyekből él hogyan tudja fizetni az autó fenntartását, benzin, biztosítás, stb..., ezek az emberek soha nem fognak megváltozni, mindig a potyát lesik, és fel vannak háborodva, ha nem akarnak nekik segíteni.