2014.02.10. 14:03
Burjánzó vadgender - PolgárPortál 2014. február 4.
2014. február 4., 16:52
A vadhajtás adventív rügyekből, a fa ágatlan derekából sarjadzik. Ha gondos kertészek vagyunk, akkor időben visszavágjuk. Ugyanis a fattyúhajtás túlburjánzása komolyan árthat a fa egészségének, nem mellékesen a gyümölcsök minőségének. Így van ez az úgynevezett gender-kutatásokkal is, amelynek szintén léteznek olyasféle vadhajtásai, amelyekre érdemes lenne jobban odafigyelnünk.
Kezdetben a gender-kutatások még szelíd mederben, hasznos témákat boncolgatva folytak. Néhány évtizeddel ezelőtt még a női és a férfi szerepek megváltozásának feltárását és a nők hátrányos helyzetének megszüntetését tűzték ki zászlajukra a társadalomtudósok. Olyan valós problémákra hívták fel a figyelmet, miszerint a gyermeket vállaló nő könnyen lemaradhat a munkaerő-piacon; vagy éppen férfi szerepbe kényszerül, ami a speciális helyzetből adódóan párkapcsolati válsággal, rosszabb esetben pszichés problémákkal jár együtt. (A nemrégiben elhunyt magyar pszichológus, Kopp Mária kutatásai máig irányadóak ebben a témában.)
Másrészről viszont megszületett, mára burjánzik a kutatások azon vadhajtása, amely mostanra ideológiává lépett elő és amely szélsőséges követelésekhez vezeti a megzavarodott embereket. A gender-ideológia szerint ugyanis nőnek vagy férfinak születünk ugyan, de az, hogy férfiak, vagy nők leszünk, azt a társadalmi szerepünk dönti majd el. Sőt, szabadságunkban áll, hogy eldöntsük, hogy férfiak, vagy nők legyünk – születési nemünktől függetlenül! (Netán a semleges nemiséget választjuk.) Ez lett a kezdeti, szelíd szociológiai kutatások ideológiába torkolló modern vadhajtása.
A természetes közösségek persze ösztönösen ellenálltak és ellenállnak ma is. A család, amely biológiai (anyagi) és lelki értelemben is egy férfi és egy nő által létrehozott együttélési forma, s amelynek jó esetben születő gyermekek a gyümölcsei, keményen szembehelyezkedett a vadgender-ideológiával. De a „család” csak akkor tudja magát ebben a formában megvédeni, ha jogilag és kulturálisan is megtámogatjuk. Ehhez pedig politikai elhatározás kell.
A nyugati társadalmakban, a liberális értékekkel feltöltött európai és észak-amerikai demokráciákban egyre kevésbé védjük, egyre kevésbé őrizzük a hagyományos családmodell értékeit. Mert az a fogyasztói társadalom alapvető dinamikáját, az anyagi igények korlátok nélküli megteremtését és kiszolgálását akadályozza. Így a vadgender-ideológia jó szolgálatot tesz a multinacionális alapon szerveződő és egyre csak duzzadó nagytőkének.
A jogi liberalizáció jól megfigyelhető stációkra épül. Először az „azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolatát”, majd a „melegházasságokat” legalizálják. Aztán következik „az azonos neműek gyermekvállalásának joga”, amelyet már nehezen vesznek be az egyébként toleránsabb kultúrájú társadalmak is. És végül elérkezünk a vadgender-ideológia csúcsára, amely párhuzamosan burjánzik a jogi vadhajtással, amikor a gyermekek nevelésébe, oktatásába is „belecsempészik” a „nemiség szabad megválasztásának” gondolatát.
Ezen a jogi és kulturális utón kezdett el növekedni a „vadgender-ideológia”, az eredetileg hasznos szociológiai kutatások „vadhajtása”. Jól megfigyelhetően a liberálisok, és a szociáldemokraták kezdeményezésére, illetve a 21. évszázadban önálló téma nélkül maradt „zöld”pártok támogatása mellett.
Legutóbb Franciaországban „burjánzott el” a „vadhajtás”. A szociáldemokrata kormányzat tavaly bevezette a homoszexuális párok házasodási jogát; majd balgán, igen kapkodva próbálkozott megmászni a következő lépcsőfokot is, mikor gyermekvállalási jogot akart biztosítani az azonos nemű pároknak. De Franciaország lakossága keményen ellenállt. Százezres nagyságrendű tüntetéseket szerveztek országszerte, amelynek következtében a francia kormány elhalasztotta az új családpolitikai törvénytervezet megvitatását. A „zöldek” értelmezése szerint (akik az ügy legszélsőségesebb képviselői) a kormányzat gyáván megfutamodott a „reakciós csőcselék” miatt. (A francia „zöld” politikusok nem kevesebbet állítottak tehát, hogy a hitük, vagy a profán véleményük szerint a hagyományos családmodellt támogató többgyermekes anyukák és apukák „reakciósok”! Arról a pártról van szó, amelynek karizmatikus alakja a nálunk is jól ismert Daniel Cohn-Bendit…)
Magyarországon is volt idő, mikor burjánzott a vadgender-ideológia, míg alkotmányosan és jogilag vissza nem vágta a most regnáló kétharmados többség. 2009-ben a Bajnai-kormány ugyanis elérte, hogy a Parlament megszavazza a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami már kiterjed a homoszexuális párokra is. (Mintha abban az időben ez lett volna a kormányzat legfontosabb dolga!) Majd következő lépésként, ugyanazon év novemberében, egy egyszerű kormányrendeletben szabályozva, a következő mondatot próbálta beemelni az Óvodai Nevelés Alapprogramba: „az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását”. Tény, hogy akkor Hiller István volt az oktatási miniszter, de érdekes módon senki, így ő sem vállalta fel, hogy a szöveg tőle származna. Majd az egészből semmi sem lett, mert jött a kormányváltás, amely elmetszette a gender-ideológia vadhajtását.
A hagyományos családmodell és a vadgender-ideológia híveinek küzdelme azonban tovább folytatódik. Mind társadalmi, mind kulturális, mind politikai dimenzióban. Franciaországban most egyenlítettek a hagyományos családmodell támogatói, míg Magyarországon éppen vezetésre állnak. De jönnek a választások. Az Európai Parlamentben és nálunk is…
Első közlés: PolgárPortál
2014. február 4.
http://www.polgarportal.hu/polgarblog/nagy-ervin/entry/burjanzo-vadgender
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Örömmel értesítelek benneteket, a mai napon engedélyt kaptam a kitűnő publicistától, jegyzeteinek oldalunkon történő közzétételére.