HÜLYE VAGYOK, VAGY HÜLYÉNEK NÉZNEK?

Igen. Nem véletlen ez a cím, amit rendkívülien osztok ma és a hozzátársuló anyag.
Igen is, mert az ember azért jön a f.b.-re, hogy ossza véleményét, nézeteit, barátaival, ismerőseivel találkozzon ez úton is, ha már e rohanóvilágban nem jut idő egymásra, netán nagy távolságok osztanak meg, mely átlépése fizikailag lehetetlen, az idő és elkötelezettségeink miatt.
Naponta kevesebb, hosszabb időt így próbálunk egymás közelébe lenni, egymást bátorítva, tanácsokat adva, netán véleményünket megosztva, kapcsolatban lenni.
Nincs is ebben semmi rossz, sőt, hogy ajánlott. Tágulnak ismereteink, képet alkotunk másokról, a világról és annak bajairól.
Mi magyarok különösen odafigyelünk a nemzetünket és az anyaországot érintő dolgokra mivel a kormánynak köszönhetően egyesült újra e nemzet, még akkor is, ha vannak botlasztók, akadályok. Hiába élünk, vagyunk és leszünk, igaz nem mind egyformák, mivel nem is lehetünk. Ahogy a székely megállapítás kimondja, nincs két egyforma tojás, hát akkor ember.
Sokszor és sokat gondolkoztam, hogy Isten nem potyára teremtette az embereket különbözőknek testileg, lelkileg, agyilag, mert a sokszínűség hiányában, néha, néha elunnánk magunkat. Így nem, mert mindig akad valami, amire nem számítunk, vagy még is? Netán onnan jönnek a meglepetések, ahonnan nem várjuk, mert a bizalom köde födte szemeinkkel nem látunk túl a burkon?
Biza megesik.
Ilyenkor rájön az ember, hogy az üveghegyeken nem lehet átlátni. Nem mert magasak és néha piszkosak. Szándékosan tartják egyesek így, hogy mögötte megbújhassanak, mint felderítő a fedezéknek használt tárgyak, alkalmatosságok mögé! Ahogy már sokszor bizonyosodott, nem az idegenektől kapod a legnagyobb pofonokat, hanem a barátaidtól. Hol így, hol úgy.
Az idegenektől, akik lehetnek felfogásilag, életvitelileg, vagy kitudja még milyen szempontból idegenek személyedtől, nem vársz különös dolgokra. Példakedvéért a csótány, meseházi.ludas brigádtól magyar nemzeti szeretetre, tisztességre, becsületre. A többiekről nem is beszélve, sokan vannak és nem is változnak. Kutyából biza nem lesz szalonna, ha lesz is csak olyan ne...kutyaszalonna.
Azonban van egy osztály, csoport ember, akiktől vársz. Igen, de nem többet, mint becsület, tisztesség, és szép magyar szó. Mi is az?
Hát a magyar szó, az a legszebben magyar emberek szájából kell, elhangozzon, netán tollából leíródjon. Olyanok ők, mint Tamási, Wass, Nyirő, Tormai, Herczeg, Reményik, s.t.b., vagy egyszerű de egyenes emberek. Nem nagyzolnak, nem hánykolódnak anyagi és egyéb javakkal. Itt vannak közöttünk együtt élnek velünk, ha nincsenek, akkor érezzük hiányukat. Azok, akiknek nem érezzük, azoknak nem is fogjuk.
Visszatérve a magyar szóra, annak súlyára és tartalmára, nem szabad kegyetlen játékot űzni vele, belőle. Ígéretek, alaptalan kijelentések egyszer csak visszájára fordulnak. Oly annyira, hogy ezzel nem csak magát járatja le az illető, hanem egy közösséget.
Nem részletezek személyeket, nevet, akik üzleti körökben nagy mellényben járnak, majd egyszer csak hoppá, a mellény leszakad. Rongyossá válik és használhatatlan. Hiába foltozza utána az aki szeretné, mert biza, nem áll meg az rendesen. Igaz kevesen vannak, akik erre időt szakítanak, legtöbbjük meghúzódik, visszavonul abba a névtelenségbe ahonnan jött. Jobb is!
Ez egy lecke, egy nagyon hasznos lecke, mely sokakkal megtörtént, többek között velem is. A hiszékenység és a bizalom keserű tablettája mely lassan emésztődik.
Ennél csak az a következtetés súlyosabb, hogy mi van, ha ezek az emberek, az élet másik terén is ilyenek. Azon mely a választásokra is kivetül. Egy csoportban velünk, egy követ fúj látszólagosan, de a szőre más. Olyan, mint amit fentebb leírtam, mert akinek az egyik fenn áll, annak a másik sem biztos, hogy nem úgy áll!
Isten talán egyszer rendet tesz, de addig is nekünk kell ébren járni, nyitott szemmel, tiszta elmével gondolkozva. Nem hiába a német is azt mondta:,,nem kell neki semmi, csak a magyarnak a második esze."
Ezzel gondolkozzunk, mert az elsőt sajnos már ismerik!