Január 26-án, vasárnap 10 órakor a Himnusz születésére emlékező ünnepi istentisztelet kezdődik a Szabadság téri Hazatérés Templomában, amelyhez igazítva a templom előterében felavatják az egy évvel ezelőtt elhunyt püspök, Dr. Hegedűs Loránt mellszobrát.

 Igét hirdet Békési Sándor egyetemi docens.

A szoboravatás köszöntő beszédét Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mondja.

Ennyi a szűkszavú közlemény, de számomra sokkal többet jelent a püspök úr áldott emléke. Még emlékezetemben őrzöm, ahogy ott állt egy vidéki református templom kerítésénél, imádkozott, mert fia tárgyalása néhány házzal távolabb zajlott. Megvádolták, amiért a Hazatérés Templomának altemplomában egy írónak lehetőséget adott bemutatkozásra. (David Irvingről van szó, aki az 56-os forradalmunkról is fantasztikus könyvet írt…)  ifj. Hegedűst palástvesztés fenyegette… Miért? Ki döntött úgy, hogy ennek a világhírű történésznek: David Irvingnek nincs helye a magyar kultúrában?

Ott voltunk a püspök úr és fia mellett sokan a gyülekezetből, buszokkal érkeztünk, és nem kaptunk bebocsájtást a helyi református templomba, pedig nagyon hideg volt… A püspök úr hiába kereste a református papot, ő valamiért éppen nem tartózkodott a helységben…

A csendes falucska utcájának sarkán viszont ott posztoltak a rendőrautók. Amikor megkérdeztük, hogy mire vigyáznak éppen itt, azt válaszolták, hogy randalírozó bandától próbálják megvédeni a területet.

Mikor megtudták, hogy békés, vallási gyülekezet vagyunk, igencsak elcsodálkoztak (vagy úgy tettek, mintha csodálkoznának…)

Arra is nagyon jól emlékszem, amikor a püspök úr tanított minket az Atilla Király Népfőiskolán. Ahogy ő ismerte és értette a magyar irodalmat, az szinte példátlan. Az ő óráin a légy zümmögését is hallani lehetett, hiszen ámulattal ittuk szavait, pedig valamennyien tanultunk már irodalmat, de ez sokkal több volt annál…

Azután arra is világosan emlékszem, ahogy a püspök úr és kedves felesége átsétáltak velünk az Erzsébet térre a Jobbik ünnepi nagygyűlésére.

Utolsó képem róla, amint a Hazatérés Templomában lehajtott fejjel üldögél egy istentisztelet alatt. Szemmel láthatóan nem volt jól. Aggódtam érte, ahogy bizonyára valamennyien, aztán jött a gyászhír, hogy eltávozott…

Most pedig már halála első évfordulójára szól a meghívás, amikor a szobrát felavatják/felavatjuk. Csodálatos, nagy tudású, igaz magyar emberre emlékezünk ezen a napon.

Áldott emlékét őrizzük mindörökké!