Mi is történt ezen a napon? Emlékezzünk, és ne felejtsünk, mert szörnyűséget műveltek Mária Terézia parancsára az osztrákok

A bécsi udvar kitalálta, hogy fel kellene állítani három székely és két román határezredet. A székelyek viszont meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, és nemet mondtak Buccow tábornoknak.

Mária Terézia leváltotta a tábornokot és kinevezte Siskovics József altábornagyot, aki véres megtorlást indított az „engedetlen” székelyek ellen. Ágyútűzzel támadtak Madéfalvára, nem kíméltek sem asszonyokat, sem gyermekeket, így mintegy 400 halálos áldozattal fizetett a székelység azért, amiért ellent mertek mondani a császárnénak… Amikor Mária Teréziát dicsőítik mostanában, nekem valahogy mindig a madéfalvi veszedelem jut eszembe, és az, hogy ennek okozója igenis ez az osztrák nőszemély volt, akit nem szépíthet meg az emlékezet, mert bűnös volt és végtelenül aljas.

A megmaradt székelyek a szörnyűséget követően bújdosóként vándoroltak Moldvába, ahol elrejtőzhettek a csángó falvakban.

Feledni azonban ők sem tudtak, így aztán 1899-ben hatalmas kőoszlopot emeltek a madéfalvi vérengzés színhelyén. Tetején kitárt szárnyú turul, alján pedig egy felirat van: SICVLICIDIUM.

Ez a felirat egy kronogramma, amelyet többféle módon is lehet értelmezni, egyik az 1764. évre utaló rejtélyes összeadás.

Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről:

„

Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.

Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak!

Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!

Nyírő József: Madéfalvi veszedelem c. könyvében részletesen olvashatunk erről a rettenetes tragédiáról, amelyet nem szabad elfelejtenünk, mert nemzetünk múltjának része.

Amikor osztrák uralkodók és utódaik próbálnak „magyarkodni” és kedveskedve nyilatkoznak, hogy ők magyarnak érzik magukat, nem árt, ha fenntartással fogadjuk az ilyen szavakat.

Bizony a tények azt mutatják, hogy a vérünket szívták évszázadokon keresztül, és a legkisebb ellentmondást is megtorolták.

Az első világháborúba is egy osztrák megölése miatt lépett be a monarchia, mégis Magyarország hozta a legnagyobb áldozatot, és bennünket sújtott utána a trianoni országrablás is. (Még az osztrákok is nyertek hazánk feldarabolásán, ők is kiszakítottak egy darabot Magyarország testéből…)

Ne felejtsük el tehát, hogy mi történt Madéfalván, és mi történhet bárhol és bármikor, hogyha képtelenek vagyunk időben felismerni a veszélyt.