Kiskarácsony


Az idosebbek közül talán sokan tudják még mit jelent ez a szó: Kiskarácsony. Így nevezték valaha Újév napját, január elsejét. Az azonban már kevésbé ismeretes, mire is emlékezünk, illetve mire is kellene emlékeznünk ezen a napon. Oszintén megvallom, hosszú idon át magam sem értettem, miért sorol az ünnepei közzé Egyházunk egy olyan napot, amelyen a világ a szilveszteri dorbézolást piheni, vagy éppenséggel még javában folytatja. Csak nemrégiben vált világossá számomra, hogy Újév napja, azaz Kiskarácsony ünnepe nagyon is mély üdvtörténeti jelentosséggel bír. Elevenítsük most fel Kiskarácsony elfeledett, valódi tartalmát!

Jól tudjuk azt, hogy Isten és Ábrahám szövetségének jele és pecsétjeként minden újszülött fiúgyermeket körülmetéltek Izráelben (I.Móz.17:9-14). Az Egyiptomból való szabaduláskor ez a szövetség ismételt megerosítést, sot új tartalmat nyert. A mózesi törvényben már ez az új tartalom is kifejezésre jut (II.Móz.13:2; II.Móz.13:11-16; II.Móz.22:29). A körülmetélés szertartásának megszabott idopontja volt (és van ma is), mégpedig a fiúgyermek születésétol számított nyolcadik nap.

Rövid számolás után bárki meggyozodhet arról, hogy Újév napja pontosan a Karácsonyt követo nyolcadik nap. Vagyis Újévkor, azaz Kiskarácsony ünnepén Jézus Krisztus névadására, körülmetélésére és templomi bemutatására emlékezünk. Ez tehát Újév, azaz Kiskarácsony eredeti, biblikus tartalma. Errol tesz bizonyságot Lukács evangélista is (Luk.2:21-38). Kiskarácsony ünnepének eredeti tartalma ma és mindenkor aktuális. Most vizsgáljuk meg ennek a tartalomnak három fontos üzenetét. Mire emlékezzünk Kiskarácsony napján?

Emlékezzünk eloször arra, hogy Isten beteljesíti a nekünk tett ígéreteit. E napon nyilvánvaló módon kijelenti szabadítását. Egyszülött Fia a Jézus nevet kapja, melynek jelentése: Isten szabadítása. O a „pogányok világossága és minden nép üdvössége” (Ézs.49:6). Kiskarácsony napján nyilvánvalóvá lett, vagyis „megjelent az Isten idvezíto kegyelme minden embernek” (Tit.2:11).

Emlékezzünk másodszor arra, hogy a mindenség Királya közösséget vállal velünk, sot kiszolgáltatja magát nekünk. „Szolgai formát vett föl, emberekhez lett hasonlóvá, megalázta önmagát és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”(Fil.2:7-8). Megváltónk e napon hullatja elso ízben vérét és tapasztalja meg a fájdalmat érettünk. Ezzel eloremutat arra, hogy majdan mint tiszta és szeplotelen Bárány megáldoztatik a mi buneinkért.

Emlékezzünk harmadszor arra, hogy mindezért hálával tartozunk Istennek. Ezért nyílnak hálaénekre az agg Simeon ajkai, és ezért örvendezik az öreg Anna prófétano is (Luk.2:27; Luk.2:38). Ez az öröm szólal meg abban a kedves és szép dicséretünkben, mely énekeskönyvünkben egyedül képviseli Kiskarácsony valódi üzenetét:

„Nékünk születék mennyei Király,
Idvezítonek kit mond az angyal:
Új esztendoben mi vigadjunk,
Született Jézust mi imádjuk!”
(282. dicséret, 1. vers)