2013.12.18. 09:01, suzymama
Nagyon szép----Ajánljuk más tollából...
Mesét súg az élet minden jó embernek,
S minden kismadárnak, ki a fagytól reszket.
Karácsonyi varázs járja a világot,
Fényt adva a vaknak is, ki sohasem látott.
Az Úr angyalai szeretetet szórnak,
S letörlik bús könnyét a szomorú koldusnak.
A megfagyott koldus szeretetre éhes,
Álmodozó szíve könnyet csalni képes.
Útitársa nem más, mint a betlehemi csillag,
Ki a jó barátja, s vigyáz rá míg pirkad.
Vacogva bandukol a megfagyott úton,
Meglát egy kislányt a befagyott kúton.
Meglepődve nézi a könnyező kislányt,
Odalép,s letörli a deres szempillát.
A kicsi lány árva, magányos a szíve,
De senki nem szereti, nem aggódnak érte.
Odaül a koldus, lassan átöleli,
Úgy suttogja néki, hogy az Úr szereti.
S a millió ember, kik most elfelejtik,
Valahol, odabent, nagyon szeretik.
Elmeséli azt is, hogy a csodák élnek,
S a gonosz emberek a szívük mélyén félnek.
Aztán halk szóval, álmodozó hangján
Így szól a kislányhoz, egy csillagra mutatván:
- Nézz csak az égre, a remény csillagára,
S csillogó szemeddel bámulj a világra.
Karácsony van itt kinn,s odabent a szívben,
S karácsonyél az emberi reményben.
Ki a bánat foglya, s a szenvedés tükre,
A szemedbe kell nézzen, s felszárad a könnye.
A te kicsi szíved erősebb az észnél,
Legyőz minden rosszat, mindent mitől félnél.
A szeretet lángja égjen a szemedben,
S a remény szikrája lobogjon szívedben.
Mikor háború dúl a könnyes nagyvilágon,
Szeretet égjen ez árva családban.
Így történ egyszer, hogy egy koldus és egy árva,
Együtt bandukolt a vak reményre várva.
A könnyes szemű Isten lenézett a Földre,
S mindkettőjük álmát valósággá tette....
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Bíztatunk, írjál ilyesmiket. Tetszik nagyon: Béla