,

AZ ÚR ANGYALA KÖSZÖNTÉ SZŰZ MÁRIÁT!

...és ő méhébe fogaddá Szent fiát.

Kezdődhetne így e nap minden magyarnak ma Advent harmadik vasárnapján. Mint minden keresztény és rendes nemzeti érzelmű magyar embernek ez az időszak a lelki megtisztulás időszaka a szeretettel való feltöltődéséé! Igyekszünk bepótolni azt, amit a tavaly Szent Karácsony és Új Év elteltével elmaradt időközönként. Lemosni a kárhozatot, a sok port és sarat, mely képzeletben ránk rakodott. Mert biza mi tagadás akarva, akaratlanul rakodik ránk, ha nem az önhibánkból, akkor a mások okozta bosszúságok végett való kárhozat nyomán. Az pedig akad lépten, nyomon. Mert gondoskodnak semmirekellő emberek.
Aljas indokból való hazugságok, üres szavak, visszaélések szándéka, meg van, akiknél egyenes és közvetlen visszaélések. Sorolhatnám, hivatalnokok, közhivatalnokok, akik mind a semmiből lett pokol irgalmatlan ördögeinek képzelik magukat, és ha az ember a tömjénfüsttel szembeszórja, akkor vége az életüknek. Az, amit nem tárgyalok személyre szólóan, mert nem érdemes még a szájra sem venni nevüket. Ahogy Szaniszló úr szokta mondani Csíkdánfalvától Budapestig, vagy Sepsiszentgyörgytől Zalaegerszegig nem szabad megfeledkezni a tisztulásról. Azonban úgy tisztuljunk, hogy imáinkba ne feledkezzünk meg belefoglalni azt, ami a szívünkbe, mint tüske jelen van.
Most a csendes ezüst gyertya gyújtás vasárnapján elgondolkozok, hogy miért is nincs meg az a nyugalom, amit ez kellene, árasszon. Nincs, mert egyesek a túl oldalon nem tartják tiszteletbe az Isten igéjét, nem tartják tiszteletben a keresztény emberi méltóságot, az Ünnep Szent erejét. Nem tartják be Háromszéktől Felvidékig, Csíkszéktől az Őrségig.
Mind mai napig él bennem, hogy az aljasa, aki Istentől idegen, aki nem keresztény, de nem visszakozik azt bemocskolni, lábbal belerúgni, míg a sarló és kalapács és a menóra tiszteletére akar kötelezni.
Nem vagyok Anti, mert ugye bár ma hamar mindenkiből Anti lesz, ha valami mellett szót emel, vagy azt a méltóságát, magyarságát sértőt néven meri nevezni. De mindegy, legyek én is Anti, mint nem fagylaltnyaló és w.c. papír helyett használható, ahogyan sokan teszik. Sajnos meghúzódva, kivárva, lesben állva, hazudozva, erkölcstelenül.
Ma 15. December 15. és ahogy már írtam Advent harmadik vasárnapja. Ezen túl egy emlékezetes nap. 1989-ben ezen a napon kezdődött Temesváron a csendes ellenállás, tiltakozás a Református papi lak előtt Tőkés László-akkor még-református lelkész kilakoltatása és elhelyezése ellen. Az a magyar ember, aki akkor sem hallgatott, akkor is gerincesen szembement azokkal, akik ma már eltipornák és vele együtt az egész erdélyi nemzetrészt. Akkor is voltak, akik mellette álltak, ma is vagyunk. Akkor is voltak, akik ellene szóltak a nemzettársainkból és azok és utódaik, fattyaik ma is azt teszik. Akkor a romániai magyar dolgozók országos tanácsának voltak hű kommunista tagjai, ma egy más nevű magyar szervezetnek a tagjai. Urunk színeváltozása, igaz az nem télvíz idején van, de nekik mindig van.
Azóta sok víz lefutott a Maroson, Tiszán, Olton, Dunán. Sok minden változott és nagyon sok ember nem. Nem is fog, amíg a köpenyforgatásnak, a hazugságoknak vannak és lesznek támogatói. Ugyan ez az aljassággal határon innen és túl.
Rendszerességgel kapunk minden nagy Ünnepünkre valamit, legyen az Március 15. legyen az Húsvét, Szent István királyunk és államiságunk napja, netán október 23. vagy most Advent, netán Szent Karácsony.
Isten is ott a Mennyei helyén gondol biztos valamit és érez valamit, amit mi halandók nem tudunk és ne is jó, ha tudnánk. Biztos tudja mit fog tenni Szűz Mária népével, azzal a nemzettel mely a leghányatottabb és legádázabb harcát vívja a keresztény értékeinek, hagyományainak és nemzeti fennmaradásának, fejlődésének jelképes Isteni oltárán.
Advent van, kilenc nap Jézus születésének napjáig. Várjuk tiszta lélekkel és szeretettel. Reménykedjünk, hogy ez a megmaradásunk, naggyá emelkedésünk Szent Karácsonya lesz. Az igazi Advent nem csak a Hargitán, hanem a Duna mellett, a nemzet fővárosába, az egész történelmi Magyarország területén. Egy Advent mely a hitünk, reményünk jövő évi tavaszra kivetülve elhozza azt, amire a nemzet vágyik, amiért egy nemzet imádkozik.

..Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes...