VUKOVÁR I.

Szomorú hónap a november a horvát újkori történelemben. A szerb agresszió idején, esztelen háború áldozata lett az addig virágzó Jugoszlávia, addig elképzelhetetlen volt, hogy a Néphadsereg  a saját szolgálati szabályzata ellen a lakosság vagyona, és az élet ellen irányul. Mi azt tanultuk  kötelező katona szolgálatban, hogy az ilyen parancsot lehet megtagadni. Az életükkel fizettek  azok, akik ezt kipróbálták.

De kezdjük az elején, mert Vukovárhoz, a menekültekhez, a sebsültek mentéséhez Kozma atya és Csilla von Boeselageron a MMSZ –n keresztül van némi közünk.

Kozma atyát az USA-ból hívták, hogy Vukovárból hét ferences szerzetest ki kellene menteni.

• Jó, rendben, de mi van a néppel, hiszen a döntő megsemmisítésre készül Raseta tábornok?...

Akkor már sokszor megfordultak a máltaiak Eszéken, minden másnap 4o,ooo fejadag élelmet vittek, a védőknek, és ürítették ki az eszéki kórház pincéjébe szorul t sebesülteket. A kórház romokban állt, állandóan lőtték.

Az utakon tankakadályok, torlaszok, aknásítás, és azt tanácsolták, hogy csak a Zágrábban székelő Raseta tábornok adhat engedélyt. Irány Zágreb! Éjfél után érkeztek, előbb Tudjman elnökhöz, majd hamarosan Raseta tábornokhoz a főhadiszállásra. A halál a levegőben lebegett. Addig senkit nem fogadott a Szürkefarkas.  Kemény, és hajthatatlan volt. A kérés rövid, és egyszerű volt: mielőtt a megsemmisítő csapást méri a városra, engedje el a 4,5oo civil embert, és a hét ferences szerzetest a saját jól felfogott érdekében. Ezt figyelembe fogják venni a háborút követően. Erre már kezdett enyhülni…  már 45 perce tárgyaltak, amikor az Atya azt mondta: az én szövetségesemet még senki nem győzte le..

- Ki az? 

- Jézus Krisztus.

- Jó jó, tudom...

És egy könnycsepp megjelent a szemében ennek a mogorva, kegyetlen katonaembernek.

- Rendben van... kiürítheti a várost a civilektől.

-  Köszönöm, én azonnal indulok vissza Budapestre, értesítem a kormányomat, a Szentatyát, és Kohl kancellárt.

Reggel hétkor már a plébánián vette fel az Atya a telefont, Raseta tábornok közölte, hogy meggondolta magát.

• Én már értesítettem az illetékeseket, ahogy megígértem, és indulunk.

Több mint kétszáz autóbuszt küldtek a vállalatok, mindegyikére jutott önkéntes orvos, ápoló... Pécsen gyülekeztek. Ekkor a magyar kormány nem engedélyezte az akciót, mert senki nem garantálta a személyi biztonságot...

Kozma atya megint útra kelt, átlőtték az autóját, mögüle TV kocsit bazukkal szétlőtték.

 Mint később kiderült, a vöröskereszt hiúsította meg a máltai mentést, hogy nehogy egy katolikus segélyszervezet mentse ki a polgárokat. Olyan is lett!  A kórház betegeit kivitték a városon kívülre az u.n Ovcsarára,  ott előbb összeverték őket, és 3oo embert lemészároltak.  A civil lakosságot kihajtották a városból ütlegelések közepette.

A város ekkor már a szerb csetnikek kezén volt, a fekete halálfejes zászlóik alatt csoportokban mászkáltak az utcákon, senkit nem kímélve tomboltak.

Fájt nekik a megalázás, mert valójában elvérzett az újvidéki tankhadosztály, és a nisit kellett bevetni, hogy végezzen a lőszer nélkül maradt horvátokkal. 

Sajnos a lőszer utánpótlást a hercegovácok elirányították Boszniába.

Ekkor az egész haderő Szentlászló ellenirányult. A Duna bácskai oldaláról a messze hordó ágyúk okádták a gránátokat... és a maréknyi magyar még egy hónapig tartotta magát!!! Az asszonyokat, és a gyerekeket már előre kimenekítették, és mikor elfogyott a lőszerük az éj leple alatt a csodával határos módon az egy milliós aknazáron át eltűntek. Harmincnyolc halottat hagytak maguk után. Az akkori tudósításomnak Újkori Szigetvár címet adtam.

Ott jártam, láttam, egy félig felépült ház maradt talpon. Református székely falu, később a helyreállított templomban a Tőkés püspök atya celebrálta a hálaadó istentiszteletet. Erdélyi ácsok csinálták meg a tetőt, a Máltaiak szerszámokat ásót, lapátot, háztartási cikkeket, csaptelepeket vittek. Amikor másodszor ott jártam, még akkor is csak a falu területe, és a villamos-távvezeték volt az aknáktól megszabadítva.

Tudni kell, hogy a magyarok a számarányuk felett vettek részt a harcokban.

Vinczer S Péter