.

GERENCSÉR HAJNALKA:

HA TE VOLNÁL…

Ha te volnál az, kinek lelke ily érzékeny,
Te is megtennéd, hidd el, mert érzem,
Rendet tennél mindazon fejekben,
Kik nem gondolnak bele e kegyetlen helyzetekbe.

Ha te volnál az, aki nem láthat,
Se színt, se alakot, se fényt, se árnyat,
Ó ember mondd, akkor mit éreznél?
Akkor sem együttérző lennél?

Ha te volnál az, aki szegény,
Nem lenne mit enned, fejed felett nem lenne fedél,
Ó ember mondd, akkor mit tennél?
Emellett egyszerűen csak elmennél?

Ha te volnál az, aki nem hall,
Kinek lelkét nem melegíti se hang, se dal,
Ó ember mondd, akkor mit éreznél?
Akkor is lelketlen lennél?

Ha te volnál az, aki védtelen és kiszolgáltatott,
Kinek cseppet sincs ínyére, hogy ez így adatott,
Ó ember mondd, akkor mit tennél?
Akkor is embertelen módon viselkednél?

Ha te volnál az, akinek baleset vagy betegség
Keserítené meg az egész életét,
Ó ember mondd, akkor mit éreznél?
Akkor sem együttérző lennél?

Ha te volnál az, akinek lételeme
A mindennapos bizonyítás lenne,
Ó ember mondd, akkor mit tennél?
Kit eddig lenéztél, arra épp fel kell nézzél!

Ha te volnál az, aki évekig ágyban élnél,
S így még jobban fájna lelked, szeretnél és remélnél,
Ó ember mondd, akkor mit éreznél?
Ha rád ezért nem tekintenének emberként.

Ha te volnál az, akinek tudata,
Átköltözne egy másik dimenzióba,
Ó ember mondd, akkor mit tennél?
Csak nevetnél, hisz nem te vagy, ki így él?

Ha te volnál az én helyemben,
S közvetve ebben élnél,
S éreznéd, tudnád: NEM, EZT ÍGY NEM LEHET!!!
A sok fájdalom és kín mellett
Az egészségesek meg nem bélyegezhetnek!

Ó ember mondd, neked ez nem fájna?
Ha a lelked a szenvedő lelkekbe belelátna?
Az ember élete a legértékesebb,
Szeretettel közelíts, csupán erre kérlek!

Ember kérlek…tegyél félre mindent!
A lenézést, a szánalmat,
S érezd bele eme sorsokba magad!
Értsd meg, EZT ÍGY NEM SZABAD!

Embernek születtél, másokért FELELŐS vagy!

Ne embertelen légy, hanem ehelyett,
Segíts, teremtsünk élhetőbb életet!
Hozz fényt és színeket a leterhelt lelkekbe,
S tedd lehetővé, hogy a napos oldalon éljenek!

Ha te volnál az árnyékban…
Fájna, hogy az életnek két oldala van…
S te lennél ez első – én sejtem,
Ki hidat teremtve mindenkit a napos oldalra emelne!