2013.11.18. 08:45, Nemes Kiss Katalin
Adni, mindig adni
Egész életemben adtam. Gondolkodás nélkül, és viszonzás várása nélkül.
Soha sem helyeztem magam előtérbe, mindig volt fontosabb, mint jómagam, a magam érdeke.
Ma más a helyzet: nem gondolom, hogy az „üres” asztalról még mindig adnom kellene.
Ma nincs fontosabb számomra, mint a saját ambícióm!
Kiírni mindent, ami az évek folyamán felhalmozódott bennem, jó, és kevésbé jó tapasztalások, s azokat másokkal is megosztani.
Nem érzem, hogy ettől rosszabb, vagy jobb lennék, egyszerűen erre van szükségem.
Természetesen ez ugyanakkor nagyon nagy felelősség!
Az írásai által, a gondolatai, érzései közlésével támadhatóvá válhat bárki, aki publikál. S nekem különösen nagy a felelősségem a tekintetben, hogy mennyire engedem be a kíváncsi tekinteteket az életembe. Keményen meg kell húznom a határvonalat, s azt tartanom is kell, mert az intimitásra mindenkinek joga van, még nekem is!
Ugyanakkor kínzóan szükségem van arra is, hogy írjak, közöljek.
Kicsit hasadt ez az állapot, de vállalom, mert csak így lehet teljes az életem, csak így érzem azt, hogy nem éltem hiába.
Hagytam ugyan nyomokat magam után, de az életem munkája csak úgy lehet kerek, és egész, ha azokat a tapasztalásokat, amivel a Jó Istentől kapott munkám által szereztem, megosztom másokkal.
Nincs semmi ellentmondás a körül, hogy előzőleg azt mondtam: üres az asztal, és aztán azt mondom, hogy adok: most elsősorban magamnak adok, s csak aztán másoknak! Arról az asztalról, ami az életem asztala, a tapasztalásaim asztala.
Hosszú évekkel ezelőtt a FELE-MÁS egyesület elnökeként azt mondtam, ha csak egyetlen gyermeket át tudok vinni a hátamon a túlsó partra, nem lesz hiába való a munkám.
Most hasonlóképp gondolom: ha csak egyetlen embert gyönyörködtetni tudok az írásaimmal, akkor nem hiába való az írás, a közlés a felvállalása, s annak közreadása!
Nem hiábavaló drága Kata! Ha az emberek vállalnak egy közösséget, ahol jól érzik magukat, akkor ott sok a hasonló lélek, hasonló probléma, olyan helyzetek, ahol segítségre van szükség. Te ebben hatalmas segítség vagy nekünk! Gondold csak végig, kik válaszolnak az írásaidra, kikben indítasz meg minduntalan valamilyen gondolat- folyamot ? Ebben a kis közösségben ennyi.. De! Ha kiviszed a gondolataidat nagyobb tömeg elé, még több ember fog tovább gondolkodni a szavaid nyomán!