.

Kamaszkor

Imádtam nagyokat sétálni gyermekeimmel. Kézen fogva, beszélgetve, énekelve, vagy csak csendben, békében, örömben.

Mindig úgy tekintettem rájuk, mint az én kicsi babáimra, akiket pátyolgatni, dédelgetni kell.

Az első szembesülésem azzal, hogy nőnek, akkor történt, amikor fiam megkért, hogy ne szólítsam Manócskának, mert ő már nagyfiú. Kérte, hogy Jánosnak hívjam. Hosszas alkudozás után nagy kegyesen megengedte nekem, hogy Jana néven, s ha kettesben vagyunk, Janikámnak hívhatom. A következő lépés az volt, hogy kitiltott a fürdőszobából.

Tiszteletben tartottam a kérését, természetesen, de nagyon sokáig sanyarogtam a szobámban szomorú anyasorsomon, mondván, hogy már nem kellek nekik.

Aztán ha nehezen is, de beletörődtem, hogy az önállóság kifejlődésének ezek nagyon fontos alapjai. Helyette kaptam valami mást: Határtalan bizalmat! Minden tettüket, gondolatukat megosztották velem, bimbózó szerelmektől kezdve a csalódásokig.

Lányomnál is szinte ugyanígy zajlottak a dolgok, először csak a fürdőszobából tiltott ki, majd az utcai séták alkalmával, ha meg akartam fogni a kezét, rám szólt: Édesanya! Ez olyan égő!

János fiam sohasem volt bújós, tőle kegy volt a puszi, a mai napig úgy kell kikönyörögni egy-egy ölelést, Maya pedig, aki az ellentétje volt, most már csak otthon, négy fal között bújik, puszizik, hízeleg.

A kamaszkor roppant veszélyes állapot. Gyermekre, szülőre nézve egyaránt. Két választásod van: vagy megnyered örökre a gyermekedet, vagy elveszíted. S a határmezsgye, amin mozoghatsz, roppant keskeny. Ebben a korban a legelutasítóbb a gyermek, ugyanakkor most van a legnagyobb szüksége a mindenen átívelő szeretetedre, törődésedre. S ezt úgy átadni, hogy a mindent tagadó állapotában fogadni képes legyen, nos ehhez nagy bölcsesség, és türelem kell. Ha ebben az időszakban elveszted a bizalmát, talán sohasem szerzed vissza. Ebben a korban a legsérülékenyebbek, s mivel a veszélyérzetük fejletlen, könnyen áldozatokká válhatnak. A kábítószer, prostitúció, vagy alkoholizmus áldozataivá. Természetesen a határvonalat most is meg kell húzni. S ha érzed, hogy feszes, ne félj egy kicsit lazítani a dolgokon. Igazi húzd meg, ereszd meg játék ez a kamasz, és felnőtt között, amit ha jól formálsz, egy egészséges lelkű fiatal felnőttet kapsz cserébe. Aki partnered, még akkor is, ha a fiatalság hevében olykor vitatkozik veled. Hagyd, hogy győzzön is olykor! Nem fog kevéssé szeretni, de jobban, és tisztelni is jobban fog. Emberközelivé válsz, mert már nem csak a szülőt látja benned, hanem a sírig kitartó jó barátot.

Jana fiammal sem volt egyszerű a kamaszkori tünetek kezelése, kicsit bele is roppantam, mert hirtelen, s rövid idő alatt zajlottak le a testi-lelki változások. Túléltem.

Mayával más volt a helyzet. Nem lett könnyebb, mert a bújós kismacskából támadó vadmacska lett. aki fujt, prüszkölt, és  karmolt. Azt véltem, hogy a lánnyal könnyebb lesz a kamaszkor változásait kezelni. Hát, más gondolni, és más szembesülni vele. Kőkemény viadalok zajlottak, könnyekkel, sírással, veszekedésekkel, sőt olykor ordítozással is, nem tagadom. Életemben először szembesültem ilyen makacs szembeállással, amit a lányom produkált. Sok álmatlan éjszakám volt, rengeteget töprengtem a "hogyan tovább" kérdésen. Volt alkalom, amikor úgy éreztem, hogy feladom. Aztán összeszorítottam a fogam, és újra és újra felidéztem azt a pillanatot, amikor először megpillantottuk egymást, s ettől új erőre kaptam, a felidézett boldogság átsegített minden nehézségen.

Cserében kialakult egy nagyon meghitt, és bizalmas kapcsolat anya, és lánya, anya, és fia között.  Ahol az anya nem csak anya, hanem már barátnő is! S a legfontosabbat is megkaptam: a feltétel nélküli bizalmukat!

Maya ma újra macska itthon, s ha néha lázad, és nagyszájúskodik, könnyen lekezelhető a helyzet. János viszont beérett, komoly, mély érzésű fiatalemberré fejlődött.

Lánykám olykor aggaszt, ő igazi carpe diem, azaz élj a mának típus, s csak remélni tudom, hogy az a sok szeretet, türelem, és törődés nem veszett kárba, hogy útmutatóként szolgál.

Remélem, sikerült megtanítani arra, hogy igenis vannak kategóriák.

Létezik jó, és rossz, van a férfi, és nő, van erkölcsös, és erkölcstelen, hogy más a szabadosság, és más a szabadság, s a szabadsággal élni, s nem visszaélni kell, - hogy e kategóriák között igenis választhatunk, s a sorsunk, életünk a mi választásunk szerint alakul. Remélem, azt is sikerült megtanítanom, átadnom nekik, hogy a szeretet a legfontosabb a világon, hogy a szeretet erejével világot építhetünk, és hegyeket rengethetünk.