„A fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk.” (Herman Daly)

 

Amikor fenntartható fejlődésről beszélünk nézzük meg a fent idézett tudós összegzését a témáról:

„Herman Daly: A közgazdaságtudomány lehetetlenségi tétele

A tudomány az ún. lehetetlenségi állításokon alapszik. Lehetetlen felülmúlni a fény sebességét, anyagot és energiát teremteni vagy megsemmisíteni, perpetum mobilét építeni, stb. A lehetetlenségi tételek figyelembe vételével elkerülhetjük, hogy olyan tervekre pazaroljunk erőforrásokat, melyek eleve megvalósíthatatlanok. A közgazdászoknak különösen tudatában kellene lenniük az itt bemutatott lehetetlenségi tételnek. Nevezetesen, hogy a világgazdaságban a szegénység és a környezet pusztulása növekedéssel nem számolható fel, ill. nem állítható meg. Röviden: a fenntartható növekedés lehetetlen.

 

Fizikai értelemben a gazdagság a Föld véges, nem növekvő és anyagilag zárt ökoszisztémájának nyílt alrendszere. A gazdasági alrendszer növekedése során a teljes ökoszisztéma egyre nagyobb részére terjed ki, és 100 százaléknál (de inkább hamarabb) határokba ütközik. Ennek folytán növekedése nem tartható fenn. A “fenntartható növekedés” olyan hibás paradoxon, mely a gazdaságra nem alkalmazható.”

A fejlődés minőségi változást jelent, ez pedig akárcsak a fenntartható növekedés a természeti és társadalmi környezet korlátossága miatt önellentmondást rejtő fogalom. Végtelen fejlődés nem lehetséges, ez nemcsak az én véleményem, hiszen számos környezetvédő is bírálta a „fenntartható fejlődés” kifejezést. Az a véleményük, a gazdasági fejlődés és a hozzá rendelt elméletek és szabályozások az erőforrások állandó fogyasztásában gondolkodnak, mintha az erőforrások mindenkor hozzáférhetőek volnának. Sok erőforrást, mint például a kőolajat és a földgázt az emberiség sokkal nagyobb ütemben fogyasztja, mint ahogy természetes úton újratermelődik, így egyre fogyatkozik a rendelkezésre álló készlet. Az üzleti életben a „fenntartható fejlődés” szókapcsolatot úgy használják, mint ha a jelenlegi fajta gazdasági fejlődés is fenntartható volna, vagy mintha a kapitalizmus környezetbarát volna – félretolva útjukból olyan embereket, akik nem a gazdasági, hanem a környezeti értékeket hangsúlyozzák. Egy másik érv a kifejezés ellen az, hogy a közgazdászok rendszerint a fenntartható fejlődés alatt állandóan fenntartható gazdasági növekedést értenek, amely azonban elvileg sem lehetséges, hiszen a Föld véges méretű.

A megújuló energiaforrások, az újrafelhasználás, a szolgáltatások megfelelő megszervezése gazdasági értelemben is lehetővé tud tenni fejlődést – vagy a korlátozott erőforrások használata nélkül, vagy kismértékű, kis környezeti hatással járó használatukkal csak annyit érhetünk el, hogy az erőforrások kimerülése kitolódik.

Gyulai Iván megkülönbözteti a fenntartható növekedést a fenntartható fejlődéstől, mondván, hogy előbbiben többek igyekszünk lenni, utóbbiban jobbak. Szerinte nem érdemes külön fenntartható gazdaságról, vagy fenntartható fogyasztásról beszélni, e helyett a társadalmi berendezkedés egésze lehet fenntartható vagy fenntarthatatlan. Ez az egészleges megközelítés azért is fontos, mert jelenleg pont az a rossz gyakorlat, hogy a világ megközelítése túlságosan szektorokra bontott, és az egyes szektorális beavatkozások egymás kárára valósulnak meg, pl. a természetvédelmi célt szociális cél rovására valósítanak meg, vagy a leggyakoribb, hogy gazdasági célt a természeti és társadalmi szektor rovására érnek el. E helyett rendszerben kellene gondolkodni: olyan rendszert létrehozni, amelyben a természeti, társadalmi és gazdasági célok egyaránt megvalósulnak.

Önmagában semmilyen termék nem képes arra, hogy a fenntartható társadalmat létrehozza. A fenntarthatósághoz elsősorban értékrend váltásra van szükség, az alábbi, vegyes megítélésű technológiák kis lépcsőt jelenthetnek, amelyek bevezetése közben folyamatosan figyelni kell a mellékhatásokra is.

megújuló energiaforrások

 

Szélenergia

 

 

A szélenergia az egyik leggyorsabban fejlődő és az utóbbi időben a legnagyobb kapacitásbővülést elérő megújuló energiaforrás. A szél segítségével termelt energia jelenleg évi 20%-kal növekszik, és rendkívül népszerű Európában és az Egyesült Államokban. A szélkerekek telepítése mindenhol jó megoldás, ahol a széljárás kedvező és a szélkerék-park nem a madárvonulások útjában létesül.

Vízenergia

 

A vízienergia megújuló energia, nem szennyezi a környezetet és nem termel sem szén-dioxidot, sem más, üvegházhatást kiváltó gázt. A világ vízerőműveinek összteljesítménye mintegy 715 000 MW, a Föld elektromos összteljesítményének 19%-a (2003-ban 16%-a), a megújuló energiahasznosításnak 2005-ben a 63%-a. Sajnos a megalománia a duzzasztógátak építésénél nem éppen környezetbarát, sokkal kedvezőbb a kisebb vízlépcsők üzemeltetése. Az a szomorú hír, hogy a bankok csak a hatalmas vízierőművek építését finanszírozzák…

Napenergia

 

A napenergia a Földet érő napsugárzásból kinyerhető energia. Használata történhet fotovoltaikus elektromosság generálásával vagy a hőenergia felhasználásával. A napenergia használata történhet aktív módon, mint a naperőmű vagy a napelem, illetve passzív módon, mint például az épületek tájolása segítségével elért hőmegtakarítás.Biomassza

A biomassza kifejezés alatt tágabb értelemben a Földön lévő összes élő tömeget értjük. A mai elterjedt jelentése: energetikailag hasznosítható növények, termés, melléktermékek, növényi és állati hulladékok. A biomassza segítségével fosszilis tüzelőanyagok válthatóak ki és ideális esetben az elégetett növényi anyag 1 éven belül újratermelődik, megteremtve ezzel a fenntartható fejlődés és energiagazdálkodás lehetőségét. Az égetés viszont károsan hat a légkörre, úgyhogy nem ez a leginkább támogatandó megoldás. A biomasszából, pl. bioetanolként üzemanyag is készíthető. -Az így termelt növények az étkezési növények elől veszik el a termőhelyet, ill. teszik tönkre a talajt, mivel pl. az energiafű gyökere nagyon mélyen hatol a talajba és szívja fel nedvességtartalmát, életerejét. (A biomassza tehát nem tekinthető igazán megújuló energiaforrásnak).

Geotermikus energia

A geotermikus energia a Föld belső hőjéből származó energia. A Föld belsejében lefelé haladva kilométerenként átlag 30 °C-kal emelkedik a hőmérséklet. Magyarországon a geotermikus energiafelhasználás 1992-es adat szerint 80-90 ezer tonna kőolaj energiájával volt egyenértékű. A geotermikus energia korlátlan és folytonos energia nyereséget jelent. Termálvíz formájában nem kiapadhatatlan forrás. Kitermelése viszonylag olcsó, a levegőt nem szennyezi.

A geotermikus energia egy megújuló energiaforrás, ami a legolcsóbb energiák közé tartozik. Mára Spanyolország a legnagyobb zöld energia felhasználó. Magyarországon sok geotermikus energiát használnak fel, sok híres termálfürdő van. A geotermikus fűtés kb. 5 év alatt térül meg. Magyarországon a termálvíz 2 km-nél 120 fok is lehet.

Mi a megoldás?

A kiegyensúlyozott fejlődés a fenntartható helyi projekteken alapul. A helyi közösség lehetőségeit és problémáit leginkább az ott élők ismerik, tehát az ő döntésük kellene, hogy számítson a legjobb megoldás kiválasztásánál. Ugyanez vonatkozik a termelésre és a fogyasztásra, hogy mindent a lehető legközelebbi helyről célszerű beszerezni, a szállítási költségek és a kibocsátások minimalizálásával. (Csak azt szerezzük be távolabbról, amit nem lehet helyben megtermelni).

A helyi lehetőségeket viszont érdemes kihasználni, tehát ha szélkerekek felállításával lehet energiát termelni, akkor azt a megoldást kell választani, ahol a napos órák száma ezt lehetővé teszi, ott a napelemek alkalmazása a legjobb. A geotermikus energiát szinte bárhol Magyarországon elérhetnénk, de mindenhez támogatás szükséges, hiszen hiába számítanak fentiek igazán tiszta, megújuló energiának, a létesítés anyagi ráfordítással jár.

Nagyon jó példa az önfenntartó helyi közösség működésére egy magyar önfenntartó falu, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rozsály, amely már a rendszerváltás után az önfenntartás útjára lépett: mindent maga termel és maga állít elő. A nyolcszáz lelkes falu a Start munkaprogram mintatelepülése lett.

A rozsályi minta lényege, hogy egy település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő úgy, hogy közben a külvilágot kizárja és csak helyi vállalkozókat foglalkoztat.

Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a képviselő-testület úgy döntött, nem minden földet ad magánkézbe. Nyolcvanöt hektár föld önkormányzati tulajdonban maradt. Egy évvel később az önkormányzat létrehozta a Rozsály Községért Jóléti Szolgálat Helyi Alapítványt, amely az önkormányzati föld egy részének bérlője.

 

– Az önellátás Rozsályon úgy indult, hogy először felmértük a szükségletet, mennyit kell termelnünk az önkormányzati földeken, mennyi zöldségre, húsra van szüksége a konyhánknak – mondja Sztolyka Zoltán, aki 2006 őszétől polgármester Rozsályon.

 

– Mindent, ami kell,  megtermeljük magunknak. A földműveléshez szükséges eszközpark megvan: van öt darab MTZ típusú traktorunk, egy kombájnunk, egy teherautónk. Az MTZ-hez azért ragaszkodunk, mert azokat meg tudjuk szerelni a műhelyben, nem kell fizetni az alkatrészekért – mutat körbe a műhelyben, ahol az esztergapadon két munkás dolgozik. Baltákat készítenek favágáshoz. Az önkormányzati földeken főleg takarmányt termesztenek. Kukoricát, napraforgót, zabot és árpát. Van még két hektár gyümölcsös, főleg alma- és meggyfákkal, amelyek termését a közétkeztetés hasznosítja.

 

Nem kérnek a külsősökből!

A fő elv: ha csak lehet, külsős vállalkozó ne jöjjön Rozsályra, mindent önerőből akarnak megoldani. Ahhoz, hogy a gyümölcsöst be tudják keríteni, betonoszlopot vásároltak. Ez adta az ötletet, hogy létesítsenek betonüzemet is. Betonoszlopot már eladásra is gyártanak, emellett térkövet is öntenek.

 

A polgármester elmesélte, hogy meghívták egyszer egy konferenciára, ahol a japán fűzről volt szó. Ő felállt, és elmagyarázta, hogy van annál egy sokkal jobb megoldás: az almafa, a meggyfa és a körtefa. Azt is minden évben lemetszik, de még gyümölcsöt is terem, amiből lekvárt, vagy pálinkát is lehet készíteni.

 

Az önkormányzatnak van hetven darab sertése, amiket a saját tulajdonú vágóhídon dolgoznak fel. A környező települések közül csak Rozsályon van vágóhíd. A legközelebbi huszonhat kilométerre, Fehérgyarmaton található.

 

– Van saját földünk, traktorunk, traktorosunk, sertésünk. A sertés trágyát ad, ami a földbe kerülve visszaadja a talaj erejét. A sertésből ebéd készül, amit a gyerekeink esznek meg. A felesleget megeszik a sertések, amiket a saját vágóhidunkon vágunk le. Minden mindennel összefügg, és az egésznek az alapja a saját föld. Ha valami hiányzik a láncból, akkor külsőst kell igénybe venni. Minél több külsőst veszünk igénybe, annál kiszolgáltatottabbak leszünk – foglalja össze a rozsályi önfenntartás lényegét a polgármester.

 

Az önkormányzati konyhán naponta négyszáz adagot főznek, amit főleg az iskolások fogyasztanak el. Az iskolába 243 gyermek jár, közülük 85 rozsályi, a többiek a környező településekről járnak be. Ők naponta háromszor ingyen étkeznek. A sertéseket nem csak a közétkeztetésben hasznosítják. A rozsályiaknak lehetőségük van kedvezményes áron sertést vásárolni. A vételár felét kell előre befizetni, a többit ráér később. Viszont amíg valaki nem fizette ki a tartozását, az önkormányzat által nyújtott egyéb lehetőségeket nem veheti igénybe. Ilyen például téli időszakban a kedvezményes tűzifa is. Volt olyan év, hogy az önkormányzat 3500 mázsa tűzifát adott kedvezményes áron a rozsályiaknak. Mivel a jogszabály megengedi az önkormányzatoknak, hogy a lakásfenntartási támogatást természetben adják, így Rozsályon sok család ezt ebben a formában kapja meg. Ennek köszönhetően a településen szinte megszűntek az illegális fakivágások.

 

Szociális bolthálózat

A szociális boltot is az alapítvány működteti, nonprofit jelleggel, így az árucikkekhez a szokásosnál jóval kedvezőbben lehet hozzájutni. A helyi őstermelők behozhatják terményeiket, polcpénzt vagy egyéb költséget nem kell fizetniük, csak a permetezési naplót kell bemutatniuk. Nemcsak rozsályiak, hanem a környező települések őstermelői is élnek ezzel a lehetőséggel.

 

A kiskertekben megtermelt zöldségek az üzlet közepén, kis faládákban sorakoznak. Mindegyik ládán ott a termelő neve, címe, így a vásárló tudja, kitől veszi a káposztát, paprikát, paradicsomot. Lehet még termelői mézet kapni és hamarosan majd lekvárt is. A bolttal mindenki jól jár. A termelő is, mert egy kis jövedelemforráshoz jut, a vásárló is, mert olcsóbban kapja meg a terményeket, és az a hat közmunkás is, akik korábban a kereskedelemben dolgoztak, de munkanélkülivé váltak.

 

 

A polgármester édesapja, Sztojka Gábor az önkormányzati uradalmat vezeti. A kilencvenes években a földosztási bizottság elnöke volt, így nagyrészt neki és az akkori polgármesternek, Ignácz Zoltánnak köszönhető, hogy az önkormányzat nem adta el az összes földjét. Sztojka Gábortól megtudjuk, a foglalkoztatást Rozsályon úgy próbálják megszervezni, hogy ahol lehet, a gépeket kiiktatják a munkafolyamatból. A traktor üzemanyagot fogyaszt, a ló nem. Ezért a fát lovasfogat hordja be a gazdaságba. Az önkormányzatnak tizenhat pónilova van. A gyerekek nagy örömére a pónilovakon a tornaórák során lovagolni is lehet.

 

Értékteremtő közmunka

 

Rozsályon kilencvenen kapnak segélyt, közülük hatvanöten dolgoznak közmunkában. Az önkormányzatnak százhúsz állandó alkalmazottja van. Az önkormányzati gazdaságból reggelente negyvennyolc közmunkás indul dolgozni. A polgármester szerint az „Út a munkához” program nagyon pazarló volt, mert amit két ember el tudott végezni, arra bejelentettek nyolcat, így a pénzt a közös kalapból vették ki, és annak adták oda, aki nem csinált semmit.

 

– Volt, amikor vitáznom kellett a munkaügyi kirendeltséggel, mert nem szemétszedő munkást kértem, hanem lovászt vagy kombájnost. Szerencsére most ez változott, és végre az értékteremtő munkára adják a pénzt. Nálam hatvan ember termelőmunkát végez. Fát vág, javít, arat, vet, báláz. A polgármester elárulja, hogy Pintér Sándor belügyminiszter és Papp Károly, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára többször is kikérték a véleményét a közmunkaprogramokkal kapcsolatban.

 

– Azok ott ketten hetvennyolcezer bruttót keresnek, ők pedig ötvenhétezret. Mind a négyen nyolc órát dolgoznak naponta – mutat a lovas szekérre, ahonnan épp a fát pakolják le.

 

A polgármester úgy látja, a kormány rosszul kommunikálta a közmunkaprogramot, mert nem mondták el, hogy a nagyobb bért mindenki megkaphatja, akinek szakiskolai végzettsége van. Úgy véli, ha valaki tizennyolc éves koráig nem képes az állam pénzén kitanulni egy szakmát, akkor nem is érdemel több pénzt.

 

Önellátáshoz kell a saját föld

A szomszédos települések önkormányzatai nem rendelkeznek saját földdel. Ha krumpli kell, beülnek az autóba, és Fehérgyarmaton vesznek meg mindent. De az önellátás nem működik mindenhol.

 

– Azok a falvak, amelyeknek csak annyi földje van, amennyi a temetőben, azok nem tudják majd ezt a programot megvalósítani. Ha van föld, és az önkormányzat termelni kezd, a legfontosabb, hogy felkészüljön, mert ezzel érdeket fog sérteni. Ha a konyhára eddig Kiss Pista szállította a húst, akkor az ő érdeke fog sérülni. Minél nagyobb egy város, annál komolyabb érdekek sérülhetnek. Nem egyszerű játék ez – figyelmeztet Sztolyka Zoltán.

 

A szomszédos Gacsály most nagyon nehéz anyagi helyzetbe került. Az általános iskolában elzárták a gázt, mert az önkormányzat nem tudta kiegyenlíteni a számlát. Ez az a bizonyos kiszolgáltatottság, amit Rozsály mindenképpen szeretne elkerülni. A gacsályi időseknek Rozsályon főztek ebédet, az önkormányzat cserébe bontott téglát kapott. Itt jól működik a cserekereskedelem.

 

Rozsálynak nincsenek nagyra törő tervei. Azért egy befektetői csoport most négymilliárdot szeretne rideg állattartásra beruházni. Tervezik őshonos magyar halfajták tenyésztését is. A jövőben szeretnénk tyúkokat is tartani, hogy a tojást is maguk állíthassák elő. Panyolával létrehoztak egy szociális szövetkezetet. Azokat a termékeket, elsősorban lekvárt, pálinkát, szörpöt, amelyeket Szatmárban állítanak elő, egységes csomagolási formában értékesítenék. Ez lesz a Szatmári Ízek Háza, amely beruházásra harminchárom millió forintot nyertek. A két diplomás polgármester azt tartja a legfontosabbnak, hogy amit eddig elért, azt fent tudja tartani. Ahogy fogalmaztak, az örökséget nehezebben megtartani, mint megkapni.

 

Fenti példa csak egy a lehetőségek közül, hiszen mindenütt a helyben élő közösségek tudják megoldani azt a feladatot, hogy megtermeljék a saját fogyasztásra szánt élelmiszert, ezzel munkalehetőséget biztosítanak az ott élő embereknek, megfelelő minőségű ételt a családoknak. Összefogással és pályázatokkal az energia-függés is csökkenthető, ha megtalálják a számukra leginkább megfelelő módot.

 

A mezőgazdasági művelésben az utóbbi időben hatalmas, egybefüggő táblákat láthatunk, amelyeket talán egyszerűbb gépesítéssel, vegyszerezéssel megmunkálni, de hogyha a helyi közösség inkább az egészségesebb gazdálkodást részesítené előnyben, akkor egészségesebb, vegyszermentes termelést is választhat, ez több munkaráfordítást jelent, de magasabb minőséget eredményez. A szántóföldet is a már-már feledésbe merült vetésforgó kíméli meg leginkább, hiszen a föld megújul, felfrissül, ha ezt a gazdálkodást hozzák vissza a gyakorlatba, (amely évszázadokon keresztül bevált…)

 

El kellene végre felejteni a nagy léptékű terveket, és helyi szinten önfenntartásra berendezkedni. Felmerül a kérdés, hogy mit tegyenek a városi emberek a saját önfenntartó életmódjuk kialakításáért? Van megoldás, csak – ahogy oly sok minden – egyedül ez sem megy. A városi családok vidéken élő családokkal alakíthatnak ki kapcsolatot, amely a kölcsönös előnyökön alapul, hiszen a városi embereknek szinte szórakozás a segítés, amellyel a vidékiek gazdaságában maguk is tevékenykednek. A vidéki családoknak viszont minden munkás kézre szükségük van, tehát az így létrejött kapcsolat valóban a „nyer-nyer” üzlet kategóriájába tartozik.

 

A városi emberek is elkezdték a szelektív hulladékgyűjtést, és ahol lehet, komposztálnak. Mindezt persze tanulni kell, mert nincsenek még hozzászokva. A gyermekeket okos neveléssel már egészen kicsi korban környezettudatosságra kell szoktatni. Védjék és szeressék a természetet! Nagyon szomorú olyasmit látni – amit egyszer magam is észleltem – hogy egy 5-6 éves forma kislány a park virágágyában szándékosan taposta ki a virágokat. Anyuka is ott állt mellette, de nem figyelmeztette, hogy nem szabad ilyet csinálni. Én – fogadatlan prókátorként – léptem oda hozzájuk, és mondtam a kislánynak, hogy „Ugye nem gondoltál arra, hogy ez mennyire fáj annak a szép kis virágnak? Ugye nem akarod őt bántani?” A kislány elcsodálkozott és abbahagyta a taposást, anyukája mintha akart volna mondani nekem valami gorombaságot, de meggondolta, én pedig abban a reményben léptem tovább, hogy talán sikerült egy gyermeket a természet mellé állítani, mert ha megjegyezte szavaimat, akkor ő már többé nem fog virágra taposni.

 

Városon ugyancsak hatalmas gond a kutyapiszok kérdés, amely szembeállítja a kutyás és nem kutyás embereket. Én is kutyás vagyok, de amit a kutyusom potyogtat, azt azonnal összeszedem. Ezt tudják rólam azok is, akiknek nincs kutyájuk, tehát elfogadják, hogy létezünk. A fegyelmezetlen gazdikat viszont én is rosszul tolerálom, és nem tagadom, „beszólok” nekik. Egy nagyobbacska kutya – póráz nélkül – a dolgát végezte az utcánkban, gazdija hátra sem pillantva ballagott előre (nyakában a pórázzal…). Kedvesen rámosolyogtam, és mutattam, hogy a kutyája milyen sikeresen ürített, remélem, összeszedi. A fiatalember elcsodálkozott, de visszament és összeszedte a kutyagumit. Másik esetben furcsább volt a kép: éppen az újságos előtt a járdán sietett egy fiatal pár egy kölyökkutyával, (szintén póráz nélkül) amikor a kiskutya hatalmas adag kutyapiszkot engedett ki magából. A fiatal hölgy hátranézett, de nem csinált semmit. Én – ahogy szoktam – felhívtam a figyelmét, hogy fel kell szedni amit a kutya lerakott. A hölgy kikerekedett szemmel bámult rám, és dühösen kérdezte, hogy „hogyan?” A válaszomat nem idézném, de az benne volt, hogy csak olyan ember tartson kutyát, aki tisztában van a tartás és gondozás feltételeivel.

 

Kissé elkalandoztam az eredeti témától, a fenntarthatóságtól, vagy mégsem, hiszen minden mindennel összefügg. Ahhoz hogy jól érezzük magunkat környezetünkben, fontos, hogy tiszta legyen a levegő, amit belélegzünk, jó minőségű legyen az alapanyag amiből ételeinket készítjük, biztonságos legyen lakókörnyezetünk, és folytathatnám a végtelenségig, de mindannyian tudjuk a lényeget, csak nem mindenki tesz érte… Kár, mert nagyon jó érzés azon munkálkodni, hogy környezetünket megóvjuk, a magunk módján vigyázzunk mindenre, hogy gyermekeinknek, unokáinknak is élhető körülményeket adjunk át…

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés