Maci elment...2013.11.05. 12:14, Vica
Hétfőtől szabadságon vagyok és mégsem voltam képes bejönni az újságba.. Tudjátok, nekem olyan a természetem, ha bennem van a szomorúság, akkor kicsit magamba kell tartani, elrendezni, elszámolni magammal a dolgokat.
Elment egy igaz, jó barátunk örökre. Ilyen hűséges szemeket talán sose fogok látni az életben. Nagy kerek kutya szeme, ha meglátott bennünket, szinte nevetett az örömtől. Ha megérkeztünk a házba addig rohangált körülöttünk, amíg a neki kijáró simogatást, lapogatást meg nem kapta. Sokat szeretgette a nagy lányom, én csak mikor hazaértem, és ha extra szeretet adagra volt szüksége.
6 éves volt a Maci kutyánk,- így hívtuk. Párom sokszor Brúnót mondott neki, de arra is hallgatott. Őt istenítette, akármit mondott neki hallgatott rá, lefeküdt, leült, arrébb ment, ha kellett. Nem tudom hány szó jelentését tudta, értette, de ha okos szemeivel ránézett az emberre, épp csak megszólalnia kellett volna hozzá.
Nem volt könnyű az élete egy időszakban, amikor magányosan kellett élnie a Cirmossal, aki szintén valahol a túlvilágon él már.. Ketten őrizték a régi házunk romjait, amíg nem tudtuk hova vinni őket, hisz mi is panelben húztuk meg magunkat addig, amíg ezt a házat sikerült megvenni.
Elég zaklatott körülmények között, de végül is sikerült a házvétel, és lassan, de biztosan megalapozzuk az „új, kezdő életünket”. Sokszor szoktuk mondani a párommal, hogy mi úgy csinálunk, mintha kezdő házasok lennénk, - csak kicsit hamar megöregedtünk...
Szóval a különélés időszaka alatt a mi Macink 1-2 naponta kapott enni, inni, és ez nagyon megviselte szegényt, amikor ahhoz szokott hozzá, hogy kis kedvenc volt, naponta simogattuk, adtuk neki a lányommal a dugi jó falatokat,mivel a párom véleménye az, hogy naponta csak 2x szabad az állatnak enni adni.
Biztos igaza van,de hogyan lehet ezt megállni, ha van egy- két jó húsos csont, vagy szalonnás csík,amit annyira szeretett ?
Amikor végre együtt lett ebben a házban mindenki és elfoglalhatták őrhelyüket a kutya-cica páros a házikójukban, Cirmosunk beteg lett, nagyon lefogyott és eltűnt napokra, aztán csak 1x láttuk még, szerintem elköszönt Tőlünk… Többet nem jött haza. Maci a beköltözés után sokszor fura volt, nem mindig akart játszani, nem mindig volt kedves. Inkább tiszteletben tartottuk ezt a hangulatát, hiszen 1 éven keresztül sokat nélkülözött minket és sok megpróbáltatás érhette, amiről nem is tudunk, hiszen egy nyitott ház romokkal a kóbor kutyák, a vadállatok kedvenc búvóhelye lehetett volna, de Ő őrizte rendületlenül, a benne lévő puli és tacskó vér nem engedte meghátrálni.
Tegnap Maci mondott búcsút nekünk örökre. Még reggel megsimogattam, de a fejét már nem tudta felemelni, tudtam, hogy nem lát, nem hall már… Délelőtt vége lett. Nem tudom kinek mit jelent egy állat szeretete, de nekem ő a feltétlen hűség és megbízhatóság példaképe volt. Igaz társ, aki ha kellett, háttérbe húzódott, ha kellett haver volt, de mindig részese lett az életünknek.
Nyugodjon békében szegénykém. Ezt a pár sort az Ő emlékére írtam, mert hihetetlenül hiányzik!
|
Tudjátok, az Ember itt kezdődik, amikor az állatot Társnak nézi!
A Szivárványhíd túlsó lábánál Maci várni fog Reád!
Nagyon szomorúan vettem tudomásul, hogy búcúznod kell Barátodtól!