2013.11.01. 15:39, Nemes Kiss Katalin
Vadóca
Kislányomat hívtam így két és négy éves kora körül.
Nagyon próbás időszaka volt ez az ő kis életének.
Sok élethelyzettel most találkozott úgy, hogy a kis értelmével felfogta annak jelentőségét, de mivel hátrányban érezte magát, sokszor fellázadt, s az ingerültségét durvasággal vezette le.
Vak gyereket nevelni, egyáltalán fogyatékkal élő gyermeket nevelni nagyon nehéz feladat.
A szakember, akitől segítséget kértem, elmondta, hogy a mi helyzetünk annyival is nehezebb, hogy ugyan a kisebb a látó, mégis, neki kell nagyobbnak lenni, s ez aránytalanul nagy terhet ró a gyermekre, szülőre egyaránt. A gyermek nehezebben alkalmazkodik, de sok-sok türelemmel, szeretettel túljutunk ezen az időszakon.
Marika haragjában sokszor nekiment Jánoskámnak. Nyilván, tudat alatt, vagy tudatosan, de őt okolta a nehézségeinkért, nem akart nagy lenni, ezt a szerepet a bátyjának szánta. Mégis, ő volt az, akinek látóként több feladat jutott, akitől látóként talán helytelenül, de többet követeltem, akire kevesebb figyelem jutott. Azért mondom, hogy talán, mert Jánoskával szemben is magasra emeltem a lécet, de ezek nem látványos, hanem a mindennapi élet velejáróival való tanulások voltak. Azt gondolom így utólag, hogy talán nagyobb türelemmel tanítgattam Jánoskámat. Maya joggal érezhette, hogy a második helyre szorult.
A mai eszemmel sok mindent másként tennék, de ezért tudatosan nem forgatnám vissza az idő kerekét.
Egyik nap nagyon kiborultam. Kicsi lányom kis fiamat aznap egész nap üldözte, bántotta, igazi kis boszorkányként viselkedett. Felkaptam Bagyi babát, és tehetetlen dühömben rácsaptam kettőt a fenekére, s jól összeszidtam.
Hát az én kislányom lelkileg teljesen összetört! Zokogott, ráborult a babájára, puszilgatta, vigasztalta, ölelgette, simogatta, szóval, volt égszakadás, földindulás, jajgatós baba-bánat.
Megsajnáltam szegény kislányom, s nem telt el öt perc, a karomban volt a babájával együtt, s nagy nehezen megvigasztalódott.
Ettől a pillanattól kezdve, ha elszakadt nálam a cérna, csak annyit kellett mondanom: majd jól kifenekelem a Bagyit! – s a kislányomnak mindjárt helyreállt az esze kereke.
Nehéz feladat megtalálni az egyensúlyt, nekünk nincsen egészséges gyerekünk de értek minden egyes szót.