Tóbiás Klára szobrászművész alkotása

Emlékezz az 1956. októberi forradalom és szabadságharcra.

Az 1956. forradalom, nem csak úgy máról holnapra tört ki, komoly előzményei voltak. 1956. június 28. A lengyelországi Poznanban béremelési problémák miatt a dolgozók utcára vonultak, más gyárak dolgozói is csatlakoztak. A helyzet igen komollyá vált, a rendőrök, sőt a kivezényelt katonák sem tudtak úrrá lenni a felbőszült tömegen. A tömeg az állambiztonsági erők szerveire támadt. A felkelők összecsaptak a rendőrökkel, és a kivezényelt hadsereggel, ötven halott és a sebesültek száma meghaladta a háromszázat. A Trybuna Ludu pártlap másnap azt írta, ellenséges provokáció történt a városban. Hazudtak!
Ezek a lengyelországi események, nagy zavart okoztak Magyarországon, a komcsiknak elkezdett rezegni a gatyájuk. Az emberek elégedetlenek voltak, és egyre nyíltabban kritizálták a Rákosi rendszert. Elegük volt a kommunista terrorból, Budapesten volt természetszerűen a legnagyobb zűrzavar. Az Író Szövetségben szinte nyílt lázadás volt. Különböző politikai beszédek hangzottak el, főként annak okán, hogy Nagy Imre által hirdetett amnesztiát nem hajtották végre. Közben Nagy Imrét eltávolították. Piros László belügyminiszter, nem adott amnesztiát a politikai foglyoknak. Biztonságuk érdekében a politikai bizottság 1956. június 15 én az államvédelmi szervek megerősítését határozza el, hivatkoznak az ellenséges erők megerősödésére. Zűrzavar volt az egész országban. A kiadott rendeleteket kiadja, majd visszavonja. A pozícióharc meg kezdődött, mindenki mindenkit figyel, feljelent, igyekeznek pozíciójukat megtartani. Világviszonylatban egyre bonyolultabb a politikai helyzet.
Augusztusban a Szuezi csatorna államosítása borzalja a kedélyeket. Közben dübörög USA ban a választási harc.
A forrongott a nagy szocialista katlan, ami október hatodikával, Rajk temetésével tetőzött. A levegőben ott vibrált a feszültség. Rajkot nem szerették az emberek, ám mégis egy próbatétel volt, hogy esetleg kimennek az utcára. A némaságban hatalmas erő feszült. A tömegben feltűnik Nagy Imre, a fekete esernyőjével. Gerő moszkvai útja miatt, nem vett részt a temetésen. Kádár belügyminisztersége idején ítélték hamis vádakkal halálra. Nem kell meglepődni, egymást nyírták ki, ha veszélyeztette a hatalmukat bárki. Október huszonkettedikén az egyetemisták megfogalmazzák tizenhat pontban követeléseiket.

 *

Mielőtt folytatnám az Ötvenhatos Forradalom és Szabadságharcról gondolataim, meg kell jegyeznem egy fontos dolgot!
Magyarországon három és fél éve kétharmados többséggel megválasztott, Keresztény konzervatív jobboldali kormány vezeti az országot, nem is rosszul! Mégis az emberek félnek! Mitől félnek? Nem mernek nyilatkozni, csak nagyon kevesen, ha ötvenhatról esik szó. Minden más jó téma, azonnal jön a jó, vagy rossz reakció. Ötvenhathoz az emberek nagy része nem mer hozzá szólni, csak nagyon kevesen, akik elkötelezett hívei Magyarország megmentésének. Pedig ötvenhat nélkül még mindig szovjetek diktálnának. Ötvenhat a rendszerváltás kezdete, és a folytatása.
Tessék felébredni, szólás és sajtószabadság van Magyarországon, beszélni kell ötvenhatról, hogy fiataljaink megtudják milyen élet volt előtte, és hogyan verték le a forradalmat, hogyan gyilkolták fiataljainkat, hogyan kellett elhagyni hazájukat a legjobbaknak. Ezt meg kell tudni, ezt el kell mondani, kik voltak a gyilkosok, akiknek "társai, unokái, gyermekei" közöttünk élnek és nem is rosszul.

*

Október 22 én az egyetemisták meg fogalmazták a tizenhat pontot!
Az események gyorsan peregtek. Másnap délután három órára felvonulást szerveznek a Bem szoborhoz, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a Lengyel nép reform törekvései mellett. Hatalmas tömeggé duzzadt a felvonulók serege, a hatalom kezdte igen rosszul érezni magát. Nem tudták eldönteni, hogy engedjék vagy ne a felvonulást. Forradalmi helyzet állt elő. A komcsik, azt hitték, hogy az ávósok bevetésével fél óra alatt véget vetnek a tüntetésnek, ezért úgy döntöttek engedélyezik a tüntetést, azt szerették volna, hogy a kommunisták álljanak a tüntetés élére, azt hitték így kisajátíthatják a tüntetést. Tévedtek, a diákok kart karba öltve vonultak. A Petőfi szobornál már több tízezren vannak. Felolvassák a tizenhat pontot. Sinkovits elszavalja a nemzeti dalt, Bessenyeivel együtt buzog bennük a szabadság utáni vágy. Minden korlátot ledöntve kitör a fiatalokból a kényszerített vágy a szabadság után. Elhangzik a szózat, ekkor már százezrek vannak a Bem szobornál, a hídon már nem férnek el az emberek. Ekkor egy fiatal felugrik a szobor talpazatára, előkerül egy bicska és kivágja a gyűlölt rákosi címert a zászló közepéből. Megszületett a lyukas zászló. Különböző szövegeket skandálnak: Gerőt a Dunába Nagy Imrét a kormányba, meg: ejhaj, kikelet Rákosinak kötelet…

*

Az a hír terjedt, hogy Gerő beszédet mond a rádióban. A tömeg azt hitte Gerő a rádiónál lesz. Gerő beszéde olaj volt a tűzre, az irritáló hangú, és nagyon gyűlölt emberben, az ország egyik megrontóját látták. A beszéd, még nagyobb haragra gerjesztette a tüntetőket. Gerő hangja, és beszéde, a hőn óhajtott szabadság hevében, mint a villámcsapás érte a tüntető tömeget. A megkergült komcsik, azt híresztelték, hogy nacionalista megmozdulás van Pesten, és a csőcselék külföldi segítséggel a nép hatalom megdöntését akarja. Nagy haragra gerjedt a felbőszített tömeg, és egy csoport elindult a felszabadulás térre, hogy leszámoljon a gyűlölt ellenség szimbólumával. A hatalmas tíz méter magas Sztálin szobrot szerették volna ledönteni, ám nem bírtak vele. Ütik, vágják, de a hatalmas monstrum, bírja a kiképzést. Valaki a tömegből oda kiált, mindjárt hozok egy traktort, és kötelet. Drótkötelet kötnek a nagy szocialista hóhér nyakára, amit a traktorhoz erősítenek, a csizma felett vágják, fűrészelik, valahonnan még egy hegesztőaparát is előkerül. Húzzák, vonják, míg egyszer csak a hatalmas gyűlölt monstrum torz alakja, hatalmas dübörgéssel a földre hull! Morgó dübörgés porfelhő, és néma csend! Ebben a néma pár másodperces csendbe sűrűsödik az emberek minden gyűlölete és fájdalma. Pillanatok alatt átfutott az emberek tudatában, hogy vége! Tényleg vége? A nagyvezért, a békét, szabadságot, függetlenséget akaró nép a földre terítette. A tömeg a Parlament előtt Nagy Imrét akarta hallani, ő késve érkezett. A parlament ablakán egy fiatalember bejelenti, hogy Nagy Imre fog szólni. Nagy Imre megjelenik a Parlament erkélyén, hatalmas taps, majd így szól,: Elvtársak! Fütyülés hatalmas morajlás, majd az elvtársból, kedves barátaim lesz. Nagy a szocialista demokráciáról, annak reformjáról akart beszélni. Több sem kellett a meg keseredett népnek, nem tetszett, amit Nagy Imre mondott. Még az nap október 23 án a megrémült kommunista bagázs visszaveszi Nagyot a pártba. Ám ami a pesti utcákon zajlik, azt ők ellenforradalomnak titulálják. Gerő a Szovjet csapatok segítségét kéri, közben az oroszok, már megindultak Pest felé. Azt hitték, ha Pest utcáin megjelennek a szovjet tankok, meg ijedünk, azt hitték a fellázadt nép meghátrál. A felkelők jól tudták, hogy már nincs vissza út. Ellenállásba ütköztek, ettől pedig a ruszkik lepődtek meg. Hihetetlen gyorsan peregtek az események. Kisebb gócok jöttek létre, Szénatér, Corvin köz, Baross tér, Móricz Zsigmond körtér, Újpest, stb., stb.

folyt. következik