ÍGY SE JÓ, ÚGY SE JÓ.

A múlt héten a Hír TV vendége volt Karsai László, történész, az ELTE egyetemi tanára. Reméltem, hogy egy egyetemi katedrát elfoglaló történész kutatásai során igyekszik részrehajlás nélkül kialakítani a maga meggyőződését a történelmi eseményekről, és ennek tükrében a fiatalok ismereteit is ekképpen igyekszik gazdagítani.

A jövő évi holokauszt év kapcsán szóba került a József város-i  pályaudvar felújítása, és múzeummá alakítása.  Kifogásolta, hogy a feladattal, Schmidt Máriát, a Terrorháza igazgatóját bízták meg, aki szerinte  a Terrorházát sem igazgatja igazságosan. Szerinte a múzeum kevés hányada foglalkozik a rémuralommal, mármint a nyilasok, és a Szálasi kormány tevékenységével.

Nem tudni, hogy Karsai úr mivel, és mennyivel volna megelégedve, milyen arányban mutatná be a nyilas, és a kommunista terror éveit... Ha jól tudom, a németek 1944. március 19-én szállták meg, Magyarországot, amíg Horthy Hitler meghívására Németországban tartózkodott.  Szálasi október 15-én német segítséggel puccs által került hatalomra, miután Horthyt a németek letartóztatták. 17O napig voltak hatalmon, tehát a rémuralmuk kevesebb, mint fél évig tartott. Ezzel szemben a kommunista rémuralom több mint 4O évig tartott. Igaz, hogy ez idő alatt, miután kiirtották a Horthy rendszer tisztségviselőit, az intellektüelleket, és mindenkit, akit akartak, enyhült a csengőfrász, a fekete autók éjszakai tevékenykedései, de az AVH azért éberen figyelt mindenre. Ki nem tapsol, és ki meddig... No, most próbáljunk mérleget tartani, hogy melyik uralomnak mennyi idő, és hely kell, hogy az érdeklődők, a mai fiatalok megismerjék az akkori körülményeket.

Tagadhatatlan, hogy az a 17O nap is a történelmünk letagadhatatlan része, és pontosan ezért rendezett vidéken egy történész, ha jól emlékszem Bakay Kornél Szálasi kiállítást.  A kiállítás anyagának többsége privát gyűjtőktől kölcsönként volt kiállítva.  A megnyitó után hamarosan megjelentek a zsidó szervezetek vezetői, megnézték a kiállítást, és nagyon fel  voltak háborodva, hogy egyáltalán, ilyen zsidó érzelmeket sértő kiállítás létrejöhetett. Láthattuk a TV-ben a kiállítást, Katona Tamás kommentálta, én semmi provokációt nem láttam benne. Hamarosan megfenyegették a kiállítás szervezőit, és támadást helyeztek kilátásba.  Zoltai Gusztáv, és Feldmajer Péter be is tiltatta a kiállítást.

Nem tudom, hogy mi volna kielégítő Karsai úrnak, ő keveselli a Terrorházában az ezzel az időszakkal foglalkozó anyagot, Feldmayer, és Zoltai urak pedig sokallták a tényszerűen bemutatott kiállítást.

Nekem viszont valami mégiscsak gyanús. Ha valamit tiltanak, ha valamiről ne beszéljünk, akkor ott valami kellemetlen dolog lapul. Úgy tűnik, hogy általában megfelel a zsidó vezetőknek a Rákosiék által megfogalmazott, megkövesített megfogalmazása annak az időnek, és a Horthy rendszernek.

Ha valaki hozzá mer nyúlni  annak a kornak a kutatásához,  a tények feltárásához, az mindjárt megkapja az antiszemita pecsétet.  Talán túl kellemetlen az igazság feltárása?

Őszintén, én is hiányosnak tartom a Terrorháza múzeum, a német megszállás alatti deportálások bemutatását, annak előzményeit, és főleg a kollaboránsok felfedését. Bejártuk az összes termet, de sehol nem találkoztunk a zsidó kollaboránsok neveivel, és a tevékenységüket bemutató dokumentumokkal. A Központi Zsidó Tanács teljes mértékben együttműködött a németekkel. Groszmann Zsigmond főrabbi, Berend Béla szigetvári főrabbi, a sárgacsillag viselésének terv kidolgozója, Bosnyák Zoltán, Stern Samu aki kiáltványt tett közzé 1944 április 13-án:”Dolgozz, ne ess Kétségbe!... az illetékes hatóságok minden utasítását rendelkezését, rendeletét és parancsát pontosan panasz és zúgolódás nélkül kell teljesíteni”

Felmerül a kérdés, hogy miért nem vonták ezeket az egyéneket felelősségre, Zuroff úr miért nem keresgél ezek az urak között is? Randolph L. Braham:  A magyar holokauszt könyvében  felmenti az említett személyeket, mert német nyomásra, parancsot teljesítettek!! De ha ez felmentő magyarázat, akkor legyen a magyar rendőrök, csendőrök és köztisztviselőkre is vonatkoztatható, mert ők is német nyomásra, parancsot teljesítettek.  Ahogy Sternék nem mondhattak nemet a német parancsra, úgy a magyarok sem, de ennek ellenére Horthy parancsára 1944. július 7-én vitéz Koszorús Ferenc páncélosaival megakadályozta a zsidók deportálását. Lantos Tamás egykori szenátor szerint ezzel több ezer zsidó életét mentették meg.

Karsai úr Orbán miniszterelnök úr nyilatkozatából, miszerint a magyarok védik a zsidókat, azt olvassa ki, hogy a zsidók nem magyarok. Helyes a felismerése, mert bár tény és való, hogy a honfoglaló magyarokkal érkeztek Kazáriából zsidók is, és miután a kazár birodalom felbomlott, az évszázadok folyamán folyamatosan, de azzal, hogy Magyarországon letelepedtek, zsinagógákat építve megtarthatták a vallásukat, még nem váltak magyarokká. Voltak, és vannak magyar érzelmű kazár zsidók, akik Magyarországot hazájuknak tekintették, tekintik, és mi magyarok befogadjuk őket. Azonban engedtessék meg nekünk, hogy azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartsák a befogadó ország szokásait, törvényeit, és nem tesznek keresztbe a magyar érdekeknek, hanem a magyarokkal együtt az ország boldogulásáért dolgoznak.

Elvárjuk a kisebbségektől, a bevándorlók leszármazottjaiktól, hogy alkalmazkodjanak a befogadó országhoz, mert őseink nem hívták őket, és tartsák magukat hasonlóan az Ausztrál miniszterelnök, vagy Putyin megállapításaihoz: Magyarországnak nincs szüksége a kisebbségekre, a kisebbségeknek van szüksége Magyarországra. Aki nincs megelégedve  a magyarországi  lehetőségekkel, követheti ősei szokásait, szabad tovább vándorolni.

Nincs szükség a Tett és Védelem Alapítványra, erre a félkatonai zsidó szervezetre, nem fenyegeti a zsidókat senki, főleg ha nem provokálják a magyarokat. Ugyanakkor a közbiztonság hiánya miatt létesült a Magyar Gárdát betiltották, amely a magyar emberek védelmére szerveződött.

Vinczer S. Péter