.

Botz Domonkos
„Vadászat”
 
– Te, én ezt a kis csutakhajú, szöszke szobrász csajt úgy megdönteném, hogy szétállna a füle utána – mondta Tamás, a galéria tulajdonosa a barátjához fordulva, és nagyot húzott a söréből. – De most még nem akarok rányomulni, mert akkor biztos, hogy szagot fogna, és nem jönne össze. Majd szépen elringatom, semmi nyomulás, csak hűvös mondatok, ragaszkodjunk a szakmai dolgokhoz és így tovább. Hidd el, ha nem próbálkozom be, magától fog a gyümölcs az ölembe pottyanni! Csak a bizalmát építgetem az irányomba. Észre sem fog venni semmit. Én majd csak segítem… támogatom… elintézek neki egy-két kiállítási lehetőséget, akár még valami kis pályázati pénzt is kihajtok neki, médiahátteret biztosítok a számára és akkor nem fog gyanút. Talán a nyilvánosság az, ami még a pénznél is fontosabb a számára. Szeret a középpontban lenni, imádja mutogatni magát, valósággal szomjazza a népszerűséget.
Megszerzem a bizalmát, és nem a pasit, a „vadászt” fogja bennem látni, hanem a barátjának, a bizalmasának fog tekinteni. Így kell ezt csinálni! Az egyik közösségi oldalon még remek tippeket, valóságos kis útmutatót is adott saját magához, megfogalmazva az elvárásait. Mondhatni, már-már egy zanzásított felhasználói kézikönyvet jelentetett meg a szívéhez vezető útról. Már ha van szíve, mert azért ő sem kispályás, ezt mindketten tudjuk! Szóval, nincs más dolgom, csak azt kell követni. Ott világosan megfogalmazta az igényeit. Persze tudom, rengetegen nyomulnak rá, de azok pancserek. Felkészületlenül, ajtóstul rontanak a házba.
– Tamáskám, nem kell neked ott köröket futni, az egy sokat próbált nő, többet látott már az életből, mint gondolnád! Még az is megeshet, hogy nem te, hanem idővel majd ő fog levadászni téged úgy, hogy szinte észre sem veszed! Csak aztán nehogy belehabarodj, mert akkor véged lesz! Nem lenne szerencsés, ha tovább gyarapítanád az áldozatainak a számát. Egyébként valóban egy dekoratív jelenség és ennek köszönheti a sikereit is, mert bár tehetséges, de az életben nem tudná eladni a kisplasztikáit. Ezt ő maga mondta egyszer nagyon keserűen. A kutya sem foglalkozna vele. Így viszont sokan ostromolják, mindenki keresi a társaságát, a közelségét, szeretnek mutatkozni vele, vannak, akik megpróbálnak felkapaszkodni a hátán, de azt azért tudd, rajtad kívül még sok önjelölt „támogató” van a háttérben, akik csak az alkalomra várnak. Persze elég óvatlan és ezért aztán a szakma mégsem az elért eredményeiről, sokkal inkább az éppen aktuális hódításairól beszél. Minden bizonnyal egyszer még ez okozza a vesztét! Mindig is a figyelem középpontjában állt. Nyílt titok, álltak mögötte már ismert, nagy emberek is, művészek, zenészek, politikusok! Nem véletlenül futott egy ideig a csikója! De ne feledd, ha a markába kaparint, minden dolgodról tudni akar, folyamatosan az ellenőrzése alatt állsz majd, ha kell, tűvé teszi utánad az Internetet, a barátaidat is az ellenőrzése alatt fogja tartani, és mindenkit elüldöz mellőled az örökös féltékenységével, beleértve még a hatvanéves bejárónőtöket is, míg neked minden megnyilvánulását zokszó nélkül kell majd tűrnöd. Ha pedig csak egyszer is említést mersz tenni a sérelmeidről – mert abból ki fog jutni bőven –, azt a személye elleni támadásnak fogja tekinteni és jobb, ha nem tudod, akkor mi fog következni! Nagyon öntörvényű. Szóval, ha rám hallgatsz, messze elkerülöd. Egyébként is, minek bonyolítani a dolgokat? Férje van és két serdülőkorú fia. Igaz, őket mindenütt titkolja, soha, sehol nem beszél róluk. Ki tudja miért, jobb szeret magányos, vadászható nőként mutatkozni a világ előtt. Persze ebből is támadt már kellemetlensége, túl sokan nyomultak rá. Mintha nem lenne elég problémája. Gyártja magának a konfliktusokat.
– Tudom, drága Janókám, persze hogy tudom, de ne pánikolj, hisz éppen ez a jó benne! Semmi felelősség, néhány mindkét oldalról legalizált lopott óra, mert ugye „dolgozunk”, aztán megint enyém a világ! Mindketten megkapjuk, amit akarunk. Minden bizonnyal ő sem akar többet, és nem is akarhat, pont a családja miatt. Aztán mindketten szépen hazamegyünk, és mint ha mi sem történt volna, ott folytatjuk a már megszokott köreinkben, ahol korábban abbahagytuk, mert az élet nem áll meg. Azt azért mégsem várhatja el tőlem, hogy napokon át egyedül rostokoljak és csak rá várjak! Az a szerencsétlen felszarvazott férje meg nem érdekel. Egy jóhiszemű, elvarázsolt kis csillagász, akit a tőlünk fényévekre lévő kihűlt égitestek kráterei jobban érdekelnek, mint a feleségének a bájos kis popója. Szerintem azt se tudja, hogy kikapós asszonykája éppen merre jár, amikor ő a csillagokat kutatja, vagy előadásokat tart valahol.  
– Azért csak óvatosan ezzel a dologgal! Ne feledd, ti Orsival már évek óta együtt vagytok és ez a nő, nem tűri meg maga mellett a „konkurenciát", még úgy sem, hogy közben neki férje és családja van. Ez is hozzátartozik a sajátos mércéjéhez! De ezt sem szabad felemlíteni neki. Tehát csak idő kérdése és válaszút elé fog állítani, őt ismerve pedig az a kapcsolatotok, a házasságotok végét fogja jelenteni. Hogy magyaráznád meg ezt Orsinak, aki egy tisztességes asszony, a feleséged, a gyermekeid anyja és mindig, mindenben melletted állt? Hasonlítsd már össze a két nőt! Képes lennél bármit felrúgni egy bizonytalan kimenetelű kis románcért? Mert nehogy azt hidd, hogy erre a nőre építeni lehet! Ne feledd, férjes asszony és te is csak egy rovátka, futó kaland leszel a sok közül az életében! Azt azért tudd, nem lesz könnyű dolgod. Már jó ideje az egyik művészeti kiadvány – nálánál jóval fiatalabb – szerkesztőjével kavar, és ha ügyesen csinálja, akkor meglásd, akár még valami díjra is felterjesztheti magát! Mert pont úgy szomjazza a sikert, az elismerést, mint bárki más, csak ő „tesz” is érte. Addig is ő folyik a lapból, míg más alkotók éveket várnak a megjelenésre. Egyébként tanulhatsz tőlük, már ha nem tudnál a fenekeden maradni. Roppant kreatívak. Megunván azt heti néhány lopott órát, az örökös fenyegetettséget, hogy megláthatják őket, most váltottak és nyakukba vették a vidéket. Hol az egyik városban, hol egy másik településen tartanak egyórás előadásokat a japán Muromacsi-kor kerámiáiról, természetesen mindig magukkal víve még egy harmadik embert is - persze csak az előadás idejére -, mert a látszatra adni kell, aztán az övéké az egész nap, mert azt is meg tudják magyarázni! A konspirációs eszközöknek pedig olyan arzenálját képesek felvonultatni, ami még a titkosszolgálatok sokat próbált szakembereinek is kivívná az elismerését! Valljuk meg, szervezni azért tudnak, bár mostanra már mindenkinek szemet szúrt a kapcsolatuk. Elválaszthatatlanok! Ahol felbukkan az egyik, ott a másik is. A világ felé pedig mindez az egész szigorúan csak „munka” és ugye ezt nem kérdőjelezheti meg senki! Szóval, ügyesen csinálják, tökéletes alibi az egész napra! Nem irigylem a nyomorult férjét! Már az egész ország rajta röhög! Egyébként pedig ennél a kis pasinál is addig mesterkedett, amíg elüldözte a háztól az élettársát. Ugyanakkor számos hibája, rossz tulajdonsága mellett azért vannak erényei is. Roppant alkalmazkodó is tud lenni, már ha akar. Feledve az örökös ízületi problémáit, még a helyi néptánc-csoportba is belépett a szeretője miatt. Persze ezt is szigorú konspiráció mellett, nehogy otthon megtudják. Szóval hallgass rám, kár ezzel foglalkozni. Nem hozzád való az a nő és nincs is szükséged rá! Egyébként is csak idő kérdése és tovább lép, mert nem képes sokáig megmaradni egy helyen. Okosabban teszed, ha kivered a fejedből és elfelejted ezt az egészet, mint valami rossz álmot. Ne feledd, mindig a család legyen az első, az a legfontosabb! Most hozzátehetném még azt is, hogy ez adja a nemzet erejét, de hol van itt már a nemzet? Ne rúgj fel mindent egy bizonytalan, alkalmi kapcsolatért!
– Uraim, hozhatok még valamit – kérdezte a felszolgáló, megszakítva a beszélgetést.
– Nem, köszönjük, kérem a számlámat és fizetek is – mondta Tamás.
Miután az utcán elváltak egymástól, távozóban Janó még visszafordult és Tamás után szólt.
– Aztán jó „vadászatot”! – mondta némi iróniával a hangjában, de ezúttal semmi irigységet sem érzett barátja hódítását illetően. Csak valami hihetetlen undor, hányinger dolgozott benne, egyre erősebben forgott a gyomra, és tudta, minden bizonnyal nem az elfogyasztott pohár sör miatt.
A feleségére és a két kislányára gondolt, akik már várták és szaporázni kezdte a lépteit.