SZABADON!

Szabadnak lenni minden ember álma. Már korán megtanuljuk, hogy vágyaink és akaratunk szabadság függő. Sokoldalú és sokarcú a szabadság, de lényegében egy az alapja.
Már a kisgyermeket is, ha a pólyába beleteszik, látjuk, egy idő után rúg, vergődik, amíg szabaddá teszi magát. Ha nagyobb lesz, akkor a szabadság vágya a szülő óvó tekintete és gondoskodása elől próbál menekülni. Hiába, hogy érzi mit nem szabad, de megpróbálja. Majd a fenyítés és büntetés elől menekül a maga módján.
Az állatot is, ha sarokba szorítják, legyen az házi, vagy vadállat minden ösztöne a szabadság irányába hajtja, vezérli. Ilyenkor veszélyesé válik, talán életveszélyesé.

Nem mindenki fogadja el ezt a szabadság vágyat a másik részéről, mivel ha az szabadon gondolkozik, szabadon lélegzik, a számára veszélyt jelenthet. Lehet egy kicsit nehézkesen érthető, amit írtam az utolsó mondatomban, ebből kifolyólag megpróbálom kifejteni.
Nem hallunk egyebet a ma és napjaink bal liberális beteges eszméket hirdető, a világot tönkretevő, a magyarságot eltiporni akaró beteges elméktől, mint szabadság. Sajtószabadság, szólásszabadság, szabadsághoz való jog, világszabadság, s.t.b.
Ezzel nincs is semmi bajom, csak hogy ez nem egy kölcsönös és egyöntetű nézet a mindenki számára. Az én értelmezésem szerint vannak szabadabbak és szabadsághoz jogosultabbak, vannak kevésbé jogosultak, vagy egyáltalán nem jogosultak.
Kezdjük a sajtószabadsággal. A bal liberális oldalnak mindent szabad, fenyegetőzni politikusokon keresztül, sajtón keresztül, sértegetni, alaptalanul rágalmazni, becsületbe mászni. A jobb oldalnak, a nemzeti keresztény oldalnak azonban nem szabad a valóságról írni, nem szabad az igazat kimondani, a rablógazembereket néven szólítani, mivel az már elfogathatatlan, az valami ellenes, az valamivel kapcsolatba hozható. Mivel? Mondanám, ha nem volna jó kedélyem: mondjam, vagy mutassam?
Szólásszabadság, a következő. Kinek szabad, kinek nem. Akinek szabad azoknak szabad a hazugság, a rágalom, az aljasság, az öszödi beszéd, az álhírterjesztés, a valóság el bundázása, meg mindent. Nekünk, meg… jaj, ha kimondod az igazat, akkor minden lesz az ember. Megkülönböztető jelzők halmazával illetik, mint revizionista, reakciós, nacionalista, na meg mindenféle Pista, ami a nemzetközi szocialista, kommunista nyelvből átvett fogalmakba belefér. Ha nem akkor még találnak ki újakat.
A vallásszabadság, egy nagyon kényes dolog. Az, ami a világ legtermészetesebbje kellene, legyen a magyar ember számára, a keresztény hagyományos hitvilág szabad kinyilatkoztatása, ahhoz való ragaszkodása. Az ellenben bűn. Ha Jézus nevét kiejted, vagy a magyar szentekre esküszöl, az kirekesztő. Persze kérem, mert kirekeszti azokat, akiknek elődeik Isten egy fiát meggyilkolták. Nem másért, csak hogy kikergette őket az üzérkedőket, zsarolókat, vámszedőket, uzsorásokat az Isten, az Atyája házából. Mi magyarok meg mertünk és merünk hozzá imádkozni. Hogy a tálalás teljes legyen első Szent királyunk egyenesen az Ő édesanyjának a Szűz Anyának merte nemzete oltalmát és védelmét felajánlani. Igen biza. A legszentebb Asszonynak, a mi édesanyánknak. Mivel a világon egyetlen egy nemzet vagyunk, akinek van édesanyja. Nekünk magyaroknak van édesanyánk. Megkülönböztetjük a nekünk életet adó édeset a mostohától. Igen biza, megint az ékes és utánozhatatlan, meg nem becsült édesanyanyelvünk, hitünk az Atyába, a fiúba, a család szentségébe. Istenem, de szépen megáldtad nemzetem és mennyire kifejezted akaratod édesanyanyelvünkben.

Majd a szabadság mely minden Isten fiát megillet! Szándékosan hagytam utoljára, mert ezzel van a legtöbb gondja magyar ember fiának, lányának.
Elődeink Attilától, Árpádon át a puszták szabad népe, a megtörhetetlen, zabolátlan szabad és független nép. A föld, a nap és a hold jegyét magunkon hordva, vágtázva és megtelepedve, egy rettegett erő. Nem titok, hogy egy egész földrész rettegett tőlünk, mi több kettő. Most azonban kordába tartanának, korlátoznának, ha a magyar hagyná magát.
Ne menjünk vissza mesze, csak a gazdasági, pénzügyi szabadságunk mekkora port kavart. forrt a víz, égett az erdő, mező.
Hej, haj magyar. Retteg a zsarnok a mások szabadságától, fél attól ez Isten adta erőtől, mely felszabadítja az igázottat, szabaddá teszi cselekvésében, gondolatában. Független és kötetlen szabad ember látja a végtelent, érzi a természet és saját erejét.
Érzi, ezt a magyar érzi ezt a székely. Nemzetem szabadság vágya, népem céljának elérése soha nem volt napirendibb mint ma. Európába szabadon, a világban szabadon, akiket tisztelni kell Brüsszeltől Washingtonig, Pozsonytól Bukarestig. Van, akinek ez a benzin a tűzre, na de csak jól égjen és világítson a sötétben. Szükségünk is lesz rája, mert forró ősz, meleg tél és viharos tavasz előtt állunk.
Forró a székely és a parciumi magyar önrendelkezésének a kivívásában. A huszonnegyedik órába érkezett ez az ajtóverés. Menetelünk a szabad önrendelkezésünké. Utat mutattak nem rég a katalánok ebben. Jó utat és méltóságteljest. Aztán folytatódik, ha kell a tél folyamán, is mint a magyar választási kampány, mert biza ott is forró lesz a talaj egészen tavaszig.
Nem véletlenül kötöttem össze kettőt. A cél egy és szent, a nemzet szabadsága Székelyföldtől, Erdélyen át az anyaországon keresztül. Ezt a küzdelmet nem szabad elbuknunk, mert akkor elsüllyedünk, elveszhetünk. Bízok benne, hogy nem. Remélem ti is velem együtt. Ne feledjétek: szabadnak születtünk, mint a madár. Szabadnak teremtett a mennyei Atyánk.