Mese egy táncos leánykáról

 

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás - tengeren egy Nekeresd nevű falucskában élt édesanyjával egy takaros leányka Piroska. Nagyon szép teremtés volt. Szüléjének szeme fénye. Büszke is volt rá igen, mindenkinek dicsekedett vele, milyen jó lánya van.

Piroskának volt egy szenvedélye, mégpedig, hogy nagyon szeretett táncolni. Falujukban nem múlott el egyetlen bál se, hogy ne ropta volna ott a táncot pirkadatig. Minden legény vele akart táncolni, de egyik sem bírta sokáig. Egymásután hullottak ki a lány mellől. Ha táncról volt szó Piroska sohasem fáradt el. Talán még három hétig is tudott volna megállás nélkül táncolni. Úgy jártak a lábacskái, hogy öröm volt nézni.

Híre ment a királyi várba is, hogy a közeli faluban lakik egy szép leányka, akinek párja nem akad a táncolásban.

Erre már a király is nagyon kíváncsi volt. Azt beszélték róla a nagyvilágban, királyok közt ő tudja legjobban megpörgetni a lányokat és menyecskéket. De sajnos erre egyre kevesebb lehetősége volt, mert a királyi teendők csak ritkán adtak rá alkalmat, hogy jól kirúgjon a hámból.

Amikor tudomást szerzett Piroskáról, elhatározta lesz, ami lesz saját szemével fog meggyőződni, hogy igaz-e a hír a táncos lábú leánykáról.

Nagy mulatságot szervezett a várba és a környékről minden legényt és lányt meghívott. Országa legjobb zenészbandája húzta a talp alá valót, hogy még ebben sem legyen kifogás.

Egyszeriben annyian lettek, hogy be sem fértek a vár hatalmas udvarába, ezért a mulatságot a vár előtti óriási réten tartották meg.

A király álruhát öltött magára, hogy elvegyülhessen a mulatozók között. Úgy elmaszkírozta magát, hogy talán még saját édesanyja sem ismert volna meg. Ezzel az volt a célja, hogy minél közelebb kerülhessen Piroskához, és táncolhasson vele, anélkül, hogy rájönne, kicsoda is ő.

Piroska is jelen volt. Felvette a legszebb ruháját és a táncos csizmáját. Már messziről kitűnt, hogy ő a legszebb az összes lány között, aki csak eljött a mulatságba.

A király könnyen rátalált, de ki kellett állnia a sorát, hogy táncolhasson vele. A legények hosszú sorban várakoztak, és mindegyik abban reménykedett vele táncol legtovább Piroska. A lány olyan gyorsan ropta a táncot, hogy partnere egy – két pördülés után holtfáradtan rogyott le a rét füvére. A következőnek sem volt nagyobb szerencséje, az is hamar kifáradt.

Talán azt még nem mondtam a király sántának és koldusnak maszkírozta magát. Bicegve beállt a sorba, az előtte levő legény gúnyosan meg is jegyezte:

– Mit akarsz te itt a sánta lábaddal? Ez a lány úgy táncol, mint a motolla, te még egyet sem tudsz pördülni vele. Jobban teszed, ha meg sem próbálod.

A király szó nélkül hagyta a gúnyolódó legényt, és némám várta, hogy reá kerüljön a sor. Nem kellett sokáig várnia. Piroskával a tempót egyik legény sem bírta néhány percnél tovább.

Amikor a lány elé került a jelenlevők hangosan felnevettek:

– Nézzétek, a sánta akarja megpörgetni Piroskát! Hiszen még menni is alig tud. Mit képzel ez magáról?

A lány is nagyon meglepődött, és már éppen mondani akarta neki, hogy ne fáradjon, amikor a király elkapta és pörgette, pörgette, hogy aki nézte még az is beleszédült.

Piroska sem hagyta magát, dobbantott egyet a lábával úgy pörgött, mint a ringlispíl. Az ott lévők közül sokan nem bírták nézni őket, mert olyan vadul táncoltak, mintha ezen múlott volna az életük.

Táncoltak megállás nélkül egy órát, két órát, már majdnem pirkadt, de még mindig csak táncoltak. Közben még egy másik cigánybandának is be kellett állni, mert ez előző zenészek nem bírták tovább, és pihenniük kellett.

Mindenki csodálkozva nézte a táncoló párt, akik úgy pörögtek, mintha csak most kezdték volna el. Végül már arra voltak kíváncsiak melyik bírja tovább.

Eltelt egy nap, eltelt két nap, de nem akarták abbahagyni. Harmadik nap a király nagyon megéhezett és mondta a lánynak.

– Falhatnékom lenne egy keveset. Javaslom, tömjük meg jól a bendőnket, és folytassuk!

A lánynak is tetszett az ötlet, és elindultak a bőségesen megterített asztalok felé, hogy jól belakjanak. Amint mentek a király megfeledkezett, hogy sántának maszkírozta magát. Olyan kecsesen lépkedett a lány mellett, mint egy csikó. Ez párjának mindjárt fel is tűnt, és megkérdezte:

– Uraságodnak, hová lett a sántasága?

A király kicsit meglepődött a kérdésen, és hirtelenjében nem is tudta, mit válaszoljon. Végül nagy nehezen kinyögte:

– Te lány, nem csak jól táncolsz, de meggyógyítottad sántaságomat is. Ezért megkérem a királyt, hogy jutalmazzon meg! Milyen jutalmat szeretnél kapni?

– Nem kell nekem jutalom – mondta Piroska. – Csak arra kérem a fenséges királyunkat, hogy gyakrabban tartson ilyen mulatságot, ahol az emberek jól kitáncolhassák magukat, és megfeledkezhetnek gondjaikról.

– Ezt a kérésed, igazán megígérhetem – válaszolta a király megfeledkezve szerepéről. – Ezen túl minden hétvégén tartunk mulatságot, és te leszel a táncosom.

Amikor ezt a lány meghallotta ijedtében majdnem elájult. Még csak álmában sem mert arra gondolni, hogy egyszer magával a királlyal fog táncolni. Irult – pirult szegényke és remegő hangon könyörgött:

– Fenséges királyom, életem kezébe ajánlom, bocsásson meg, amiért így megizzasztottam! Ha tudom, ki a táncosom Isten bizony kíméletesebb lettem volna.

A király elnevette magát, és barátságos hangon mondta:

– Így a jó, ahogyan történt. Ezért öltöttem álruhát, kíváncsi voltam, miképpen táncolsz. Tudod, annyi minden szépet és jót hallottam rólad. Féltem, ha királyként kérlek fel táncolni, akkor minden másképpen történik. Jól megtáncoltattál és ezt köszönöm neked, Piroska.

A király állta a szavát, és ettől a naptól kezdve minden hétvégén olyan nagy mulatságot csaptak, hogy heted hét országba eljutott a híre. Jöttek is tömegével a lányok és legények, de ő csak állandóan Piroskával akart táncolni. Nem kellett neki más leányzó, még ha az királykisasszony is volt.

A sok mulatság alatt úgy összemelegedtek, hogy egyik alkalommal a király megkérdezte:

– Leszel-e a feleségem, Piroska? Nősülni való kedvem van.

A lány kicsit gondolkodott, mint aki kéreti magát, majd nevetve rávágta:

– Ha a királyi fenség nagyanyó koromban is megtáncoltat, akkor nagyon szívesen. Akár már holnap vasárnap össze is kelhetünk, hiszen ünnepnap lesz.

A királynak tetszett a frappáns válasz, és azonnal a mulatozó népségnek kihirdette feleségül veszi Piroskát.

És így is történt, a mulatságból egyenesen a pap elé járultak. Minden adott volt a lakodalomhoz. Tulajdonképpen csak annyi volt a változás, hogy másnap reggel nem ért véget a bál, hanem három éjjel, három nap tartott megállás nélkül.

Mindenki annyit ehetett ihatott, amennyit csak akart. Aki táncolni szeretett, annak sem kellett a sarokban üldögélnie, mert a cigányok éjjel, nappal húzták a talpalávalót, és a jelenlevők jól kitáncolhatták magukat kedvük szerint. Ha netán mégse, akkor a király elrendelte országában minden faluban, városban hétvégeken mulatságokat kell tartani, hogy a népe táncolni tudjon. Ezt mind Piroskának köszönhették, aki nem hagyott békét férjurának, ha véletlenül lankadni látszott.

Sok – sok gyermekük született, és azok is egytől egyig úgy táncoltak, mint édesanyjuk és édesapjuk.

Nincs is annál jobb, ha egy országban vidámság van, és boldogan táncolnak az emberek. Ez azt jelenti, hogy mindenki elégedett és az országban béke honol.

Bárcsak mindenhol a földkerekségén háborúk helyett mulatságok lennének, és a népek összeölelkezve ropnák a táncot!

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés