2013.08.31. 17:05
-FIGYELŐ Kanadából: Vinczer S. Péter
DUGÓBAN.
Mulaszthatatlan dolgom akadt Torontóban, néhánynapi halogatás után nekivágtunk a pulimmal. Próbáltam a leg ideálisabb időt kiválasztani, amikor már a reggeli Torontó felé utazóktól mentes az út, de még nem kezdenek hazafelé utazni. Reményeim hamarosan szertefoszlottak, ahogy közeledtünk a kelet-nyugat irányba menő 4O1-es autóúthoz. Araszoltunk. Mögöttem egy Porsche SUV, benne egy szőkeség láthatóan türelmetlenül viselte, hogy nem bír száguldozni, és ugyanúgy kell döcögnie mint én a dízel VW-mal. Most kivételesen, nem bír elébem vágni, úgy, hogy nekem fékezni kelljen, hogy megússzam a járgányom csőrnek a lesodrását. ( Dölyfös úri kocsis ül a hintó bakján, fél kezében cifra ostort suhogtatván...) A legbelső sáv ugyan üres, de a táblán egy személyautó sziluettjében ott fityeg egy kettes, ami azt jelenti, hogy legalább ketten kell utazni a kocsiban.
De hiszen ez remek, mi ugyanis ketten vagyunk a pulimmal, legalább három kilométeren lesz a dugó, csak a 4O1 után, amikor a keletről, nyugatról is becsatlakoznak, várható a felgyorsulás. Megérné megpróbálni, még akkor is, ha a gócnál megszűnik a sáv, és ott szokta várni a rendőr az egyedül potyázókat. Sávot váltok, és fogalmazom a mondókámat, ha a rendőr megállít... Már messziről látom, hogy bizony ott áll a törvény őre, de egye fene, nem menekülök vissza, becsületesen kitartok.
A rendőr udvariasan mutat, hogy húzzak le az erre kijelölt helyre. Rápislantok a pulimra, a nyelve kiöltve, jaj, nehogy gúnyolódásnak vegye a rendőr...Lehúzok, a rendőr odalép, tiszteleg:
- Szőr, Ön vétett a forgalmi szabálynak, mert ebben a sávban legalább két utasnak kell menni a járműben.
- Yes Szőr, (én sem maradok le a szőrőzésben) Önnek teljesen igaza van, de szerintem én nem vétettem az elírásoknak, mert ketten vagyunk a kocsiban...
- A kutya nem számít...
- Bocsánat, a mellettem ülő utas nem kutya, Ő Puli... a pedigréjében a felmenői csupa előkelőségek, mondhatni arisztokratáknak számítanak. Őt magát pedig Tóparti Hunor Csinosnak hívják...
A rendőr mosolyogva:
- Szőr, Ön mellett vannak a tények. A tábla szerint helyes sávon hajtott. Tetszik az érvelése, és a Pulija, nekem Huszkim van...( mondanám, az se kutya, de angolul nem jön ki jól)
- Igen, a huszkik is szeretni, megbecsülni való segítőtársai az embernek...
Északon, az első munkahelyemen szerettem meg őket, ott kaptam ajándékba egyet.
Bár az utasán nincs felcsatolva a biztonsági őv, ezért most kivételesen nem büntetem meg, besegítem a forgalomba, Isten Önnel, legyen jó napja…
- Köszönöm, Önnek is hasonlóan kívánom...
Ezzel megállítja az éppen érkező Porschét, engem beenged, és lassan haladunk. Mögöttem a szőkeség kajánul vigyorog, mutogat, gondolja, hogy megkaptam a magamét... A forgalom gyorsul, itt már a rendes sávok vannak, jobbról mellém furakodik, és elébem vág... Fékezek, hogy elférjen, menjen, de az előtte lévő is fékezett, derékban összecsókolóztak, én elhúztam a kiálló sávban, és láttam a tükörből, hogy ők kiálltak megbeszélni a találkozást.
Az utasom helyeslőleg vakkantott, de visszafelé már nem próbáltam ki, bár megérte volna a bíróságon precedenset állítani, hogy a Pulit hivatalosan se tekintsék kutyának, mert okosabb, mint sok ember!
Vinczer S. Péter
Köszönöm a kedves történetet, ügyesen megoldottad a helyzetet és igazad van ezek az állatok ,akik mellettünk élnek sokkal többet érnek, mint hogy csak azt mondjuk rájuk " kutya"
Nekem itthon egy keverék pulim van, de nagyon szeretjük. Amikor átmenetben voltunk ez a ház és a régi között, és egy panelban húztuk meg magunkat 1 évig, a mi kutyánk rendületlenül őrizte a lebontani való házunkat, majd a romokat. Párom hetente 3-4 szer járt oda ennivalót vinni, az akkor még élő macskánknak is meg a kutyusunknak. Nem mentek el, nem hagyták el minket sem akármilyen nehéz volt nekik az a tél . Amikor beköltöztünk ide , azonnal jöttek a hűséges barátaink is.