ESZTELEN ESZMÉK, VAGY AZ ESZMÉK ESZTELENSÉGE!

Naponta jár az ember, hall, lát, olvas, néz. A hírek és a világ dolgai sokszor percenként változnak, percenként történnek új események, cselekmények, melyek hírcsokorba kerülnek, mint nemes szép virágok a gazzal, ha össze vannak szedve és nincsenek külön rakva. Azonban nem az a lényeg a mai magukat sajtósoknak, újságíróknak nevező emberek részére, hanem a kirívó, a minél szennyesebb keresése, annak riasztó előtárása, majd ha idő engedi, akkor valami emberibb is szóba jön. Rablások, gyilkosságok, hisztériakeltés, zagyvaságok, hálószobák vélt és állított titkai, emberi magánélethez való jog megsértése, bűnözők arcának takarása, mivel nem szabad méltóságukat sérteni, azonban a méltóságos emberekre kell, lehet gyalázatos dolgokat zúdítani. Csak egy a sok közül, a miniszterelnök úr lányának a menyegzője esetében.
Erről ennyit! Hiszen a hétköznapi becsületes magyar ember tudja mi az illem, főképp, ha szülő, nagyszülő, netán gyermek. Mindennek megvan az ideje, mint a szalmakalapnak- mondja a székely szólás-mondás, folytatva, hogy attól tanácsot ne kérj, aki télen szalmakalappal köszön.

De még mennyi mindent tud az a nemzetcsoport melyet említettem… ha, sokat, nagyon sokat, amit jó lenne megtanulni.
Naponta találkozok, olyan minket-többséget érő nemzetellenes dolgokkal melyek sokszor kiverik a biztosítékot, mert hát ugye emberből van a székely. Az egyikről már írtam a tegnapelőtt, mely a roma történelem tanításának a kötelezővé tételit illeti a magyar tantervbe. Nem akarom részletezni, feszegetni ennek a vetületét, csak annyit, hogy ha a tablettám elgurul, felveszem, és nem mással kerestetem. Hát igen valakinek nagyon fontos lehet a romák szavazata, hogy a miénk nem számít, lényegét veszíti. A ,,miénk'' alatt értem a magyar nemzet tagjait, keresztényeket és nem keresztényeket, polgáriakat, akik hittünk és hiszünk valakibe, valakikben! Na de kedves miniszter úr még egy kérdésem megválaszolatlan maradt:
- Ön annyira szereti a magyar nemzetet és a magyarságot, hogy képes érte mindent megtenni? Például feláldozni történelmét mások eszméiért? Már bocsásson meg a jó Isten nekem, de a székelyek történelméről, mint a magyar nemzet alkotó, történelmi és szerves része mit tanítanak az iskolában? A bukovinai, háromszéki, csíki, udvarhelyszéki, aranyos széki székelyekről, vagy a felvidéki magyarokról, a bácskaiakról, jászokról? Na de nem lényeges úgy e miniszter úr? Már is megyek tovább, mert nem ez a mai lényeg, hanem egy más tányérba tálalt fogás.
Történik a világunkban, hogy a becsületnek, Istennek, méltóságnak, kenyérnek más értemet szeretnének egyesek adni.
Valamikor a közösségeknek megvolt egy összetartó, megtartó ereje ahol mindenki megtalálta a maga fontossága, haszna. Pontosabban, mindenki megpróbált haszon és fontos mozgató rúgója lenni a társadalomnak, a közösségnek, amelyben élt. Így a tanítók a gyerekek, a jövő nemzedékének a felnevelésében, a pap a szellemi egyensúly és hit megtartásában, a bírók, a jegyzők a törvényesség betartásában, a kőfaragók, az ácsok, a kőművesek, asztalosok, földművesek, állattenyésztők, kis iparosok, mindenki, de mindenki. A romák a kanál, (kalányosok, teknők készítésében) a cinverés, (csatornák, vedrek, öntözők, s.t.b.) seprűkötők, vagy napszámosok, muzsikusok, tégla és cserépvetők, akiknek megvolt a maguk helyük Az emberek kalákában segítettek egymásnak, mert jó helyett jót vártak, önzetlenség helyett, önzetlenséget kaptak.  Emberit egy emberi társadalomban.
Ma azonban nem erről szól, hogy,,mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma''... Hanem, alamizsnáról, semmittevésről, lopásról, gazemberségről. Miért is dolgozzanak, ha a társadalom többségét kötelezhessük, hogy eltartsa őket? Ingyenre kell nevelni, szoktatni, mert a liberális ember ellenes eszméknek e képen felelnek meg, e képen válnak a társadalombomlasztó erejévé. A haszontalansággal és a búsképű, rongyos életű Kunczét idézve,, megélhetőségi bűnözőké'' mely képes rá a magyarságot szapulja, nyomorítsa, haragítsa. Mert ha… Mert ha az történne velük, mint a kézdiszentkatolnai cigányokkal, netán a hadarosiakkal, a kászoniakkal akkor, lesz ne múlass, fasizmus, nacionalizmus, és még nem tudom milyen izmus. 

- Meddig? -kérdezheti jogosan a többség, mikor tér már magához a világ?
Talán hamar, mert Dániel Péter is jelentkezett az izraeli hadseregben önkéntesnek, mert-a szavaival élve-ott a helye ahol Isten népét kell megvédeni. Na de melyik Istenét is? A ferde hajlamú, a bomlasztó, azért aki megöli egy szülött fiát, vagy aki a tíz parancsolatot hátrahagyta? Nem férnek össze, mint az esztelen eszmék, és a mindennapi kenyerünk. Mert Isten a nőt és a férfit párnak teremtette, mely a gyerekeivel családot alkot. A hétköznapokat megszentelte, hogy az ember vasárnap és Ünnepnapokon hálát adjon neki. A tíz parancsolatba pedig rögzítette többek között: - ne ölj! - ne lopj!
És még nyolc parancsolatot, melyet embereknek, keresztényeknek és nem keresztényeknek hagyott a földön. Ezek szerint fog majd megítélni élőket és holtakat.
Mi magyarok meg csak tudjuk, hogy Piusz atya jóslata szerint nagy dolgok várnak ránk. Igyekezzünk ehhez felnőni és a társadalmunkat Istennek tetszően építeni, mint valamikor tették elődeink. Isten minket úgy segéljen!