Szép estét kedves nemzettársnőim, nemzettársaim!

Szeretne az ember egy estét emberként is eltölteni, nem politizálni, zenét hallgatni, társaival, barátaival megosztani szép és pihentető dolgokat. Az a gyanúm ránk férne egy fárasztó nap után. Milyen szép is lenne minden. Ide választási kampány, oda szándék és akarat a jó irányba, a méltóság fele, ez csak addig működik, míg olvasni nem kezd. Aztán rögtön úgy jár, mint az álomba merült hiú ábrándokat tápláló szerelmes ha, a hátsó fele a hideg falhoz ér. Hirtelen felébred! Ez nem az a világ, amit szeretnék, szeretnénk. Igaz a politika is olyan, mint a művelt emberek által űzött verseny megmérettetés. Művelt sporthoz, művelt közönség illenék.

Mit is fecsegek én, álmodozó?
Akkor, amikor egyéb nincs a hazugság, az aljasság, a szemtelenség, mondjam ki magyarul a gazemberség. Folyamatos támadás az emberi méltóság, az emberi lét ellen.
Vannak, akik megbélyegzik magukat, mivel az állatoknak. na de mi van az állatokkal?
A magyar ember, székely ember az állatokat szereti, neveli, megbecsüli. Igen mert az állatokat már régóta csoportosította, hogy vannak haszonállatok, ás annak is két csoportja.
a). A munka állatok, amelyekkel megművelte a földjeit, behordta a takarmányt, a termést, netán beszerezte az erdőről a télire való tüzelőt. Netán Mikóújfalőból, Bodokról, Szejkéről, szekéren vitte a borvizet,Csíkból, Kászonokból a deszkát Brassóba, Gyergyóból a Maros mentén Marosvásárhely irányába. Oltszemre, Barótra gabonát őrletni. Ezek voltak a lovak, az ökrök.
b). A tejtermelő és hús állatok, melyek ellátták a családot a kellő élelemmel. Tejjel, amelyet vagy úgy fogyasztott, vagy feldolgozott, készítve belőle, sajtot, vert tejet, savanyú tejet, ordát. A sajtból túrót. Ezek voltak a tehenek, juhok, kecskék. Melyeket a disznóval együtt, ha kellett levágott a húsáért. Ott voltak az apróbb állatok a tojásukért, húsukért nevelt tyúkok, kacsák, pulykák, libák, s.t.b.
c). Az utolsó csoportba tartoztak a kutyák, melyet házőrzőként tartott, az udvaron, őrző céllal az állatok mellett a legelőn, a havason.
Mindig gondoskodott, hogy megfelelő szaporulatot biztosítson az állatállományának az egészséges fenn tartása végett. Nem is volt ennyi elhagyatott kutya, macska. és tudom is én mi. Ha a ló kiöregedett, megnyúzta és disznó zsiradékkal (szalonnával) feltöltötte kolbásznak, akár csak a szarvasmarhát, kivénült juhokat, kecskéket, vagy ledarálta fasírozottnak, megfüstölte,s.t.b.
Nem kellett megbélyegezze senki magát, de odafigyelt a szegényebbekre is, nekik is jutott egy darab kenyér, egy darab szalonna, tűzifa, kenyér, egy kis tej.
Ebből kellene táplálkozni, nem a mocskot enni, nem csak a táplálékra értem, hanem a szellemire, az emberire. Az emberre kellene elsősorban odafigyelni. Isten az embert teremtette a maga arcára, aztán adta neki az állatokat szolgálni, hogy kiszolgálja. Nem Darwin, hanem a fenn való. Ő tudta a dolgát, csak ma nem számít egyeseknek semmi. Isten sem.
Mások kis gyermekeket sétáltatnak, csak úgy egyszerűen saját beteges céljukból. Nem számít a gyereket ért sokk, ijedtség, rettegés, amit okoz, okozhat egy teljesen idegen ember által tett idegen szokatlan zajos helyen való ráncigálás, meghurcolás. Ez az a híres gyerekvédelem? Gyermekszeretet? Látta valaki Csaba testvért a gyerekekkel maga után vonszolva kéregetni, menni, vagy ehhez hasonló dolgokat csinálni, mert szereti a gyermekeket, az elhagyott, elesett, szegény családokból származókat? Nem kérem, de neki és az ő közösségének van Istene. Ahol van, Isten ott van szeretet. Nincs gyalázat, nincs megalázás, önzés.

Emberek, politikusok, akik emberek maradtatok, miért nem lehet Istennel emberként, méltóságteljes magyarként élni? Vannak, akik így élnek, családjukkal, létükkel, hitükkel példát mutatnak. Rájuk kell odafigyelni, őket követni. Nem szeretnék félreértésre lehetőséget sem adni, de a keresztény, polgári oldalon keressétek.
Lassan én is elgondolkozok, hogy éjjel miről álmodhatok, talán hozzáér, a fenek a falhoz? Nem mert nincsen fal, csak ha az ágyamból leesek, megütöm magam. Na, azt nem. Inkább álmodok egy olyan magyarság képről, melyben visszatérnek a régi én általam felsorolt értékek, értékrend, az Isteni szeretet, a méltóság.
Álmodjátok ti is, hittel szeretettel, mert amit az ember nagyon akar, azt Isten is megadja! Álmodok igazi tisztességes versenyekről, a pályákon, küzdelmekről a sportlétesítményekben, továbbá a politikai versenyfutásba, ahol a művelt közönség, támogatók méltósággal szurkolnak, biztassák a kedvenceiket. De, de de, megkezdődött a híradó!