.

Márai Sándor

Lorschi füveskönyv (Lorschi kódex) elsőként védi meg – szemben a korai keresztyénség idején a betegséggel összefüggésben kialakított szemlélettől - az orvosi gyakorlatot, mikor is igen érdekes szöveggel kezdődik: „Védekezés az orvostudomány nevében.”

Latin minusculum iniciale díszíti színes kezdőlapját a Divina nobis feliratú bencés apátságban készült 460 oldalas és 3800 bejegyzést tartalmazó 1167 és 1190 között íródott történeti egyházi dokumentumnak. Az ókori forrásokon alapuló, de az akkori növényvilágot is figyelembe vevő műtörténeti képet ad a kor viszonyairól, szokásairól. „Gyógyítható az a betegség, amely magától is meggyógyul” türelmi szemlélettel ellentétben 573-ban Gergely püspök így panaszolt: „Ugyan mire képesek az orvosok az eszközeikkel? Inkább fájdalmat okoznak, mint enyhülést.”

„Legtöbben elbuknak ilyenkor” – írja Márai Sándor a Füves könyvében. És milyenkor? – kérdezi a cikk írója a második duett elején. „Amikor a hiúságban veszünk el.  Hogy a férfikor legnagyobb, tragikus kísértése nem a nő, hanem a hiúság. Egyszerre megrohan a világi éhség: rangot akarsz, helyzetet az emberek között, címet vagy érdemrendet, mindent, ami csillog, amit melledre akaszthatsz fityegőkben, névjegyedre nyomtathatsz üres és hangzatos szavakban. Karosszéket akarsz, mikor a többiek mezítláb tolonganak az utakon s a városok flaszterein. Méltóságot akarsz, mikor az élet az emberek tömegei számára oly nyomorúságos, hogy legtöbben elvesztik emberi méltóságukat is. Ez a nehéz óra a férfiéletben. Csak az marad ember és férfi, aki meg tud hajolni az emberi nyomorúság előtt, beéri az egyetlen ranggal, melyet ember viselhet: a munka tudatának és a segítőkészség, a türelmes méltányosság rangjával, s elutasít mindent, amit a világ értéktelen elismerésben adhat neki. Gondold csak meg ilyenkor, milyen emberek viselik a legmagasabb címeket és rangokat! Hivalkodnak érdemrendekkel! Maradj, címtelenül és dísztelenül, ember. S akkor csakugyan lesz valamilyen rangod az emberek között. Különben csak méltóságos vagy kegyelmes úr leszel – ilyen szerény vagy? Azt hittem, többre vágyol.”

Ugyanaz az alámondás érvényes a „duett-haranghúzás” (Kelemen Hunor, RMDSZ elnöke és Tőkés László, európai parlamenti képviselő) esetében is a Magyar  Napok  alkalmával Kolozsvárott, - mint akárcsak  a dokumentum- és televíziós filmeknél.  Ugyanez az magyar alámondás már nem érvényesíthető mint szólóhang  mikor Románia csillogó csillagát  Tőkéstől visszakérnék.

Csak „napszállat” után, - s mikor kiültek a padra, - került megfontolásra a kettős dolog: szerelem, élet, ajtó, vagy ha bánatosabbá vált: ketrec, törés és kereszt. Sem a tudományos, sem a köznyelv nem érvel mellettem, mégis úgy vélem kettesben (és ezt többen tudjuk!) jobban értjük a szót.

Igen! Merek örvendeni annak, hogy Orbán Viktor, magyar miniszterelnök találkozott Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, melynek során a magyar kormányfő - sajtótájékoztatóján - egyértelművé tette, hogy Magyarország alaptörvényi kötelezettségének megfelelően, teljes mértékben az erdélyi magyarság mögött áll.

„Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember.”  (Gróf Széchenyi István)

A szöveg megállapítását végezte:

         Pásztori Tibor Endre