Kedves barátaim, nemzettársaim!

A tegnap megígértem, hogy Szörényi Leventének megírom a véleményem. Megtettem. lehet, hogy unalmas a számotokra, túlcsépelt lehet, de ne haragudjatok rám, én megosztom veletek is. Bár nagyjából az este megfogalmaztam egy képen, de azért csak megosztom veletek:

Nem tudom ma már a megszólítás melyik formáját válasszam. Ez előtt még egy héttel biztos vagyok egyszerűen, de szívemhez közelálló művészként Leventének szólítottalak volna! Fiatal korom óta felnéztem rád, szerettem, amit csináltál, amit alkottál, legyen szó az Illésről, a Fonográfról. Volt szerencsém Csíkszeredában esőben végig üvölteni és élvezni az Illés koncertet, volt szerencsém élőben ott lenni az István a király csíksomlyói előadásán! Szívet és lelket melengető színvonalas, minden kornak és normális emberi igénynek megfelelő előadás volt. Egy életre szóló.
Azonban engedd meg egy kis kitérőt, mellyel vissza akarok az időbe szaladni. Arra, amikor kiadtátok a Kőműves Kelemen rock balladát. Felraktátok keményen a mércét. ,,Alkotni születtünk erre a földre, nem megérni szép napokat. Emelni várakat e hegytetőre....'' Ti pedig alkottatok. Ide lopva érkeztek hozzánk, mert tiltottak voltatok, de eljutott, habzsoltuk.
Aztán jött az István a király ősbemutatója. Emlékszem az első kettős kazettára amit,  ,,úgy hoztak'' ajándékba. Rövid időn belül tudtuk szinte minden sorát, hangosan énekeltük bulikba, felvállalva következményeit, a lelki terrortól kezdve a testi erőszakig, amit jogában állt a román politikai rendőrségnek alkalmazni ellenünk magyarok, székelyek ellen!!!! Valami még is űzött, hajtott. Varga Miklós Istvánja, a Vikidál Gyula Koppánya, a Nagy Feró Laborcza, vagy Deák Bill Gyula Tordája.
Aztán megértem és értük a csíksomlyói előadást is. Mint avarban a futóláng úgy terjedt a hír, hogy itt láthatunk. Mentünk is, sok ezren, sok százezren. Több mint egy félmillió székely, magyar szíve dobbant az előadókkal, a művel! Lélek és szív melengető volt. De sajnos ma már csak volt...
A tegnap láttam egy valamiből egy pár képet. Nem tudom, minek nevezzem. Azonban tudatom veled, hogy az én általam tisztelt Márton Árpád kritikáját elolvasva kitisztult minden. Saját magadból csúfot űztél kedve Szörényi úr!
Tudod a székely ember, ha kell embert öl a gyermekeiért, a gyermekiért. Azt tisztességgel neveli, gondozza. Így kell, legyen-, pontosabban kéne, legyen-egy alkotó a saját művével, műveivel. Jelenesetben te az István a királlyal. Azonban ....te megaláztad, meggyaláztad egy olyan személy rendezésével, ami legenyhébb kifejezéssel élve is a színészek között bohóc, emberek között csótány, rendezők között a legjobb, amíg a többi szabadságon van!
Te pedig engedted, nézted, hallgattál. Magyarul lealacsonyodtál, megalázkodtál. Neked kedves Szörényi úr nem számítottunk mi, akik szívből szerettünk, csak a pénz!! Az aljas pénz. Tudod édesapám nevelt úgy, hogy ,,nincs az a pénz, amiért agy rendes ember a becsületét eladja!'' Te megtetted. Csak azért, hogy ne felejts, emlékeztetlek a csíkszeredai Őt kutyába való megnyilvánulásodra, szavaidra. Melyik is az igazi Szörényi Levente?
Lehet, soha nem fogom megtudni, mert most már nem érdekel. Előveszem a két ,,ősbemutató'' hanganyagját, filmesített változatát, letörlöm és elteszem féltve, őrizve. Egy életre sikerült magad sokunk, nagyon sokunk szemébe leírnod. Sikerült nagyon sokunkat elriasztanod magad mellől. Azokat, akik voltunk minden körülmények között. Azokat, akik hittünk benned! Erről beszéltél a Duna televízióban amikor a ,,trilógia'' megalkotásának a körülményeiről beszéltél? Nem Szörényi úr. Ha nem hiszed, nézd vissza. Sajnálom kedves Szörényi úr, hogy ez neked megérte.