4. rész

4. A Magyar Államrendőrség

„A cseh elvtársak, már a vezetők, valahogy ezek ilyen kabarisztikus emberek, vagy mi az ördög, itt magyarázzák nekünk, hogy, hogy nem adminisztratív eszközökkel akarnak dolgozni. Hát ugye, ez egy olyan dolog, meg hirdetik, hogy politikai cselekményért senkit január óta nem csuktak be Csehszlovákiában. Mi meg azt mondjuk, éppen ez a hiba, hát valakiket be köll csukni időnként, hát van olyan helyzet, hát mi nálunk is van, becsukjuk, aztán mikor ki köll engedni, kiengedjük, hát mit csináljunk, neki is jobb, nekünk is jobb, mindenki okosodik. Mert ilyen nincs, ilyen társadalmi rendszer nincs a világon, mert ezek valamilyen osztályuralmat jelentenek mégis ezek a társadalmak, még akkor is, ha nem minden nap kiabálunk róla. Úgyhogy nem lehet ilyen, ilyen a felhők közt élni, meg meg hőzöngeni, meg kísérletezni, mert igaz, hogy itt elsősorban őróluk van szó, de nem csak, nem csak, hát mi is érdekeltek vagyunk, természetesen ebben. Hát azért az imperialisták, azok imperialisták, azok akár milyen szép szólamokkal fuvoláznak, így közbe-közbe, de azért azok lesben álló tigrisek, ha egy nekik kedvező helyzet adódik, azok nem haboznak egy pillanatig sem, hogy egy országot elnyeljenek. (…) Mondják, hogy hívtak minket, vagy nem hívtak. Hát persze, a hivatalos cseh pártvezetőség meg kormány, úgy, ahogy van az minket nem hívott természetesen. De minket igenis hívtak, csehszlovák kommunisták, forradalmárok, akik nyugtalankodtak. Na, most valami miatt ott az a harc kedvezőtlenül alakult, és úgy történt, hogy ott nem tudtak nyíltan föllépni, és valahogy utólag sem volt ez számukra kívánatos. Na, hát mi inkább vállaljuk azt, hogy ezen vitatkozzanak valakik, hogy kik hívtak minket, kik nem. Minket hívtak, mi tudjuk, hogy minket hívtak. És előállt egy bizonyos helyzet, ami minket most momentán ugye, megnyugtat. Nem azért, mert, hogy ott minden kérdés meg volna oldva, hanem azért, mert azért mégis sikerült egy árkot ásni, ugye egy olyan folyamat elé, ami hát azért kiszámíthatatlan, és végzetes dolgokra vitt volna. (…) És majd lecsitulnak, és majd gondolkodnak, és akkor talán megértik azt, amit meg kell érteni.” Kádár János 1968 őszén elmondott beszéde a brigádvezetőknek az 1968 tavaszi, csehszlovákiai magyar bevonulásról („prágai tavasz”), a harisnyagyárban tett látogatása alkalmával. Szó szerinti idézet a Magyar Rádió hangarchívumából. Szöveg: Kis Tamás; vágás: Rédley Tamás; www.arta.hu/2011.

Miután Kádár pártfunkcióba került, a Budapesti Főkapitányság helyettes vezetője 1945. május 2-án Ratulovszky János lett. Június közepén a fővárosban már 6000 rendőr teljesített szolgálatot. Új jelenség volt, hogy a két háború közötti viták után az állományban megjelentek a rendőrnők is.

Az államrendőrség alkalmazottait nyolc állománycsoportba sorolták:
1. „I. áll. csop.” – a fogalmazói kar (magasabb rangú tisztek);
2. „II/A. áll. csop.” – rendőri őrség (egyenruhás rendőrök);
3. „II/B. áll. csop.” – nyomozók;
4. „III. áll. csop.” – egészségügyi szolgálatot ellátók;
5. „IV. áll. csop.” – műszaki szolgálatot ellátók;
6. „V. áll. csop.” – számvevőségi szolgálatot ellátók;
7. „VI. áll. csop.” – irodai szolgálatot ellátók;
8. „VII. áll. csop.” – hivatali altiszti szolgálatot ellátók. Lásd ezt a 140.081/1945. IV.1. B.M. sz. rendeletben (Rendőrségi Közlöny, 1945. szeptember 1.). Érdekes, hogy a Gazdasági Rendészeti Osztály beosztottai csak az I., II/B., VI. és VII. állománycsoportból kerültek ki.

Közvetlenül a háború után addig soha nem tapasztalt bűnözési hullámmal találta magát szembe a frissen létrehozott budapesti rendőrség. Volt olyan éjszaka, amikor 6 helyen is fegyveres tűzharc volt a bűnözők és a rendőrök között. 1945. november 18. napjának éjjelén 5 rablógyilkosság is történt. A helyzetet jól jellemzi, hogy 1945. második felében a rendőrség a fővárosban 315 emberölési, 1329 rablási és 121187 betöréses lopási ügyben nyomozott. 1945-ben 262 razziára került sor, amelyekben általában részt vettek szovjet katonák is. A bűnüldöző szervek munkája eredményeként aztán a főváros bűnügyi helyzete jelentősen javult. Míg 1945-ben 311 gyilkosság történt, ez a szám 1948-ban 11-re csökkent. Ugyanebben az időben a rablások száma 1328-ról 121-re, a betörések száma pedig 121187-ről 7166-ra csökkent.
Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy ezen eredmény eléréséhez a kormány által kilátásba helyezett igen súlyos büntetések is nagymértékben hozzájárultak. Például a 60/1946. ME. számú rendelet már az orgazdaság azon eseteit is halálbüntetéssel rendelte sújtani, amelyet közforgalmú közlekedési vállalat birtokából vagy birlalatából származó, avagy rablásból szerzett dologgal kapcsolatban követtek el: „…az orgazdaság bűntettének büntetése halál, ha az orgazda 1. Olyan lopott dolgot szerez meg, rejt el vagy olyan lopott dolog elidegenítésére működik közre, amelyről tudja, hogy a tolvaj azt közforgalmú vaspálya vagy tömegszállításra rendelt egyéb géperejű közforgalmú közlekedési vállalat birtokából vagy birlalatából, szállítóeszközeiről, pályaudvaráról, üzeméhez tartozó helyiségből vagy területéről lopta el. 2. Olyan dolgot szerez meg, rejt el vagy olyan dolognak elidegenítésére működik közre, amelyről tudja, hogy az rablás bűntette következében jutott birtokosa vagy birlalója kezéhez.” (60/1946. ME. sz. rendelet 1. §)

1946 januárjában alakították meg az R (Riadó) csoportot, az utcákat veszélyes mértékben eluraló banditizmus felszámolására. 1946. május 16-án a főkapitányság élére Münnich Ferenc került, miután Sólyom katonai területen kapott beosztást. Aztán 1946. december 28-án, az 535.420/1946. BM. sz. rendelet részleteiben is rögzítette a fővárosi rendőrség szervezetét.

A rendőri büntetőbíráskodással kapcsolatos hatáskör a kerületi kapitányságok között az alábbiak szerint oszlott meg:

1. Erkölcsrendészeti ügyekben a VI/VII. kerületi kapitányság járt el, mint Erkölcsrendészeti Központi Rendőrbíróság.
2. Fiatalkorúak kihágási ügyeiben a IV/V. kerületi kapitányság járt el, mint a Fiatalkorúak Központi Rendőrbírósága.
3. Közveszélyes munkakerülés ügyeit a VIII. kerületi kapitányság, mint Közbiztonsági Központi Rendőrbíróság intézte.
4. Lakásbejelentéssel kapcsolatos kihágási ügyek a IV/V. kerületi kapitányság hatáskörébe tartoztak. Ennek neve: Bejelentési Központi Rendőrbíróság volt.

A rendőrség szervezetét az 1949. február 14-én kelt 274.000/1949. BM. sz. rendelettel megváltoztatták. Megszűnt a budapesti és a vidéki főkapitányság, helyettük az ország egész területét lefogóan 9 kerületi-rendőrfőkapitányságot hoztak létre. A nagy-budapesti, I. kerületi rendőrfőkapitányság területe kiterjedt Budapest és a rendőrileg hozzácsatolt városok és községek területére.

1949. október 15-én került a főkapitányság élére Ratulovszky János, aki azt megelőzően a rendőrakadémia parancsnoka volt. A rendőrség szervezetéről szóló 15.400/1950. (V. 27.) BM rendelet alapján a főkapitányság neve Budapesti Rendőrfőkapitányság lett. A főkapitányság 1950-ben átköltözött a Deák téren újjáépült, volt Adria Biztosító székházába. Majd 1953-ban a fővárosi főkapitányság neve BM Budapesti Főosztályra változott. Az új szervezet kialakítása még 1954-ben is folyt.

5. A gazdasági rendőrség rövid története

„Olyan rendszert, ami mindenkinek tetszik, olyat nem lehet csinálni, de ha már választani köll, akkor mi azt mondjuk, hogy inkább olyan rendszert védünk mi, és tartunk és erősítünk, ami 5 millió fölnőtt dolgozónak tetszik, mint ami 300 ezer kizsákmányolónak és cselédjének tetsszen.” Kádár János (1912 – 1989)

A különlegesen széles hatáskörű karhatalmi szervek közül a gazdasági rendőrség – hivatalos nevén a Budapesti Főkapitányság Gazdasági Rendészeti Osztálya – a többinél néhány hónappal később, 1945 szeptemberében jött létre.

5. 1. Elvi elképzelések

„A régi május egy, meg a mai, sok mindenbe különbözik egymástól. Azok kisebbek voltak, az ellenséggel való harc közbe zajlottak le, ezek hatalmasak, békések, barátságosak, de egy közös van bennük. Mindegyik május elseje előbbre vitte valamivel a munkásosztály, a dolgozó nép ügyét. Az is, amit a Horthy alatt szerveztünk, az is, amit ma szervezünk. És azért örülök nagyon, mert látom, az emberek jókedvűek – nemcsak innen a tribünről, hanem mikor ott voltam, a gyülekezőn is – és nagyszerű érzés azt látni, hogy százezrek együtt vannak, az emberi haladás, a béke jegyében.” Kádár János rövid televíziós interjúja Budapesten, 1964. május 1. napján, a munka ünnepi felvonulás közben.

Az 1945-ös év tavaszán már létezett a Vas Zoltán vezette Budapesti Közélelmezési Kormánybiztosság mellett egy Közellátási Ellenőrzési Főcsoport, más néven Közellátási Rendészet. A szervezetről kevés tudható, de fennmaradt vezetőjének, Fogass Józsefnek egy 1945. április elején írt javaslata, amellyel az MKP Központi Vezetőséghez folyamodott.

Ebben kifejtette, hogy a gazdasági közállapotok alapos ismerőjeként és ezen a területen működő szakemberként szükségesnek tartja egy úgynevezett gazdasági rendőrség felállítását. Fogass szerint, a felállítandó hatóság valamennyi, gazdasági kérdésekkel foglalkozó minisztérium főosztályát külön-külön képezhetné ugyanazzal a személyzettel. Szükségesnek tartotta a közvetlen rendőri hierarchiából kiemelni az új gazdasági szervet, amely felett a felügyeleti jogkört a minisztertanács, a fegyelmi jogkört pedig a belügyminiszter gyakorolhatná.

A leendő gazdasági rendőrség feladatai közül az első pontban kiemelve állapította meg:

1. A háborús bűnösök által okozott gazdasági károk feltárása és felszámolása.
2. A közellátási érdekek ellen irányuló bűncselekményekkel szembeni fellépés (ami az addigi közellátási rendészet feladata volt).
3. A fiatal demokrata állam pénzügyi és gazdasági érdekei ellen irányuló bűncselekmények (gazdasági szabotázsok, a gazdasági javak nem célszerű felhasználása stb.) felderítése és leküzdése.
4. A magyar állam külföldön levő gazdasági érdekeltségeinek számbavétele és azoknak mozgósítása (ideértve természetesen a magyar állampolgároknak már az előző rendszer törvényeinek megszegésével is külföldre kiajánlott és ott elhelyezett pénz- és értékcikk követeléseit is).” Ezt lásd: Politikatörténeti Intézet Levéltára (a továbbiakban PIL) 274.f. 11/ 8. ő.e. (A Magyar Kommunista Párt iratai)
5. Fogass még kifejtette, hogy a gazdasági rendőrség feladata lenne a jövőben esetlegesen felmerülő kötött gazdálkodással, devizagazdálkodással kapcsolatos rendeletek betartatása is.

Válasz vagy egyéb reagálás erre a beadványra nem érkezett, sőt, Fogass Józsefet időközben – valószínűleg politikai okokból – eltávolították az állásából.

5. 2. A Gazdasági Rendészeti Osztály létrejötte és működése

„Tisztelt Országgyűlés!
Fájdalmas csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre, gyászba borult népünk színe elé, midőn a Tisztelt Országgyűlésnek beterjesztem Joszif Visszarionovics Sztálin halhatatlan emlékét törvénybe iktató javaslatot. Elvtársak! Felszabadítónkat, tanítónkat, legnagyobb jótevőnket, oltalmazónkat és segítőnket vesztettük el benne. Történelmünk legsötétebb szakaszán, nemzeti létünk legválságosabb napjaiban, amikor békeszerető, dolgos népünket hazaáruló urai, a tőkések és nagybirtokosok, idegen érdekekért, a világháború vérzivatarába kergették, amikor a fasiszta hordák városainkat és falvainkat üszkös romhalmazzá változtatták, és országunkat a német fasizmus igájába hajtották, Sztálin nyújtott népünknek segítő jobbot, és vezette ki a szabadság világába. Hűséges és hálás magyar nép, ragyogó emlékét törvényben kívánja megörökíteni. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett javaslatot elfogadni szíveskedjék!” Nagy Imrének, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettesének parlamenti gyászbeszéde és törvényjavaslata 1953 tavaszán, Sztálin halálának (1953. március 5.) apropójából.

Az eközben már szerveződő gazdasági rendőrség a politikai rendőrség körein belül jött létre. Fehér Lajos, a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának (PRO) helyettes vezetője, 1945. augusztus 14-én, az „ügyvitel során mind gyakrabban előforduló gazdasági természetű háborús és népellenes bűncselekmények szakszerű lenyomozása végett”, egy feliratban indítványozta Erdei Ferenc belügyminiszternél az új szervezet létrehozását. Lásd: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) XIX-B-1-r (1945) 3. dob. 119. (A Belügyminisztérium Elnöki Főosztályának iratai)
A politikai rendőrség új részlege Fehér javaslatában a Gazdaságpolitikai Alosztály nevet kapta (ami aztán ténylegesen csak pár napig működött), és kezdeményezte továbbá a Budapesti Főkapitányság Bűnügyi Osztályán egy Gazdasági Ellenőrző Csoport létrehozását, amely szorosan együttműködne az új PRO alosztállyal, bármilyen függőségi viszony nélkül.
Az iratban a feladatkörét a következők szerint fogalmazta meg: „1. A múltra vonatkozóan: a) A gazdasági vonatkozású háborús és népellenes bűncselekmények felderítése. b) A demokratikus újjáépítés biztonságára aggályos, a múltban fasiszta magatartást tanúsító személyek elleni alapos nyomozás és kellő nyomozati adat alapján közigazgatási eljárás lefolytatására vonatkozó javaslat megtétele. 2. A jelenre és jövőre vonatkozóan: a) A gazdasági és hitelélet, a termelési rend – különös tekintettel az újjáépítésre és a jóvátételi szállításokra – politikai szempontból való ellenőrzése, a fennálló és feltehetően még hatályba lépő jogszabályok alapján. b) Ezen jogszabályokba nem ütköző, de a gazdasági életben akár bűnös szándékból, akár e nélkül is a termelés folytonosságát, az újjáépítés biztonságát veszélyeztető (szabotázs) elemeknek a gazdasági életből közigazgatási úton való eltávolítása. 3. Személyi és cégnyilvántartás vezetése: E nyilvántartásban feldolgozandók: az alosztály teljes ügyiratanyaga, Baross Szövetség, Magyar–Német Kereskedelmi Kamara és hasonló szervezetek teljes anyaga, a gazdasági vállalatoknál, Kereskedelemügyi, Iparügyi, Pénzügy-, Földművelésügyi Minisztériumban nem igazoltak adatai. 4. Jelentősebb fasiszta eredetű gazdasági vagyontárgyak felkutatása: Olyan német vagy fasiszta eredetű tőkék, vállalatok, vagyonok vagy vagyontárgyak felkutatása, amelyek akár álcázva, illetve színleges elidegenítési szerződéssel továbbra is arra illetéktelen kezekben vannak és nem az újjáépítés szolgálatában állnak. Ezeknek az Elhagyott Javak Kormánybiztosságához való egyidejű bejelentése mellett szükség esetén az illetékes szakminiszternek az újjáépítés szolgálatába való állítás végett leendő átadása. 5. Rendelet-tervezetek szerkesztése.” (MOL XIX-B-1-r /1945/ 3. d. 119.)
Fehér Lajos felterjesztésére 1945. szeptember 1-jén érkezett válasz a Belügyminisztériumból. Ez a leirat ideiglenesen hozzájárult a személyi, szervezeti és feladatkör tekintetében az alosztály működéséhez (MOL XIX-B-1-r /1945/ 3. d. 119.)

A Kis Újság a „Gazdasági rendőrség alakul” című tudósításában így tájékoztatta a megalakítandó új szervezetről olvasóit: „Új biztonsági szerv a közellátás érdekében. – A kormány elhatározta, hogy gazdasági rendőrségi szervezetet állít fel. Ez a gazdasági rendőrség most áll szervezés alatt, de rövidesen megkezdi működését. Elsősorban a gazdasági rendőrség feladata lesz ügyelni arra, hogy a kiadott rendeleteket pontosan hajtják-e végre, ellenőrzi a terménybeszolgáltatásokat, a malmok működését, igyekszik megakadályozni a csempészést. Budapesten a gazdasági rendőrség a feketepiacot fogja figyelni, a tőzsde körüli feketézőket és valutázókat, ugyanakkor pedig vigyáz majd az élelmiszer fronton is, nehogy valamilyen fontos rendeletet a közönség kárára kijátszanak. A gazdasági rendőrség feladata lesz továbbá a budapesti pékek ellenőrzése.” (Kis Újság, 1945. augusztus 30. 2. o.)

Augusztus második felétől egészen a gazdasági rendőrség működésének megindulásáig a rendőrség valamint az Áruellenőrzési Főosztály tartott sorozatos razziákat a főváros piacain és csarnokaiban. Például 1945. augusztus 22-én Haris Olivér detektívfőnök vezetésével a rendőrség nagyszabású razziát tartott a Nádor utcai tőzsdénél, amelynek célja a környéket ellepő valutázók begyűjtése volt. Az Áruellenőrzési Főosztály vizsgálatai kiterjedtek a vendéglőkre is, amelyek ellen főleg árurejtegetés, illetve rendeletekben tiltott ételek (pl. borjúhús) felszolgálása miatt léptek fel. Egy esetben pedig a Főosztálynak a VI. kerületi rendőrséggel együttműködve sikerült lelepleznie egy cukor, szaharin és inzulin üzletszerű csempészéséből élő csoportot. Működésük és a nyomozásaiknál használt eljárásaik megegyeztek a későbbi gazdasági rendőrség módszereivel. Az Áruellenőrzési Főosztály akcióiról részletes tudósításokat lehet olvasni a Szabad Nép (a Magyar Kommunista Párt napilapja) 1945. augusztus 23. és 30. napi, valamint a szeptember 1., 5., 6. és 13. napi számaiban is.

Majd a kommunista napilap 1945. szeptember 15. napi számában értesítették a lakosságot arról, hogy aznap hivatalosan is megkezdte a működését a gazdasági rendőrség (lásd: Szabad Nép 1945. szeptember 15. 2. o. „A gazdasági rendőrség megkezdi működését” kezdetű cikket). A Gazdasági Rendészeti Osztály felállításáról – az éppen átszerveződő Budapesti Főkapitányság keretei között – a döntés már szeptember 8-ig megszülethetett, ugyanis aznap a budapesti rendőrség kommunista pártaktívájának gyűlésén Ratulovszky János főkapitány-helyettes már kész tényként beszélt az új osztály létrejöttéről.

A GRO első szervezeti felépítéséről egy 1945. szeptember 24. -i keltezésű felterjesztésből tudhatunk meg adatokat (MOL XIX-B-1-r /1945/ 5. dob. 208.). E szerint a kezdeti állomány teljes létszáma gépírónőkkel, altisztekkel stb. együtt 75 fő volt. Ez már több mint duplája volt az augusztusi, rövid ideig fennálló Gazdaságpolitikai Alosztály tervezett létszámának. A Gazdaságpolitikai Alosztály összeállításánál felmerült 24 fős létszámból 15 fő a GRO állományba is átkerült.
A felterjesztés részletezte a gazdasági rendőrség szervezeti felépítését, amely a dr. Villányi András osztályvezető, a helyettese, titkára, gépírónője, tolmácsa és szolgálatvezetője alkotta törzsön, és a segédhivatalon kívül még hat alosztályból állt: I. alosztály – valuta és hitel; II. alosztály – tüzelő és élelmiszer; III. alosztály – ipari nyersanyagok; IV. alosztály – ipari cikkek és ruha; V. alosztály – közlekedési és üzemanyagok; VI. alosztály – gyógyszer és megfigyelés.
A gazdasági rendőrség szerződéses alkalmazottként igénybe vett még gazdasági szakértőket és hites könyvvizsgálókat is. Ezt a hat alosztályos rendszert 1945 decemberében a nem megfelelő hatékonyság miatt négy alosztályosra csökkentve, és az állomány egy részét is leváltva, Villányi András átszervezte a gazdasági rendőrséget (MOL XIX-B-1-r /1945/ 15. dob. 763.).

A II. alosztály az ipari üzemekben elkövetett gazdasági bűncselekmények és szabotázsok felderítésére és kinyomozására specializálódott. Később Radványi Dezső áv. főhadnagy, az ÁVO VII. alosztályának vezetője készített jelentést a gazdasági rendőrség II. alosztályának tevékenységéről (lásd ezt: PIL 274.f. 11/10 ő.e.).
A III. alosztály valutaügyekkel foglalkozott, és nyomozása eredményeként ítélték el például Ordass Lajos evangélikus püspököt 2 év fegyházra 1948 szeptemberében. Erről lásd Ordass Lajos: Válogatott írások (folytatás). Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya. Budapest, 1998. 439. o. valamint Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban BFL) Budapesti Megyei Bíróság (BMB.) 495/1948.

A Politikai Rendészeti Osztály Gazdaságpolitikai Alosztálya, majd pedig a Gazdasági Rendészeti Osztály vezetésével is – a kezdetektől – dr. Villányi Andrást, egy harminckét éves rendőrtisztet bíztak meg a politikai rendőrség állományából. Dr. Villányi (Wilheim) András 1913-ban született Budapesten. Polgári családban nőtt fel, apja Villányi Ármin Benedek orvos, édesanyja Milch Anna. Jogi egyetemre járt és 21 évesen, 1934-ben szerezte meg a jogi doktorátust. Ezek után 1934-től egészen 1942-ig, 8 éven keresztül a Bodrogi Ügyvédi Irodában dolgozott. Zsidó származása miatt 1942-től munkaszolgálatra kellett bevonulnia Sárospatakra. Későbbi pályafutása szempontjából jelentős, hogy munkaszolgálata alatt összekerült korábbi egyetemi barátjával és jogásztársával, dr. Tímár Istvánnal, aki később az államvédelemnél fontos pozíciókat töltött be. 1944 novemberében, a szovjet hadsereg közeledtével a kaotikus állapotokat kihasználva Miskolc közelében egy Onga nevű községnél Villányinak többedmagával sikerült megszöknie. 1944 decemberében együtt kerültek a már szovjet fennhatóság alá került Debrecenbe, ahol jelentkeztek a frissen megalakult államrendőrséghez. Képességei, jó kapcsolatai és az akkori ideiglenes állapotok káderhiánya miatt Villányi rögtön viszonylag magas beosztásba került, rendőrfogalmazói rangot kapott.
Ide érdekességként jegyzem meg, hogy a Horthy-korszak rendőrségénél használt rendőrfogalmazói rang az új államrendőrségnél az 1945. szeptember 1-jén bevezetett elnevezések szerint rendőr századosnak felelt meg (lásd ezt: Rendőrségi Közlöny 1945. szeptember 1.).
Rövid idő elteltével, 1945 januárjában már alosztályvezetői megbízást kapott az Erdei Ferenc belügyminiszter által politikai rendőrség létrehozásával megbízott Tömpe András szervezetében. Villányi András is tagja volt az 1945. január 26-a körül Debrecenből Pestre érkező Tömpe-féle csoportnak, amely a már említett okok miatt konfrontálódott a helyi Politikai Rendészeti Osztállyal, és annak vezetőjével, Péter Gáborral, aki be sem engedte az első nap őket az Andrássy út 60. alatti, frissen kiválasztott székházba. Villányi hamarosan átkerült Péter Gábor csapatába, aki elégedett volt a jogászból lett fiatal politikai nyomozótiszttel, és őt ajánlotta a gazdasági bűnözés ellen felállítandó szervezet élére.

A gazdasági rendőrség 1945. szeptember 15-én, egy szombati napon kezdte meg működését, amiről a másnapi Szabad Népben lehetett részleteket olvasni:
„A gazdasági rendőrség Wurm utca 3. szám alatt szombaton reggel megkezdte működését. Reggel 7 órakor 150 válogatott nyomozó gyűlt össze a gazdasági rendőrség vezetőjének, dr. Villányi Andrásnak szobájában rövid megbeszélésre. A tanácskozás után 50-en azonnal ellenőrző körútra indultak a feketézők és árurejtegetők ismert központjai felé.
Az első fogás: – Negyed 8-kor megszólal a telefon és jelentik, hogy a Koppány utca 3. szám alá teherautón hagyma és burgonyaszállítmány érkezett. Azonnal elindul három rendőrtiszt, dr. Rigó rendőrfőhadnagy, Lugosi nyomozó százados és Bódi nyomozó alezredes. Félóra múlva már jelentik, hogy a szállítmányt Tót Imre makói hagymakereskedő hozta fel szállítási engedély nélkül. 70 mázsa hagymát és 2 mázsa burgonyát akart elfeketézni…
– Az árut tessék lefoglalni és hatósági áron szétosztani a csepeli gyár dolgozói között! – hangzik az utasítás.”
„– Már az első órák eredményei is megfelelőek – mondja Ratulovszky főkapitány helyettes. – A gazdasági rendőrség hatásosan és gyorsan tud közbelépni, annak ellenére, hogy szervezése még nem is fejeződött be. A gazdasági rendőrség is ugyanúgy, mint a demokratikus rendőrség, a dolgozó népért van. Ne féljen tehát a gazdasági rendőrségtől se a legális kereskedelem, se az ipar, mert nem ellenük, hanem őértük dolgozik. A társadalomnak csak kis rétege spekulál a dolgozók bőrére és mi csak ezek ellen, az engedély nélkül garázdálkodó üzérek ellen lépünk fel. A spekulánsoktól elkobzott közszükségleti cikkeket a rohammunkások és a közönség kapja.” (lásd a Szabad Nép, 1945. szeptember 16. 3. o. „Több mázsa, feketézőktől elkobzott élelmiszert juttattak a dolgozóknak” című cikkét)

Amint a beszámolóból is kiderült, a gazdasági rendőrség tevékenységének az egyik kiemelkedő részét a razziák alkották. A GRO nyomozóinak feladata volt a közélelmezéssel, közellátással kapcsolatos visszaélések, mint az árdrágítás, áruvisszatartás, közvetítő kereskedelem stb. esetén a szabálysértőkkel szembeni fellépés. Ellenőrizték, hogy a kereskedők bejelentették-e árukészletüket, illetve tudják-e azok eredetét igazolni. Az 1945 októberét követően életbe lépett valuta- és aranyforgalom korlátozó rendelkezés miatt gyakorlatilag nem lehetett a lakosság birtokában külföldi fizetőeszköz, illetve törtarany vagy aranyérme. A gazdasági rendőrség emberei a szórakozóhelyeken tartott razziák során megmotozhatták a vendégeket, valutaüzérekre vadászva. Szintén a szervezet feladatai közé tartozott a hatalmas mértékű csempészet visszaszorítása is. 1946 augusztusától az új fizetőeszköz, a forint értékállóságát veszélyeztető cselekmények elleni eljárások is a GRO-hoz tartoztak. A különféle rendeletek megszegői ellen a gazdasági rendőrség széles hatáskörben léphetett fel. A detektíveknek joguk volt árut lefoglalni, üzleteket, kávéházakat, éttermeket bezáratni, személyeket letartóztatni.
A Gazdasági Rendészeti Osztályról a bűntettek vagy vétségek nyomozati anyagát a Valutaügyészségre, azaz a Budapesti Államügyészség Fizetési Eszközökkel Elkövetett Bűncselekmények Osztályára küldték át, ahol vádat emeltek az elkövetők ellen, méghozzá az Uzsorabíróság előtt. E különbírói fórum az uzsorával kapcsolatos ügyekben bíráskodó szerv volt, és kizárólag árdrágítással kapcsolatos, illetve valutáris bűncselekményekben hozott ítéletet. A kiszabott büntetések között gyakran szerepelt az internálás. Az akkori közállapotokról tanúskodik az, hogy a nyomozók az első tíz nap után már 180 árdrágítási ügyet zártak le és küldtek át vádemelési javaslattal a Valutaügyészséghez.

A gazdasági rendőrség támogatottsága és az irányába való figyelem fennállásának három éve és három hónapja alatt fokozatosan nőtt. Különösen Rajk László belügyminiszterré való kinevezése után, 1946 márciusától kapott a szervezet egyre nagyobb figyelmet. Dr. Villányi András igen jó kapcsolatot alakított ki új főnökével, egyik bizalmas emberének számított. A gazdasági rendőrség egyre nagyobb térnyerésének jele volt, hogy Villányi – Péter Gábor kimondott ellenkezése dacára – az ÁVO ipari, üzemi elhárítással foglalkozó VII. alosztálya felett is felügyeleti jogot nyert, illetve egyik saját alosztályát egy időre beköltöztethette a politikai rendőrség Andrássy úti központjába. Szintén dr. Villányi András korabeli befolyását és politikai súlyát jelezte, hogy tagja lett az 1948 márciusában létrehozott Államvédelmi Bizottságnak is. Ide jegyzem meg, hogy az 1948. március 4-én létrehozott Államvédelmi Bizottságnak a megalakulásakor Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Rajk László (BM), Péter Gábor (ÁVO), Földi Lajos (Katpol), és Villányi András (GRO) voltak a tagjai.

Addigra már érthető módon, elsősorban Péter Gábor ellenszenve miatt, a két vezető közt kimondottan ellenségessé vált a viszony, márcsak (és elsősorban) személyes ambícióik ütközése és eltérő habitusuk okán is. A gazdasági rendőrség és az ÁVO állománya között is igen rossz viszony alakult ki, az embereik folyamatosan rivalizáltak, sőt nem egyszer akadályozták is a másik szerv munkáját. Rajk László 1948. augusztusi leváltása után ez a rossz viszony volt az oka Villányi gyors eltávolításának is.

1948. december 15-én megszüntették a gazdasági rendőrséget. Az erről szóló belügyminiszteri rendelet szerint: „Az ország gazdasági életének stabilizálódása és megszilárdulása ma már indokolatlanná teszi ennek az önálló szervezetnek a fenntartását.” (lásd: Rendőrségi Közlöny, 1948. december 15. 948. o.)
Alosztályait beolvasztották a Budapesti Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Osztályába, illetve a frissen létrehozott BM ÁVH-ba. Villányi András osztályvezetői beosztást kapott a Pénzügyminisztériumban. A Rajk-per során azonban Dr. Szebenyi Endre tanúvallomásában elhangzott Villányi András neve is (mint Rajk közeli barátja, bizalmasa, ez várható is volt), akit még aznap, 1949. szeptember 20-án letartóztattak. Hosszas vizsgálati fogság után a következő év tavaszán, mint a Szebenyi per másodrendű vádlottja került a bíróság elé. A demokratikus államrend és a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, valamint külföldön elhelyezett valuta bejelentésének elmulasztása volt a vád ellene. A néhány napos per végén, elsősorban a saját beismerő vallomása alapján dr. Villányi Andrást a Budapesti Büntetőtörvényszék 1950. március 17-én, első fokon kötél általi halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1950. május 20-án az ítéletet másodfokon is jóváhagyta. Dr. Villányit 1950. május 26-án akasztották fel. Lásd: Történeti Hivatal (a továbbiakban TH) V-142 720/1. – Dr. Villányi András perújításának nyomozati anyaga.

A Sztálin halála utáni enyhülés idején felülvizsgálták az ügyet, és a Legfelsőbb Bíróság 1955. október 13-án dr. Villányi Andrást az ellene emelt vádak alól bűncselekmény hiányában felmentette (TH V-142 753. – Dr. Villányi András perújításának anyaga).

 

folytatjuk

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés