Kép: Google képek sorozatból

Nagyboldogasszony, vagy más néven a Nagyasszony napja egy ősi magyar táltos hagyományból áthagyományozódott ünnep, melyet mind a mai napig megtartunk. Ezen a napon Boldogasszonyra emlékezünk, akit a kereszténységben összemostak Máriával, Jézus anyjával.
Nagyboldogasszony kultusza olyan erős volt őseinknél, hogy nem tudták betiltani, ezért Szent Gellért püspök javaslatára Szűz Mária napjával azonosították, és augusztus 15-én Mária mennybemenetelét kezdték el ünnepelni az egyházi emberek. Az első keresztény királyunk még biztosan tisztában volt ennek a napnak a jelentőségével és ezért ekkor ajánlotta fel az országot és a Szent Koronát a Nagyasszony oltalmába. A korona felajánlás nemcsak szent királyunknak jutott először eszébe, ez már régebben is szokásban volt a szkíta és hun népeknél, Kisázsiától az Ordoszig, ahol a Földet jelképező Földanya az országok és népek védelmezője.
Az ősi Napkultusz jelei
Boldogasszonyt sokszor a Napbaöltözött Asszonyként is emlegetik, talán hozzákötődött régen az ősi Napkultusz is, melynek egyes elemeit máig gyakorolják vidéken. Ennek a napnak a hajnalán, sok helyen ősi Napüdvözletet végeznek. Bálint Sándor művében megemlít néhány helyet, ahol a 20. században még gyakorolták ezt az ősi szokást, sok helyen Mária virrasztásának nevezik. A Rábaközben például előző nap este kezdik az asszonyok a virrasztást, legtöbbször a temetőben,vagy a temetőkápolnában gyűlnek össze ott imádkoznak, várva a napfelkeltét. Van, ahol a temetőkápolna előtt virrasztanak, máshol szent kút mellett imádkoznak. Egerbakta asszonyai az ünnep hajnalán várják a napkeltét, mert ilyenkor –hitük szerint - rózsa hullhat az égből. A palócoknál több helyen is szokásban ez az ősi hagyomány. Az Ipoly-menti Bényen is gyakorolják az ősi Napkultuszt, de a Karancs-hegyen is megvolt a szokás, hogy megemlékeznek Mária haláláról is. Egész éjjel, egészen hajnalig imádkoznak, majd reggel az ünnepi szentmisére igyekeznek.

Virágszentelés
Nagyboldogasszony ünnepén az ország számos helyén él a virágáldás vagy virágszentelés szokása, amelyben a hazai néprajzosok német hatást véltek felfedezni, de ne feledkezzünk meg arról a magyar népmesei elemről, miszerint a halott a virágban a halott új életet kezdhet. Talán ez az ősi hitvilági elem őrződött meg ezen a szent napon. Az asszonyok még hajnalban elmentek gyógynövényt szedni, amit megszenteltek a templomban, úgy vélték, hogy ezáltal a gyógynövény hatóereje megnő.
Szegeden különös tiszteletben részesítik a mentavirágot, amelyet Boldogasszony mentájának, vagy nagyboldogasszonyi fűnek nevezik. Sokszor helyezik koporsóba, hogy a szentelmény kísérje el a halottat a másvilágra, Tápén a jelképes építőáldozat részeként az új ház alapjába helyezik.
Ősi füstölés
A nyugati határon, Őrvidéken, a mai Burgenlandban, a németek között maradt meg egy olyan hagyomány, melynek gyökerei a táltoshitig vezetnek bennünket. Nagyboldogasszony napján a Rába és Lapics-folyók mentén élők kerti és mezei virágból koszorút kötöttek, amelyet egészen vízkeresztig tároltak. Akkor elővették és azzal megfüstölik az egész házat, minden helyiséget, hogy kiűzzék a gonoszokat a hajlékból. A házszentelő szertartás végén a konyha földjére leteszik a füstölőt. Aznap mindenki leveti a lábbelijét és mezítláb a füst fölé tartja a lábát, imádkozva minden baj távoltartásáért. A füstöléssel való tisztításról a türkök között járt bizánci Menandrosz is beszámolt, de ez a szokás azóta is szokásban van az eurázsiai népeknél, törököknél és mongoloknál egyaránt.
Amikor a lábbelit ismét fölhúzzák, a gazdaasszony diót és aszalt gyümölcsöt szór a földre, melyet a gyerekek összekapkodják. Hasonló szokás él az Ordoszban, ahol a megszentelt aszalt gyümölcsöt felkapkodják gyerekek és felnőttek egyaránt, megeszik, hogy elkerülje őket a betegség.