A NEMZETI...

Nem arra gondolok, amelynél valamikor randevút adtak a szerelmesek. Azt lerombolták, kérdés, hogy muszáj volt-e? Akkoriban sokféle vélemény keringett. Gobbi Hilda a színész padot haza vitte, amelyen oly sokszor várta jelenetét.  Major volt az igazgató, a főrendező, ha jól mondom. Állítólag jó kommunista volt, de ettől eltekintve abban az időben mégis vitte a nemzetit, hogy mennyire jól vagy mennyire nemzetien, nem szólok hozzá, mert én csak olyan gyalogos néző, színházkedvelő magyar vagyok.

Alföldi  Róbert már az új Nemzetinek volt  öt évre szerződött főrendezője, vagy mi, állítólag nagy tehetségű rendező. Nem tudom, elődje a Major mit szólna ehhez?

Én megbotránkoztam azon a híren, miszerint a bukaresti vendégszereplésen a János Vitéz Iluskáját prosti szerepbe öltöztette. Hát ehhez az átíráshoz igazán nagy tehetség, és bátorság kellett! Bizonyosan tetszett is a románoknak. Akkor azon csodálkoztam, hogy a színésznő hogyan vállalhatta el ilyen formában a szerepet.  No, meg a közönség, mármint a magyar, miért nem fütyülte ki?

Nem olyan régen, kaptam egy videót, Szilvia belépőjét, és még néhány jelenetet a Csárdáskirálynőből. Fenomenális modernséggel átírva, a Szilvia a mai Moulin Rouget is túlszárnyalva csillogó flitteres öltözetben, olyanban, mintha a szabó a fele anyagot elspórolta volna... a grófokról lekerült a frakk, fehér ingben, fekete nadrágban  mulattak, a Stázi  cirkuszi akrobációval produkálta magát, hűűűűűűűű, a közönség hatalmas tapsviharában.

Most már kezdem érteni. Annál is inkább mert ma hallgattam a torontói Független Magyar Rádió szerkesztőjének a jegyzetét, aki kapott egy kisfilmet a Robi búcsúztatásáról. Sírtak a színészek, és a közönség is állva...

Most már minden világos. Megtalálta a zsák a foltját. És ez a probléma. Öt év alatt összeszoktak... Ennek a közönségnek, nem felel meg egy magyar patrióta Vidnyánszky Attila, és az általa kiválasztott műsorok, és ahogyan várhatóan rendezni fog. Ez a közönség nem vásárol bérletet, ezeket nem érdekli a János Vitéz, vagy a Csárdáskirálynő eredetiben, korhű ruhákban.

Tehát, a Nemzetinek most új közönségre is szüksége lesz, mert a régi megbuktathatja Vidnyánszkyt, és ezzel együtt a színházat. Kérdés, hogy lesz-e elegendő „maradi” gondolkodású közönség.

No, de sebaj, a lángelméjű nagytehetségnek siettek a segítségére lenni, hogy legyen  a tejbe aprítani valója, rábízták az István a király rendezését a szegedi szabadtéri színpadon. Valamikor Szegedi ünnepi játékok voltak, nem tudom maradt- ez a cím?

Most arra vagyok kíváncsi, hogy mekkora kardvágásokat fog véghezvinni a Robika, lesz-e benne prosti, meg buzi...

Ha innen messziről nem jól látok, bocsánatot kérek. Ha már említettem a Majort, elmondok egy vele megtörtén esetet:  Major szigorúan megtiltotta az alkoholozást... Az egyik színésznő elküldte az öltöztetőjét egy rumos kávéért. Visszafelé vivén a kávét, összefutott a Majorral:

- Mit visz?

- Sima kávét!

A Major kihörpinttette a kávét, és csak ennyit mondott: IGAZ! És tovább ment.

Vinczer S. Péter