BOCSÁNATKÉRÉS

A napokban volt a srebrenicai mészárlás évfordulója. Ennek kapcsán korábban Tadić Kötársasági  Elnök Úr, és most Nikolić Elnök Úr is térden állva kért bocsánatot a bosnyákoktól.

Azonban, valamit nem fognak fel, és ezért sántít a bocsánatkérés, és késik a megbocsájtás.  Mindenekelőtt a megbocsájtást kérőnek, először is jóvá kellene tenni az általa okozott károkat.  Természetesen, nem lehet feltámasztani  a kivégzetteket, de a tetteseket felelősségre lehetne vonni. Ám ha visszatekintünk a történelembe, ez soha nem történt meg a szerb tettesekkel.  Csak egy kis emlékeztető: 1849.ben Perczel Mór 6OOO honvéddel ostromolta a vizesárokkal körülsáncolt Szenttamást, amit a magyar lakossággal ásattak. Hír érkezett, hogy Bácsföldváron a szerbek 38 magyar gyereket fejeztek le, és a katolikus templom oltára elé gúlába rakták. Erre úgy megdühödtek, és erőre kaptak a  a honvédek, hogy  3ooo szerbet kardélre hányva Perczel Miklós vezetésével az egyik hídfőt bevéve bejutottak a községbe. Szörnyű látvány fogadta őket a templom előtt. Az összes magyart lefejezték, és a fejüket gúlába rakták a templom elé, ahol égtek az anyakönyvek. De a nagyszaladásról is beszélt nekem a nagyanyám.

1919 is bővelkedett a szörnyűségekben, arról is van történetem, 1944 /45 meg mindent felülmult a kegyetlenségben, 4O,OOO magyar esett áldozatul  azon a címen, hogy fasiszta kollaboránsoktól tisztogattak  az OZNA, és a Néphadsereg alakulatai.

Elérkeztünk a Jugoszláv köztársaságok referendumaihoz, Szlovénia elsőnek döntött az elszakadás, az önállóság mellett. Kérdezhetnénk, hogy miért? Mert megunták fizetni az elmaradott területek pénzelését, hogy minden jövedelmet a szerbek  osztottak Belgrádban. Amikor Tito halála után a Köztársaságok Elnökei váltották egymást az Elnöki Tanács székében, amikor a horvát Mesićre került a sor, a szerbek nem fogadták el.

Ezt követte a horvát referendum, majd a bosnyák...Gondolom ismert az eredmény. De nem árt, ha visszatekintünk a bosnyákok eredetére. A törökök elfoglalták a régi Horvátország mai Bosznia területét. Valójában Montenegró is hozzájuk tartozott. A török iga alatt, aki élni akart, és létezni, az felvette a muzulmán vallást.  Az obsitos janicsárok is ezen a területen kaptak birtokot, és alapíthattak családot. Érthetően nem akarták a törökök velük hígítani a törökországi török lakosságot. Minden esetre azért, létesítettek egy korridort, Sandzsákkal, amely biztosította Törökországgal az összeköttetést. Tehát, ötszáz év alatt így alakult Bosznia lakossága a bosnyákok. Titó nem ismerte el a bosnyákokat nemzetiségnek, szerbeknek, vagy horvátnak vallhatták magukat, vagy „neopredeljeni” azaz nem meghatározott, ha jól fordítom. Kérdezhetnék, hogy a szerbek hogyan kerültek Boszniába? Amikor a törökök visszavonultak, utána majdnem a senki földjének számított Bosznia. Talán ezért is anektálta a Monarchia. Szerbia viszont komoly anyagiakkal támogatta az odatelepülő szerbeket, Kaptak disznót, tehenet, lovat, és más egyéb kezdéshez szükséges felszerelést, és nem utolsó sorban pénzt.

A szerbek az etnikai tisztogatás révén Bosznia nagy részét Szerbiához akarták csatolni, azon az elv alapján, hogy "ahol szerb sír van az Szerbia", de a területen nem voltak kívánatosak a bosnyákok. A nők, asszonyok megerőszakolása igen jó menekülésre szólító fegyvernek bizonyult, és akiket  sikerült 3o-4o szerbnek teherbe ejteni azokat nyolc hónap után küldték haza a családjukhoz, ha valahol még éltek.

Most Karadzsić, és Mladić tábornok Hágában várják az ítéletet, de ez nem lesz elég a megbékéléshez. A srebrenicai mészárlást, a holland ENSZ katonák tétlenül nézték, nem kértek légi erősítést, most a NÁTO-ra hárítják a felelősséget, azok meg az ENSZ-re, és azzal érvelnek, hogy nem volt felhatalmazásuk.  Mladić ismerve a sóhivatalok bürokráciáját, becsapta a bosnyákokat, csokoládét osztogattak a gyerekeknek, majd márkában viteldíjat szedtek az autóbuszokra, amelyekkel a gyerekeket, és az asszonyokat szállították el. A férfiakat, és a fiúkat gyalogmenetben hajtották el a vesztőhelyükre.  Egy szerb buldózer kezelővel  ásattak egy igen nagy gödröt, aki azt hitte, hogy tankcsapdát csinál. Az érkező autóbusz utasait, öregeket, asszonyokat, és gyerekeket belehajtották a gödörbe.  Megparancsolták a gépkezelőnek, hogy túrja az élő emberekre a földet. Ekkor leugrott a gépről, elfutott, de utolérték, és fegyvert szegezve a hátán teljesítette a parancsot. Egy öreg egy kislány tartott magasba: „Engem temess, kíméld meg a kislányt”!!!

A szerb megőrült, Magyarkanizsán az utcán járkálva ismételgette a kérést.

Na és most kérdezem: elegendő a bocsánatkérés a megbéküléshez, miközben a tettesek élik világukat? Nem ketten hajtották végre a gyilkosságokat Karadzsić és Mládić. Ismertek a gyilkosok, mint ahogyan mi is ismertük a gyilkosainkat, és velük együtt kellett élni. Mit érezhetett, azaz asszony, akit a férje gyilkosa megszólított, hogy: hogy van? Jól vagyok, és Siflis Zoltán: Temetetlen halottaink filmje közben mutatja a még most is látható golyó nyomokat a falon, ahol a kivégzés történt.

Tehát mielőtt bocsánatért esedeznek a szerb vezetők, először állítsák bíróság elé a még élő második világháborús gyilkosokat, valamint a Jugoszláv-szerb agresszió alatt gyilkolókat.

Ha ez megtörténik, akkor némi enyhülést remélhetnek, de feledést nem. A tettesek felelősségre vonásának elmaradása, minthogy eddig még soha meg nem történt, szinte garancia arra, hogy egy következő adódó alkalommal megint lehet gyilkolni, és gyilkolni is fognak a szerbek, mert sem a Szürke farkast, sem a Bajuszost, sem a Kopaszt, vagy a Szakállast nem vonták felelősségre. (Brkonja, Bradonja, Sivi vuk, Ćelavi) Kitalálták, hogy miért nem szerepeltek a nevükön?

Manapság Délvidéken a magyarverések, és gyilkosságok nincsenek kivizsgálva, és kellően megbüntetve, csak a magyarok, ha visszamernek ütni A temerini fiúk ezért már kilenc éve sínylődnek a mitrovicai börtönben.

Végül azért megkérdezem: hová tűnt a Jugoszláv Néphadsereg vezérkari főnöke Kadijević, és az Andrija Rašeta tábornok aki, a zágrábi főhadiszállásáról lövette Vukovárt, Eszéket,  Vinkovcit,  Kórógyot, Szentlászlót, Németit, Erdődöt, Szarvast, hogy csak néhányat említsek! Ott játunk Kozma atyával, videóztam, a szememmel láttam, szinte a romok is jajgattak, és a bőrömön akkor ugyan nem éreztem, inkább  most, a nekünk szánt golyókat. Más volt ott lenni, és egészen más a TV-ből nézni a rémségeket, ahonnan nem száll ki a golyó, vagy a repesz, de akkor nem féltem, pedig csoda, hogy most írok...

Egy lépés előre a puszta beismerés, az emlékmű, és a főhajtás, de a térmegfigyelő kamera szükségessége bizonyítja, hogy a szerb fejekben nincs rend! Ha a felelősök megint büntetlenek maradnak, ez garancia arra, hogy az első adódó alkalommal megint gyilkolni fognak a szerbek.

A honvédek hazatértek, és nem fasiszta okupátorok voltak, akikre a helyi szerbek lövöldöztek, és a csendőrjárőröket Csúrogon orvul kivégezték. Háború volt, a tetteseket kivégezték, és az újvidéki razziának is voltak előzményei. Ne tegyenek egyenlőség jelet a diverzáns szerbek, és a valóban ártatlan magyar lakosok között, akik senkinek nem ártottak. Horthy, ahogy tudomást szerzett az eseményekről bíróság elé állítatta a felelősöket, míg ilyen példát a szerbek részéről nem tapasztaltunk.

Tito a Szövetségesektől kikérte Horthyt, de nem kapta meg, ellenben Szombathelyi vezérezredest, aki az újvidéki razziáért már egyszer felelt a hadbíróságon, és Zöldi csendőr századost több társukkal kiadták,  kivégezték. Ezzel szemben Rukavina tábornok, aki a "fasiszta kollaboránsokat" a katonai diktatúra idején a valóban ártatlan magyarokat legyilkoltatta, -Tito rábólintásával- néphősként élte le  a kiváltságos életét.

Viczer S. Péter