Évtizedekkel ezelőtt történt. Tanulmányaim során egy igen csak fontos mérföldkőhöz értem.Megvallom soha nem igen fűlött a fogam azokhoz a tárgyakhoz, amit fenékkel lehet megtanulni. Azt hiszem sokan voltunk így abban az időben a marxizmussal. Óriási szerencsénk volt, élt a városban egy igen csak nagy tiszteletnek örvendő főiskolai tanár, aki oktatott. Gyakran hiányzott az órákról, halaszthatatlan más elfoglaltsága okán, így az anyag elég hézagosan jutott el hozzánk. Egyébként is gyengének bizonyult ez irányú érdeklődésem, mert, amint a téma szóba került, elbeszéltünk egymás mellett. Köszönhetően a családomnak, akitől más történelmet tanultam. Egyet otthon sajátítom el, egyet az iskolában. Nem csoda, hogy a marxizmus tananyaga nálam egyikhez sem igazodott, vagy én nem voltam elég befogadó.

Nem ismertem a lázas vizsgadrukkot. Akkor sem pánikoztam, amikor a mikrobiológiát az utolsó pillanatig magoltam, vagy az utált bőrgyógyászatot a folyosón mantráztam. Szemészeten, fülészeten, szülészeten és a többi kisklinikumi kollokviumon játszi könnyedséggel túljutottam. Mindössze a bőrgyógyászat egyetlen közepese csúfította az indexem. Az anatómia-kórtanért rajongtam, még a kórbonctani gyakorlatok sem hagytak maradandó nyomot. A nehezebb tárgyak nem okoztak problémát. A latinnal ma is úgy vagyok, a betegségek, szervek latin neve azonnal beugrik, míg a magyar kifejezését sokszor keresnem kell. Talán az is oka lehet, hogy rengeteg kórházi zárójelentést megírtam egykor. A húszonegynéhány szaktárggyal nem volt semmi gondom.
Mégis, mikor eljött a nap, a marxizmus záróvizsga, én is halálra izgultam a többiekkel.  Méhkasként zsongott tőlünk a folyosó. A fejemben száz kis méhecske szorgoskodott. Volt, aki a körmét rágta, és egyre azt hajtogatta, Istenem, csak el ne tévesszem!
Gondolom Isten mekkorát kacagott rajtunk, mikor meghallotta a marxizmus vizsgára készülve a nevét emlegetni.
Eljött a pillanat, bementünk. Csend honolt a teremben, a légy zümmögése is csendháborítás lett volna azokban a pillanatokban. Mindenki feszülten figyelt. Egyre többen imádkozni kezdtünk, hogy  valaki mellé ne nyúljon.
17-es, a monopolkapitalizmus kialakulása és elősegítő tényezői. Elmondtam magamban százszor, ezerszer.
Az asztalhoz lépve, számolni kezdtem a tételeket egyszer, kétszer, elölről és hátulról, jól meggondolva, szépen sorjában, hozzászámolva az üres helyeket, míg a 17.-hez nem értem.
Citerázó lábakkal, remegő kézzel kihúztam óvatosan a sorból. Kicsomagolás után, a szemeim előtt megjelent a szöveg fehéren-feketén.

"A monopolkapitalizmus kialakulása, és elősegítő tényezői..."

Szárnyaltam, mint pillangó a virágos mezőn. Trillázva mondtam fel a betanult szöveget. Egy papagáj sem csinálhatta volna nálam jobban. Majd a b. tételt beolvasva a helyemre vonultam, és írtam csak írtam. Hamarosan megteltek a lapok, időn belül elkészültem. Nem csak én, mindenki.
Felsóhajtva, vidáman hagytuk el termet. Mindenki tudta a dolgát, jól vizsgázott! Senki nem nyúlt mellé.
Este megünnepeltük egy jó bulival.

Elérkezett az eredményhirdetés napja. Tanárunk, Dr. X. Y. katonás tartással, fülig érő szájjal, bajusza alatt huncut mosolyával gratulált, a kitűnő teljesítményünkhöz. Az egész osztály jelesre teljesített! Ahogy azt kimondta, kacsintott egyet.

Megtehette, hiszen a tanár érdeme, ha a tanítvány tudja a leckét.

A történtek után ugye senki nem csodálkozik azon, ha a marxizmus vizsgát végig imádkoztuk, nehogy valaki elvigye a másik tételét, mert akkor életbe lépett volna a dominóelv, és borult volna a csoport.

No, de, ha minden ilyen jól végződött, akkor miért is rettegek most, évtizedek múltán? Mert divat lett rettegés. Van, aki bőröndjén ülve, útra készen retteg már húsz éve, de mielőtt elindulna bankbetétjét és számos cégét offshore-ba menekíti. A másiknak meg messziről súgnak,  amerre csak jár, mindenhol hírdesse, hogy retteg az egész ország, félnek az emberek.
Szóval itt az ideje, hogy feltárjam, azért rettegek, mert mi lesz, ha engem is megfosztanak a marxizmus államvizsgámtól, ami ugye nem éppen etikus körülmények között született meg az eredmény. Igaz nem eltűnt, hipp-hopp, volt nincs, de még nem csak nem is plágium gyanús, még is félelmet kelt bennem, mi lesz, ha kitudódik? Ezért rettegek, no meg, mert divat.

Azt hiszem, ezzel sem vagyok egyedül, mert a fél város retteghet, aki a tanár úrnál vizsgázott valamikor.

Szegény tanár úr, lehet hogy néha megfordul a sírjában, mert Ő is retteg, hogy mi lesz,  ha kiderül, milyen engedékeny volt a névre szóló tételekkel.

Soha nem meditáltam azon, volt-e hátránya, hogy tudás nélkül szereztem érdemjegyet marxizmusból? Hívatásom teljesítéséhez nem hiányzott. Egyetlen beteg sem kérdezte meg tőlem, tudom-e mi a monopolkapitalizmus kialakulása és elősegítő tényezője. Gondolom ezért nem háborgott a lelkiismeretem.

No, és előnye? Mi az, hogy! Nagyon is!  Hitemet és a világnézetemet soha nem fertőzte meg.

A dátum és személyes adat kiikszelve, azért higgyenek nekem, a történet valós:)