Ma főhajtással tiszteleg a Magyarország, és Szerbia Köztársasági Elnöke Csúrogon. A hírekben az 1944-45-es bosszúállásról beszélek. Nézzük mi is történt Csúrogon?

1981-ben. Amikor a csendőrök a torontói Csendőrmúzeumban gyülekeztek a csendőrség megalakulásának száz éves évfordulójára, volt alkalmam kötetlen beszélgetéseket, visszaemlékezéseket hallani. Azt hallottam, hogy akit levezényeltek Délvidékre, az úgy búcsúzott a bajtársaitól, mint akit halálra ítéltek. Rendszeres volt a járőrök orvul való megölése. Hiába volt minden békés próbálkozás, végül Zöldi százados megelégelte, és szabad kezet adott a csendőröknek. A csendőrök elfogtak egy lakodalomnak álcázott partizán alakulatot, léket vágtak a Dunán, és végeztek velük, azzal az üzenettel, hogy az egész falu odakerül, ha nem áll meg a csendőr gyilkosság.

A megbékéléshez az őszinte tényfeltárás is kellene, nevezetesen azzal, hogy mi váltotta ki a csórogi vérengzést, és az újvidéki razziát, a kivégzéseket. Amit én tudok azt több átélőtől hallottam egybehangzóan. A visszatérő honvédek a magyarság nagy örömére érkeztek, miközben a szerbek is megnyilvánultak, pl. a zombori szerb pap lánya virágcsokorban rejtett kézigránátot adott át a bevonuló honvédtisztnek, az apja meg templomtoronyból lövöldözött. Újvidéken sem volt ez másként, a padlásokból lövöldözve fogadták a honvédeket.

A történelmi tudósbizottság nem jutott el odáig, hogy a magyar honvédek olyan országrészbe tértek vissza, amely 192O előtt soha nem volt Szerbia része, oda a szerbek oltalmat keresve érkeztek, I Lipót császár 169O-ben kiadott pátense szerint.

Fogalomzavarban is vannak a neves tudósok, mert a honvédek nem voltak fasiszták. Olaszországban voltak a Mussolini fasisztái. Aki ezt nem tudja, annak az értelmező szótár segítségére lehet.

Tehát a magyar honvédek nem gyilkolni érkeztek, hanem a történelmi Magyarország területére visszatértek.

1944/45-ben katonai diktatúrát vezettek be Rukovina tábornok parancsnoksága alatt, és a „kollaboránsokat” szedték össze, akik bármi módon kapcsolatban álltak a magyar hatóságokkal.  Beszállítók, iparosok, termelők, és nem utolsó sorban, akik 1941-ben örültek a magyarok visszatérésének.   A népirtásnak politikai vetülete is volt, éspedig a megfélemlítés, hogy nehogy a magyarság ellenállást váltson ki a szerb hatalommal szemben.

Kegyetlen kínzásoknak lettek kitéve a magyarok, és ezért senki nem lett felelősségre vonva, ezzel szemben Szombathelyi, és Zöldi kötélen végezték.  Előre meg írott ítéletet kellett Kovács Kálmán népbírónak felolvasni, akit aznap neveztek ki népbírónak. Többször próbálkozott öngyilkossággal.

Az iskolában, a szünetben a szerb gyerekek mindig gáncsot vetettek, ha átszaladtunk az általuk kisajátított udvar részre. Az egész iskola szülőértekezletén az igazgatónő beszélt a testvériség egységről, hogy játszanak együtt a gyerekek, egy asszony közbeszólt: „de az Isten lova b.... meg! Maga hiába beszél testvériség egységről, mikor a fiam tudja, hogy a szerbek verték agyon az apját.

Nem tagadom, némi előrelépésnek számít a szerb parlament nyilatkozata, a lényeg az, hogy nem őszinte, és nem tartalmazza a tényeket. A magyarokat értek először az atrocitások, szép szóval nem értek el semmit. A szerbek meg bosszúról beszélnek, és el kell nyelnünk, hogy magyar fasiszták követték el az ártatlan szerbek legyilkolását. Ha a számokat nézzük, a szerbek több mint tízszeresen álltak bosszút.

A szerbeknek szükségük van a Magyarország pártolására az EU-ba való bejutáshoz. Megint feltétel nélkül, adjuk a pártolásunkat, holott a magyar veréseket, a kettősmérce megszüntetését kellene feltételként kérni. Vétót emelhetnénk, amíg ezen a téren nem tesz rendet Szerbia. Közben a temerini fiúk már kilenc éve sínylődnek néhány jogos pofon miatt a mitrovicai börtönben.

Többszörös kegyelmi kérvényt utasítottak el az egymást követő köztársasági elnökök.

Nem elég egy fejhajtás, a régi gyilkosságok miatt, közben elismerjük, hogy  megszállók voltunk a saját országrészünkön. Lenyeljük, hogy fasiszta honvédeink követtek el ok nélkül tömeggyilkosságot az ártatlan szerb lakosságon.

Nem csodálok semmit, amikor Glatz Ferenc vezeti a magyar tárgyaló tudós delegáltakat.

Vinczer S. Péter