Szent Rita idős szülők gyermekeként született hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után 1381 körül Olaszországban, az umbriai Roccaporenában.

Szülei a casciai hegyek között elterülő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte. Az evangélium szerinti szegény életet kívánta, fontos volt számára az imádság és a szeretet különböző gyakorlatai. Apáca akart lenni, szülei ennek ellenért odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Rita sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja. Hősies türelemmel, panasz nélkül viselte férje rossz természetét. Szelídségével és jóságával, következetes szeretetével végül valóban sikerült őt Istenhez vezetnie. Tizennyolc évig éltek békében, két fiuk született.

Szent Rita férje végül mégis hajdani viszálykodásainak áldozata lett, régi ellensége ölte meg. A fiúk ekkor vérbosszút esküdtek apjukért. Ritának élete legnagyobb feladatát kellett megoldania: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni erre. Sikerült neki, azonban nemsokára fiait is eltemette.

Miután sok fájdalom árán eloldódtak a földi kötelékek, Rita régi vágya szerint jelentkezett Casciában a Mária Magdolna ágostonos kolostorba, ahonnan azonban háromszor visszautasító választ kapott özvegysége miatt. Végül a legenda szerint csodálatos módon mégis bejutott: Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós vitték be éjnek idején a kolostorba 1407-ben. Példaképpé vált a szeretet, fegyelem és az engedelmesség területén.

Rita különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egyszer, mikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély, fájdalmas sebet kapott és tizenöt éven át viselte homlokán Jézus töviskoronájának sebét. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveiben ágyhoz kötve élt. 1434-ben vagy 1447-ben, más források szerint 1457-ben halt meg, május 22-én. Az örök életbe költözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava adta hírül.

Casciai Szeint Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki egy tűzvészből is, amelyben néhány évvel halála után cédrusfából készült koporsója porrá égett. Testét a casciai kolostor templomában őrzik, sírja zarándokhely.

Ritát már halála előtt szentnek tartották, boldoggá avatása mégis csak 1626-ban, szentté avatása pedig 1900-ban fejeződött be. XIII. Leó pápa Umbria gyöngyének nevezte.

Szent Rita jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a hagyomány szerint az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is segít, ezért a lehetetlen ügyek pártfogójának, a lehetetlenségek szentjének tartják. Mivel élete viszontagságos és sok megpróbáltatással teli volt, különösen a nehézsorsú lányok, édesanyák és asszonyok fordulnak hozzá közbenjárásért.

(Forrás: A szentek élete, uj.katolikus.hu)

Magyar Kurír

forrás:http://www.magyarkurir.hu/