Szépen foglaltad versbe mindazt, amit valamennyien érzünk. Gratulálok!

Szétverték a családokat panelkalitkákat építettek ahol nem hogy generációk de egész család sem fér el kényelmesen. Menni kell mert nincs munka, pénz nem lesz lakás egzisztencia. Tényleg megkell nézni kik hordták szét a gyárakat gépeket kiknek az érdeke, hogy uniós szemét jöjjön az országba, a magyar termék helyet, ami munkát adna.

Őszinte aggódó szavak. Nehéz ma szülőnek, gyereknek egyaránt. Belegondolni is szörnyű. Felnevelni gyerekeket és az unokákat digitális képen látni, majd egy szociális otthonban bevégezni. Mivé lettünk mi szorgalmas magyarok. Más országban mindig idegenek maradnak azok is, akik sátrat vernek. El kell gondolkodnunk, kik tették velünk, kiknek volt az érdeke, hogy fusson a magyar, amerre lát, maga mögé hagyva szölőanyját és szülőföldjét. Kik lettek milliárdosok a magyar gyárakból, üzemekből, gazdaságokból...

Szép versed mélyen megérintett és felkavart. Minden itthon maradt szülővel együtt könnyezem most...

Sajnos nagyon sokan elmennek kis hazánkból és nekem is azon jár a fejem, hogy a gyermekeim vajon hogyan fognak dönteni amikor elég nagyok lesznek.

A vers nagyon szép, meg van végig a ritmus és a rímek is a helyükön vannak.

Drága Frézikém! Mélyen átérzem a soraidat, hiszen átéltem fiatalon (pedig még akkor a DDR -féle Németországban dolgoztam, és teljesen védett körülmények között, aminek ma már nyoma sincs..) milyen idegennek lenni egy országban. Minden határátlépést megsirattam oda-vissza..Nem volt könnyű..

Szülőként sem könnyű okosat mondani, hiszen az ember azt akarja, hogy a gyereke boldoguljon, vegye hasznát annak, amit tanult és  éljen meg belőle. Nem küldöm a fiamat külföldre, szeretném ha a főiskola után itthon találna munkát..De kevés a remény..

Köszönöm szép versed, tetszett a Tisza leírása..Tényleg ilyen, párszor láttam, és varázslatos egy folyó.

Kedves Barátaim! Mielőtt bárki félreértené a versem, leírom mért született ez a vers. A lánytestvérem 3 családos gyermeke már elhagyta az országot, kimentek Angliába. Ott van már 5 kicsi unoka, akiket a húgom imád, de ő nem tud menni, mert itthon a lakást nem tudja eladni. Beteg és 58 éves, akinek én segítek, ha baj van. Kimentek, mert itthon nincs munka, amit meg is értek. A mi szívünk is fáj utánuk, meg sajnáljuk a testvéremet is ebben a helyzetben, gyerekek unkák nélkül. Ezért született bennem ez a vers hirtelen, mert  gondolkodtam, vajon visszatérnek e még Szegedre ahol annyira szerettek. Senkit nem akarok vele megbántani !

Kedves Frézia!

Nekem is az járt a fejemben a versedet olvasva, hogy vajon itt tudom-e tartani a gyermekeimet....

Ölellek:

Ági

Kedves Inci!

Igaz szavak amit írtál. Mondhatni, hogy ahány ember annyi történet. Nekem sem volt könnyű a döntés, felrugva a mesés jövedelmet hozó ékszer üzletet, elkótya-vetyélni a műhelyt a kapcsolatokat. De a becsület ennél többet ér, nem akartam a rendőrség besugója lenni a szakmában. Volt ilzen is köztünk az egyik ilyen ciánt ivott, a másik lelépett több kolega aranyával, amikor figyelmeztette egy rendőr, hogy most É. következik. Ez meggazdagodott Németországban, a háborós időben hazatért,a  testéreivel, fillérekért felvásárolt nagy értékeket. Retteg. Megéri?

Péter

Drága Frézia!

Megkönnyeztem...

Itt pesten a fiataljaim ha kérdezem őket, azt mondják németországban kezdőnek 50-60 euró az órabérük. Hiába mondanám: "Szeresd a hazádat" Itt munkából sosem lesz lakásuk...