Kedves Frezia!  Ez első válasz az enyém. Tudatlanságom miatt nem volt nevem, mert arra számítottam, hogy automatikusan megjelenik.

Aztán megjelenés után hiába kaparásztam egy jó ideig, hogy a nevemet is odavarázsoljam a felszólalásom után. Bocsásd meg nekem, -nekünk, hogy talán érzékenyebbek vagyunk mostanában, ha ez a téma szóba kerül.

Engem legalább is sért, amikor híradót nézek, és több felszólaló szinte verseng, hogy a lelkivilágomba taposhasson. Már olyan érzésem van, hogy nem is nekünk van miniszterelnökünk, és mintha egy számomra idegen országban élnék. Viszont tudom, hogy mindenki Jankó írásához szólt hozzá, csak én is egy picit próbáltam kiegészítettem a saját véleményemmel.

Például az említett könyvben Nyiszli úr írja, hogy amikor a vagonok beérkeztek Auschwitzba, Mengele szelektálásnál minden esetben a nőket és gyerekeket balra küldte, ami a halált jelentette számukra.

Márpedig a túlélők, akik borzalmaikról mesélnek mostanában az iskolákban is, azoknak akkoriban gyerekeknek kellett lenni.

Túlélők majdnem minden esetben előfordulnak, de talán most nagyon tömören ömlik ránk a véleményük, pedig nagy részünk akkoriban nem is élt még, vagy ők is gyerekek voltak. Nincsenek megelégedve azzal, hogy nem eléggé meggyőzően fejezzük ki együttérzésünket, pedig mint írtam, a múltért mi nem tudunk felelni.

Talán ez az igazságtalanság hozza ki belőlünk azt, hogy érzékenyebbek vagyunk egymás iránt.

Kedves Miklós! Nem vagyok felhatalmazva, de azért írok, mert ismerem Jankó barátját, és biztos vagyok benne, hogy az idézett részt "a saját fajtájára" gondolta. Sokat panaszkodik Jankóéknak, Őt is megvetik, kiközösítik, mert máshogy gondolkodik, mint azt elvárnák tőle...Mélymagyarnak csúfolják...Többet nem írhatok, nem lenne tisztességes tőlem. Majd Jankó, ha elolvassa, hozzáfűzi a mondanivalóját.

Szerintem nem értettem én félre!

Szó sincs róla!

BML

"Gyűlöletkeltés, és annak ébrentartása, az antiszemitizmusra játszás, provokálás, annak az érdeke, aki betegesen félti azt a biztonságot, amit megteremtettek számára. "

HÁT EZ AZ!

Kinek is teremtették meg azt bizonyos biztonságot?

Kinek a vagyonát, lehetőségeit, - a háború utáni zavarosban - kinek a kapcsolatrendszerét zúzták szét a legdurvább terrorr alkalmazásával. A csengőfrászos években ki rezzent össze, és ki nyomta a csengő gombját?

És azóta kik maradtak ki a felvételi vizsgák után "helyhiány miat" a követelményeket m indenben teljesítve.

Én pedig negyven hét évi munkaviszonyom alatt Jankó barátjának hitsorsosai részéről nem tapasztaltam azt magasfokú erkölcsi tartást.

Inkább a magam fajtájának- folyamatos ellenszélben élő - részéről.

Hát azért ez nem ilyen egyszerű. A magyar is szívesen járatná gyermekét zenére, sportra, vinné színházba, operába. De pénz is kell hozzá Nem beszélve az egészséges ételek milyen sokba kerülnek.

Azonkívül itt a magyar fiatalságnak esélye sincs, ha egy zsidó pályázik egy posztra,  akkor ő kapja. A magyarokat kizsorítják mindenhonnan. A tv-ben szinte csak zsidók szerepelnek: bemondó, músorvezető, énekes, zsűritag. stb...

Minket ne oktasson ki egy zsidó sem, mit kellene tenni! Jól tudja azt az okos magyar anya.

Ezeken én is elgondolkodtam. Bár az én családjaim (unokáim) olvasnak, színházba járnak, sok könyvük van, mégis soknak tartom azt az időt, amit az interneten töltenek. Főleg a facebook, amit nagyon kár volt kitalálni. Voltam koncentrácós táborban turistaként, ami nagyon megviselt. Nagyon sok éve volt már, de mikor a zsidózásról van szó, bennem valami mély fájdalom jön elő velük kapcsolatban, amit akkor ott láttam, örökre megmarad bennem. A politikai oldalához viszont nem tudok hozzászólni tisztánlátásom hiányossága miatt. Örülök, hogy elolvastalak Jankó, mert tanultam is cikkedből.

Frézia válasza! Kedves hozzászóló Társam! Ez a cikk nem rólam szól, és nem is arról, amiről tetszik válaszolgatni. Ne engem egrecéroztasson! Már itt az a divat, egyes esetekben, hogy nem a cikkhez írják a véleményt, hanem a hozzászólót támadják. Többször is megfogadtam nem szólok hozzá, mert azt lesi az illető mibe köthetne bele. Jankó cikkét tessék véleményezni, és a témához hozzászólni, de ne név nélkül sunnyogni! Nekem nincs szükségem az ilyen támadásokra, számonkérésre, nincs joga hozzá.

Nem csodálom, ha nagyon jól érzik magukat Magyarországon a zsidó származású emberek, hiszen itt még csúnyán sem lehet rájuk nézni, máris elkezdenek ajvékolni, hogy antiszemiták vagyunk, és már sorolják is a holokauszt borzalmait, amelyet elszenvedtek ők maguk, vagy felmenőik. Tény, hogy összetartanak, hiszen egy az Istenük: a pénz, amiért mindent megtesznek. Egy dolgot azért nem ártana az eszükbe vésni, hogy ők Magyarországon vendégek, akik illene, hogy tisztelettel viseltessenek a befogadó, államalapító magyar néppel és nem pökhendi módon dirigálni még az ország vezetőinek is. A házigazda joga, hogy a nem kívánatos vendégnek ajtót mutasson, hacsak nem adta el neki titokban a házat...

Nagyon jól bevált módszer, hogy a cigányokat szembeállítom a magyarokkal, a nőket a férfiakkal, a bűnözőt a becsületes emberekkel, és én meg hosszú évek munkájával megbélyegzem azokat az embereket, akik nem az én szám íze szerint cselekednek.

Hosszú időt igényel, de megéri, mert így én és a társaim meg azt csinálhatnak, amit akarnak. Lásd, Dániel Pétert.

Így keletkezhetnek azok a lehetetlennek tűnő dolgok, hogy az ifjú asszonyka a válásra játszik, gyarapítva a hajléktalanok táborát, a gyermek elkezdi gyűlölni a szüleit, mert mindegy neki, hogy az ötezer forintos telefonját, vagy az ötvenezer forintos telefonját lopják el tőle, a kórházban az élelmezési kvóta csak a  tizede lehet a börtön kosztnak, hogy aztán  ha a kiválasztott tölt el egy kis időt a börtönbe, utána kárpótlást kaphasson, mert nem volt megelégedve az ellátással,  és  így tovább.

A felszámolók, meg a bíróságok eltérő ítéletei, cselekedetei ilyen helyzetben sajnos távol állnak az igazsághoz, amit az is segít, hogy függetlennek sikerült kikiáltani őket, úgy hogy általában csak egy bizonyos csoport hozza meg az ítéleteket.

Ezek már annyira beívódtak az életünkbe, hogy sokan kezdik természetesnek venni azt, ami körülöttük történik.

Az is kezd természetes lenni, hogy vezetői posztokba többnyire nem a magyar kerül, hiába van három doktorija.

Jankó írásával főleg az utolsó bekezdésben értek egyet. Sokunknak kellene erre a felismerésre jutniuk, hogy csak becsületes, és hozzáértő a magyarságot segítő ember kerülhessen olyan posztra, ami „csak” hazánk érdekét szolgálja.

Hm… valóban gondolkodnom kell, mielőtt bármit is leírnék, hogy ne legyek udvariatlan…

Gábornak (ugye vele beszélgettél?) ennek ellenére sok mindenben igaza van. Főleg abban értünk egyet, hogy nemzetünk fiataljaiból kiirtották a kultúra iránti igényt. Na de, kik-, és miért tették? A liberális eszmékkel rombolták le a családi értékeket, és csonkolták meg a gyerekek kétcsaládos mintáját, ellehetetlenítve az egészséges fejlődésüket. Könnyű olyan pályán befutóként nyerni, ahol ketten indulnak, és egyik versenyző csonkolt…

Abban viszont egyetértek, hogy annak a gyereknek hiába vennének operabérletet, aki otthon lakodalmas muzsikán nő fel, sőt még abban is osztom a véleményeket, amit a pénzzel kapcsolatban írt le. Elég sok családnál megfordultam az életemben, sok családnál hiányzik a könyv, de a legmodernebb technika jelen van. Ott valóban megtehetnék, hogy a luxusra fordított javaikat, a gyerekek műveltségének az alapjaiba fektessék. Mi is szegények voltunk az államosítás után, kisemmizettek, megbélyegezettek, még sem primitív környezetet teremtettek számunkra.  A családi értékeket kellene visszaállítani, az emberek szemléletét megváltoztatni, a nemzeti öntudatot felébreszteni! Mert mi is vagyunk olyan értékesek, hogy a bóvli helyett a kultúrát és műveltséget tanuljunk, és gyakoroljunk. Akkor elindulhatnánk azokon a versenyen, ahol egyenlő lesz az esélyünk!

Az antiszemitizmusról pedig! Köszönöm, a pontos megfogalmazást. Ugyan azt látom magam is. Örülök, hogy végre egy zsidó ember is kimondta! Az antiszemitizmust azok gerjesztik, akik a hasznát élvezik! Érdemes figyelni, és elgondolkodni. Kedves Jankó, neked, pedig köszönjük, hogy megosztottad velünk.

A cikket én nagyítottam, mert láttam elolvasni.