2013.05.04. 17:55, Jankó
Gondolkodjunk közösen
Tegnap este találkoztam rég nem látott barátommal. Gyermekkori őszinte barátság a miénk. Mindkettőnk útját a történelem szeretete határozta meg. Eltérő környezetben és vallásban vannak a gyökereink. Sok mindent más szemszögből közelítünk meg, de a végeredmény általában közelít egymáshoz. Barátságunk ledöntötte a tabukat, ezért lett őszinte és megdönthetetlen.
A mai zsidó kongresszus volt az első témánk. Neheztelve jegyeztem meg, hogy miért éppen itt kellett megrendezni, és miért a választás előtti évben. A miniszterelnök miért vállalta el a felkérést? Barátom közölte azért esett Budapestre a választás, mert a legnagyobb zsidó közösség hazánkban itt él európai viszonylatban. Jól érzik magukat. Minden lehetőség adott az érvényesülésre, és élvezik a kormány támogatását. Hálájuk kifejezésképen hívták meg a miniszterelnököt.
Ez biztos, minden fontosabb vezetői funkcióban megtalálhatók. Kevés közöttünk a pályakezdő, a munkanélküli, és ha még is akad, a kapcsolatok megoldják. – replikáztam.
Mert összetartó és kultúrnép vagyunk. Megvannak az adottságaink, a protektorunk sem vall velünk szégyent. - volt az egy mondatos rövid válasz. Erre emeltem volna fel a hangomat, ha szóhoz jutottam volna!
Sorolta tovább az érveit. Nézzünk körül, hányan élnek közülük házasságon kívül, állandóan váltakozó kapcsolatokban. A házasságkötés szent-, és elengedhetetlen a családépítéshez. A család a legerősebb erő, ami boldog embert képes teremteni. A válások helyett a konfliktusok megoldása a tét, nem a megfutamodás. A zsidóknál a család iránti felelősség nagyon erős. Ezt bizonyítja, az is, hogy nem élnek az abortusz lehetőségével, mert a gyermek Istenáldás, a jövő, és fennmaradás! Ritka az egy gyerek, nagycsalád a közösségi igény. Teljes értékű családban jelen van mindkét szülői minta, ami elengedhetetlen a gyermek személyiségének fejődéséhez, és az egymás iránt érzett felelősség megtanulásához. Gyermekek pici koruktól kezdve kultúrát tanulnak. Mozgáskultúrát és zenekultúrát, nem beszélve a táplálkozás kultúráról. Alapot az egészséges testhez és lélekhez. Ezekre lehet barátom építeni. Utánunk kell csinálni! Ne hivatkozzatok pénzre. Számoljatok! Majd nem minden családban elmegy cigarettára, italra, bulikra, egymás majmolására, sznobizmusra, azaz összeg, ami a gyerekek imént említett foglalkozását fedezni tudná. Nézzünk széjjel, a tizenéves gyerekek okos telefonokkal rohangálnak, délután csoportokba verődve Plázákba lógnak, vagy plazmatévé előtt bambulnak, ha nem éppen öldöklő filmeken múlatják az időt, aztán fél éjszakákat a számítógépeken csüngnek. . Másnap energiaitalokkal doppingolják magukat, eszik a büfékben vagy a boltokban vásárolt műanyag kajákat. Hétvégeken alkoholos mámorban füvet szívnak. Sokszor fiatal lányok azt sem tudják a mámoros éjszakában kinek húzták le a bugyijukat. Mibe is kerülnek ezek? A zsidó házasságban született gyereknek az ilyen haszontalan időtöltésre sem ideje, de igénye sem lesz, mert kábszeres diszkó helyett színházba, operába, koncertre, vagy sportversenyre járnak. Más kultúrkörben mozognak. A két emberke műveltségi szintjeit, zongorázni lehet. Nem szitkozódni kell, lekoppintani azt, ami fejleszt, előre visz, épít és erősít. Mit gondoltok, egy elbeszélgetésen az első mondatok után nem lehet átlátni, kiben milyen alap lakozik? Két azonos végzettségű ember közül melyiknek lesz esélye?
Elgondolkodtam, igaza van. Valóban érdemes minden szülőnek számolni, és a felesleges dolgokra elköltött összegeket a műveltség alapjaiba fektetni, mert az később megtérül. Ehhez hamarosan hozzáadja a kormány a magáét, a hittan-, és erkölcsoktatás lehetőségét. A többi rajtunk, szülőkön múlik.
Na és az antiszemitizmus? – kérdeztem a barátomat.
Az más kérdés. Ahol a fent említett lehetőségek adottak, és a zsidóság kiemelkedő egzisztenciában élhet, ott nincs, és nem is lehet antiszemitizmus. Gyűlöletkeltés, és annak ébrentartása, az antiszemitizmusra játszás, provokálás, annak az érdeke, aki betegesen félti azt a biztonságot, amit megteremtettek számára. Felhasználni pedig, azokat lehet alantas szándékkal és eszközökkel, akiket előzőleg sikerült demoralizálni.. – fejezte be gondolatait barátom.
Nekünk pedig érdemes ezeken elgondolkodni, és megbeszélni.
Kedves Frezia! Ez első válasz az enyém. Tudatlanságom miatt nem volt nevem, mert arra számítottam, hogy automatikusan megjelenik.
Aztán megjelenés után hiába kaparásztam egy jó ideig, hogy a nevemet is odavarázsoljam a felszólalásom után. Bocsásd meg nekem, -nekünk, hogy talán érzékenyebbek vagyunk mostanában, ha ez a téma szóba kerül.
Engem legalább is sért, amikor híradót nézek, és több felszólaló szinte verseng, hogy a lelkivilágomba taposhasson. Már olyan érzésem van, hogy nem is nekünk van miniszterelnökünk, és mintha egy számomra idegen országban élnék. Viszont tudom, hogy mindenki Jankó írásához szólt hozzá, csak én is egy picit próbáltam kiegészítettem a saját véleményemmel.
Például az említett könyvben Nyiszli úr írja, hogy amikor a vagonok beérkeztek Auschwitzba, Mengele szelektálásnál minden esetben a nőket és gyerekeket balra küldte, ami a halált jelentette számukra.
Márpedig a túlélők, akik borzalmaikról mesélnek mostanában az iskolákban is, azoknak akkoriban gyerekeknek kellett lenni.
Túlélők majdnem minden esetben előfordulnak, de talán most nagyon tömören ömlik ránk a véleményük, pedig nagy részünk akkoriban nem is élt még, vagy ők is gyerekek voltak. Nincsenek megelégedve azzal, hogy nem eléggé meggyőzően fejezzük ki együttérzésünket, pedig mint írtam, a múltért mi nem tudunk felelni.
Talán ez az igazságtalanság hozza ki belőlünk azt, hogy érzékenyebbek vagyunk egymás iránt.