2013.05.04. 09:53
---FIGYELŐ Kanadából: Vinczer S. Péter
ANYÁK NAPJÁRA
Gondolatban már megírtam többször ezt a cikket, mert amikor a háború szörnyűségeiről látok filmet, vagy megemlékezést a hőseinkről mindig eszembe jutnak a hős anyák, akik a fiatalságuk legjavában maradtak özvegyek, és nevelték sok esetben maguk a gyermekeiket. Édesanyám harmincévesen, anyósom húszon négy évesen maradt férj nélkül három, három gyerekkel, anyóssal. Bár apáink nem estek el, de nem térhettek haza. Tehát, első kézből tudom, mit kellett szenvedniük, és nem mentek férjhez, hogy ne mostoha neveljen bennünket. Pedig szépek voltak mind a ketten, de anyósom azt mondta, hogy ha férjhez ment volna, akkor, azaz ember is szeretett volna gyereket, és ki tudja nem-e különbséget tett volna a gyerekek között. Ebből is látszik, hogy mekkorát változott a gondolkodás.
A magyar hadi árvák semmilyen segélyben nem részesültek, sőt inkább hátrányuk volt, a főiskolák felvételein rendszerint elutasítást kaptak a „fasiszta”honvédek, Hitler utolsó csatlósainak e gyerekei. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy nem volt kevés azoknak a száma, akik a terrorbombázások-ajándékaként az otthonukat is elveszítették.
Sajnos manapság sem szűnt meg az anyák szenvedése, nem a múlté a háborús szenvedés. Szinte naponta érkeznek olyan képek, videók, ahol anyák borulnak a vérben úszó gyerekükre, vagy a férjre, testvérre.
A magukra maradt édesanyák szemefénye a gyermek volt, mindent meg tettek, hogy a gyermekük becsületesen felnevelkedjen. Most ezek az édesanyák előtt hajtok fejet. A régiek, és az újkoriak előtt, akiknek a gyermek nem szerelmi melléktermék, hanem a nemzet szolgálata a fő szempont. Szeretettel törődjünk az édesanyánkkal, amíg lehet. Ezt mondja versében Kibédi Ervin: AMIG LEHET...
A háborús édesanyák sorsát egy régi nóta mondja el szépen, ezzel köszöntöm Őket:
Somogyország kellős közepében,
Van ott egy szép csinos kis falu.
Fehér házak egymás mellett szépen,
s minden házon van egy zöld zsalu.
Az emberek mind elmentek régen,
az asszonyok csendben sírnak ott,
Mikor este fen a magas égen,
kigyúlnak a fényes csillagok.
Özvegyasszony a kicsi fiával,
kiül este a pitvar elé
Csodálkozó ábrándos orcával,
néznek ketten fel az ég felé.
Édesanyám mondja meg azt nékem,
hogy odafenn vajon mi ragyog.
Mit jelentenek ott fenn az égen,
azok a sok fényes csillagok.
Könnyes szemmel néz most a fiára
S megszólal a somogyi anya:
Az egyik egy szakaszvezetőé,
a másik egy káplán csillaga.
Gallérjukra volt az rája tűzve,
De már most ők sajnos mind halott,
Az angyalok felvitték az égre,
És azok a sok fényes csillagok....
Sok - sok szeretettel köszöntöm az édesanyákat, és a jó nevelőanyákat.
Tisztelettel, Vinczer S. Péter
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
*
ember
Töprengtem, hogy leírjam-e, de ha már a háborús anyákról írtam ez is hozzá tartozik. Gondolkodjatok el rajta, hogy meglehet-e szólni ezeket a szerencsétlen anyákat.. szerintem nem! A körülzárt Szarajevóban történt, ahol a város horvát és muzulmán lakosságát a szerbek a kiéheztetéssel, a megerőszakolással próbálták elűzni. Anyákat fogtak el, 3O-4O-en tivornyáztak rajtuk, fülsiketítő szerb zene mellet, pálinkával öntözve. „csetnik gyereket csinálunk”. Az ilyen anyákat nyolc hónapos terhességgel engedték el, sokukat nem fogadta vissza a család, főleg a muzulmán férj... Volt akit négy ápoló fogott le szülés közben, mert megakarta fojtani a gyereket, aki semmiről nem tehetett.. Az ilyen gyerekeket állami gondozásba helyezték. Az eltörött vízvezetékekhez mentek az emberek vízért, asszonyok gyerekek, akiket mesterlövészek távcsöves puskával vadásztak a szerb oldalról. Minden élelem fogytán, csak márkáért , dollárért lehetett feketén valamihez hozzá jutni. Ott voltak az ENSZ katonák, a kanadai tábornok a páncél autójával hordta át a horvát nőket, anyákat, akik 1O dollárt kaptak a szolgáltatásért. Enni kellett a gyerekének adni! Nem volt más lehetőség! Nem prostik voltak, Te mit tettél volna. Mint asszony... és mint férj, aki valahol a harctéren volt, és hazatérve a harcok befejeztével sok esetben a megtört anya elmondta, hogy mi történt... Eltudjátok magatokat képzelni a helyzetben? Sokan öngyilkosok lettek. Ez sem megoldás, mert árván maradtak a gyerekek...
Amikor tüntettünk a horvátokkal a szexuális erőszak mint elűző fegyver ellen, a híres kanadai demokratikus Nőszövetség nem csatlakozott, mint kitűnt leszbiánok.
...”Mars dühe ont bút konokon és fájón.”
Péter