Három év múlva

Künn a faluszélen, gyermekrendőrök irányították a forgalmat. Nagyszámú vendég érkezett, kora délelőtt megteltek a környező utcák parkoló autókkal. Az intézmény cégtáblája soha nem látott fényben csillogott, hirdette az összefogás erejét. Messze földről érkeztek látogatók, állítólag a CCN tudósítója is megbújt a sorok között, inkognitóban. Maga a miniszterelnök vágja majd át a nemzeti színű szalagot, de a  Békemenet szervezői is felsorakoztak ünnepelni a magyar csodát.

Hófehér felhőcsoport tornyosult a csillagként elterülő épületsorok fölött. Az előre ment barátok sziluettjét ismerték fel a felhők mögött, akiket magához rendelt a Teremtő.

A szeretetbank a világ legsikeresebb vállalkozása lett. A harmadik faluból-, de még a városból is idejárnak befektetni, hitelezni. A mesterek új cégért készítettek, igen nagy megtiszteltetésnek számít a bank ügyfelének lenni. Van, itt kérem minden, ami lélekben mérhető. Gyermekmegőrzés, kutyasétáltatás, ebédhordás, takarítás, zeneoktatás, matek korrepetálás, bevásárlás, no meg, fodrász, kozmetika, manikűr, pedikűr, kozmetika, gyógytorna és talpmasszás. A szolgáltatások mesteri szinten zajlanak, nem ám csak a fizetésig tartó garanciával. A mesterek szaktudása, pontossága, embersége és kézfogása felér egy váltóval! Napról napra  bővül a kínálat. Éppen a napokban szállította a műbútorasztalos a kenneleket, a kutyapanzióhoz. Az Ezüstszekér tábora, és befektetői köre egyre bővül.

A házaspárok két új szárnyba költözhetnek, túl sok a jelentkező, már a harmadik épülettömb alapjait ássák a közmunkások. A látogatók, csoporttársak, barátok szívesen időznek a szomszéd panzióban, alatta a kisvendéglőben kitűnő hazai ételekkel várják a vendégeket. Nem messze a parkban ökör sül, illata betölti  a teret. Estére nem marad egy szelet sem, a Julika által sütött porhanyós pecsenyéből.

Az intézet konyhája nyerte meg a pályázatot a közétkeztetéshez. A falu apraja nagyja részesül, amit a helyi gazdák megtermelnek. Azt suttogják mostanság, a szomszédos régi katonai repteret készítik elő a majdani gépek fogadására, mire a fürdőbázis kiépül, a reptér is készen áll.

Eközben óriási buli van a játszóházban, messze elhallatszik a lurkók zsivaja. István mellett két kis lurkó csetlik, botlik. Összekuszált lábacskáikkal igyekeznek a dédihez. Ilonka tárt karokkal várja a tündéri ikreket. Emese és Levente a rögtönzött, színpadon szervezi az ünnepséget. A férfi titokban megsimogatja asszonya gömbölyödő pocakját. Isten áldása nem szűkölködik velük, ismét bővül a család.

A zalai asszonykórus a deszkák szélén bevetésre készen vár, őket a híres népi táncosok követik. Az út végéről hangos tapsvihar jelzi, a miniszterelnök úr népes családjával megérkezett. Amint az emelvényre lépett, éljenzés, és szűnni nem akaró üdvrivalgás vette kezdetét. Szelíden mosolyogva fogadta az ünneplést, majd kezét felemelve csendre intett.  A Himnusz alatt egyenes gerinccel, vigyázban állva énekelték a nemzeti imánkat. A szemek elé könnyfátylat terített a múlt szenvedése, a jövő reménye,  Szent Hazánk szeretete.

A szónok kiemelte, példaértékű, és követendő az út, amit látnak, amit ez a kis közösség saját akaratából létrehozott. Induló tőkéjük az alázat, az istenbe vetett hitük, a haza szeretete, az egymásért érzett felelősség volt. Ebből olyan fundamentumot raktak le, amire kősziklából, akár égig érő hegyet is álmodhattak volna. De ők nem a hegyet választották, a testvéreknek biztonságot, és boldogulást. A csoda abban rejlik, hogy képesek voltak olyan társadalmi erőt kovácsolni szerény tőkéjükből, nemzeti öntudatukból, ami ezt a felbecsülhetetlen értéket megteremtette. Van-e annál jobb zamatú gyümölcs, ami nálunk terem, abban a földben, ahol élünk? Van-e annál jobb ízű  bor, ami azon a tőkén terem, amit  mi ültetünk, kacsozunk, kötözünk, kapálunk, és a termését is maguk szüreteljük? Ez a titka, hölgyeim, és uraim annak a csodának, amit a szemükkel látnak! Ez a kis közösség felismerte, hogy az ember mire képes, ha összekapaszkodik, és cselekedni kész!  Isten áldása kísérje továbbra is Önöket! - Fejezte be beszédét a miniszterelnök úr, Szent Hazánk alázatos szolgája.

Mindenki értette miről beszélt…

Az ünnepzáró Szózatot, az Erdélyi himnusz követte. Olyan méltóságteljesen ért véget az ünnepély, ahogyan elkezdődött. Amikor felnéztek az égre, a felhők elégedetten suhantak tova a végtelen Fénybe.

Előző részek  >>>