A projekt

Fényben születnek, és fényből sarjaddzanak a legszebb gondolatok, amelyek angyal szárnyakon érkeznek a földi lényekhez. Így esett meg az is, hogy Ilonka a minap meghallotta a gyógytornászuk keserű panaszát, miszerint kénytelenek lesznek nélkülözni, mert a pici leánykája belázasodott, és nincs, akire bízza. Szemben a bolton is napok óta tábla jelzi, „Betegség miatt zárva!”. Azt beszélik, szegény boltos nagyon beteg, saját magát sem tudja ellátni, és a kutyáját is a szomszédok etetik. Az ember munkáját milyen gyorsan megakasztja a kényszer… - sóhajtotta sajnálkozva.

Vajon nem venné tolakodásnak az igazgatónő, ha meglátogatná? Az órára nézett, s fellélegzett. De hiszen ebben az órában fogadó órát tart, így semmi akadálya egy röpke találkozónak. Magára terítette berlinerkendőjét és elindult a másik házba.

Udvarias üdvözlés után  felvázolta mi járatban van. Emese egyik ámulatból a másikba esett, amint meghallotta milyen fantasztikus tervet ötlött ki az intézet érdekében. Pont a napokban érkezett egy pályázati kiírás, amiben hasonló témáról tájékoztatták. Egész éjszaka azt fontolgatta, miként lehetne megnyerni, hogy még szebben csillogjon az Ezüst szekér. Ilyen csak a mesében létezhet! Nem akart hinni a szemének, és a fülének. Itt ül vele szemben egy ősz hajú hetvenes asszony, a teljes projekttel. Örömében átölelte az asszonyt, akinek testét, lelkét furcsa melegség járta át. Az unokáinál érez csak hasonlót. Sokáig szőtték még a közös jövőjük kelméjét. A jó hangulatú beszélgetésnek a vacsorára hívó gong vetett véget. Az intézetvezető amint egyedül maradt, a hivatalos ügyintézést latolgatta. Jól körbejárja, hogy felkészültek legyenek a pályázat megírásához. Nem is tétlenkedett, késő éjszakáig keresett, kutatott, az ujjai a klaviatúrán galoppoztak. Mindössze egyszer állt fel, amikor az asztalon a telefonja üzenetet jelzett. Elolvasta, csillogó szemmel és angyali mosollyal megválaszolta, majd továbbkereste a kijáratot a bürokrácia labirintusából.

Ilonka eközben az asztalnál Hédit puhította, kérte, jelentkezzen a másnapi vizsgálatra. Megígérte neki, egy pillanatra sem hagyja magára, mindenhová elkíséri. Úgy látszik ez a nap mégis csak sikeresen zárul, elégedetten nyugtázta, amint barátnője megígérte. Természetesen nem maradt el az esti mese sem a kis patakról…

Későre járt, amikor a laptopját bekapcsolta. Az üzenetei között ott lapult, szerényen megbújva egy meghívó, az irodalmi pályázat eredmény hirdetésére. Milyen jó, hogy nem hagyta békén, és addig nógatta a barátnőjét, még az anyagát el nem küldte a pályázatra. A meghívó sejtette, hogy a nyertesek között olvassák majd a nevét. Bejegyezte a dátumot…

Felpörögtek az események körülötte. Eszébe jutott, hogy aggódott a család, és a barátai, mi lesz vele, agyon fogja unni magát. Na hiszen, eddig sem unatkozott, a tétlenséget soha nem ismerte, ezután sem fogja, az már egyszer biztos.

Leveleit megválaszolta, a számítógépet kikapcsolta, egy híradó erejéig a televízióra váltott. Azért jó lesz figyelni a napi eseményekre, hogy naprakész legyen a világ dolgaiban. A médiák túlfűtött, sokszor túl lihegett zajától egy ideje igyekezett távol tartani magát. A pártokon kívüli nemzeti értékrendje az egyedüli, amiben megbízhat, szüleitől is megtanulta.

Mielőtt nyugodalmas jó éjszakát kívánna magának, és a párjának, a képhez fordulva, elújságolja mennyi minden történt vele a nap folyamán, nehogy lemaradjon valamiről. Lépésről, lépésre beszámolt, majd így szólt:

 – Nos, apjuk ez a nap is szépen eltelt, meglátjuk, mit tartogat számunkra a holnap. Nyugodalmas jó éjszakát…

Leoltotta a lámpát, kezében olvasóval, és az esti  imával az Úrhoz vezető hídra lépett…

Előző részek >>>