„Szép Zalában születtem” annak is az egyik sarkában, ahol égig érnek a fák, legkékebb az ég, ahol legszebbek az ünnepek. Emlékeimben legmeghittebb a Karácsony. Ebben a kis faluban nőttem fel. A karácsonyi előkészületek is csodálatosak voltak. Amikor eljött a Szenteste egyszer csak megszólalt a csengő, ami a Kis Jézus megérkezését jelezte. Nagy öröm volt a legszebb fenyőfa körül állni /számunkra mindig a mi fenyőnk volt a legszebb/ és elénekeltük a „Mennyből az angyalt”. Utána körülültük az asztalt és elköltöttük az ünnepi vacsorát. A Nagymama is velünk élt még akkor.

A vacsora után az Ő történetei töltötték ki az estét, amíg el nem jött az éjféli misére indulás ideje. A család mindig együtt ment a szentmisére. Nagymama, a Szüleim, és mi öten testvéreimmel. A szentmise ebben a gyönyörű kis falusi templomba volt a legszebb. Szívemben még mindig úgy él az emlék, hogy sehol nem hangzott olyan szépen, tisztán a „Csendes éj” mint itt.

Hazaérve tele a szeretettel, és az ünnep dicsőségével nem tudtunk még ágyba kerülni. Kértük a nagymamát, hogy mondjon még történeteket, és a nagymama elkezdte.

Élt a faluban egy házaspár egy gyönyörű szőke kisfiúval és a nagymamával. A kisfiú ekkor 6 év körüli volt. Egy szerencsétlen estén a nagymama égve hagyta a mécsest az asztalon. Éjszaka jött egy vihar és kivágta az ablakot, a mécses felborult és pillanatok alatt minden lángba borult. Az egész család bennégett csak a kisfiú menekült meg, valamilyen csoda folytán.

A szerencsétlen kisfiú egyik családtól a másikhoz csapódott, de végleg senki nem fogadta be.  Történt akkoriban, hogy egy házaspár költözött a faluba, akinek az idő tájt halt meg a kisfia.

Eljött a szenteste, a kisfiú pedig felfogta, hogy neki nem lesz karácsonya és elindult, hogy egy igazi családot találjon. Az éjféli misén tudta meg az a házaspár, aki a faluba költözött, hogy eltűnt a kisfiú. Ekkor tudatosult meg bennük a gondolat, hogy nekik ez a kisfiú kell. A mise után a kis falu közössége összefogott és a kisfiú keresésére indult, ezen a szent éjszakán. Hatalmas nagy erdőség veszi körül falut, szinte képtelenség volt megtalálni, de nem adták fel, valami vagy valaki emberfölötti erőt adott, hogy tovább keressék. Egyszer, csak ahogy kétségbeesve kiabálják a nevét, a leendő apa nagy világosságot látott, felnézett az égre és egy gyönyörű csillagot látott, ami egyre nagyobb és fényesebb lett és hatalmas fénycsóvát szórt a földre. Azt hitték csodát látnak, és tényleg csoda, volt. Mentek a fénycsóva felé, és a fényben egy nagy jászolt láttak, amiben a vadőr és az erdész szénát rakott a szarvasoknak. Ebbe a jászolba feküdt a kisfiú. Ezen a szent éjszakán a kisfiú igazi szülőkre talált, akit aztán nagy szeretetben felneveltek. Felnőve pap lett, és 70 évig hirdette Isten igéjét. 92 évesen halt meg.

Nagymama befejezte a történetet és azt mondta a Betlehemi Csillag mutatta az utat az embereknek. Ezt a csodát még mindig mesélik a faluban anyák gyermekeiknek, nagymamák unokáiknak hogy erősítsék a hitet minden emberben, hogy milyen nagy a Kis Jézus és a Betlehemi Csillag ereje.                                 

kép: szlth.internetről