Boris Vanessza alkotása

A kihűlt kávét Dénes úgy kortyolgatja, mintha forró lenne. Gondolatai a Mr. Hamilton által megálmodott alapítvány körül járnak. Teljes körű felhatalmazással bír ugyan az ingatlan megvásárlására vonatkozóan, de a Palánta alapítványba már a saját szakállára száll be és csak remélni tudja, hogy a két alapítványnak helyet adhat az ingatlan, feltéve, ha megnyeri.

- Dénes, két jó hírem van az ön számára, az első: tessék, átküldték faxon a Palánta felújítási terveit, a második: az egész városban híre kelt, hogy egy hóbortos pasas részt akar venni az árverésen, s ez eljutott Récsey Gusztáv füléhez, aki állítólag tajtékzik .

- Nem baj Mártika, erre számítottam. Jöjjön, nézzük át ezt az anyagot, mert húsz perc múlva a bankban kell lennem. Mit gondol, hányan lesznek az árverésen?

- Szerintem mindenki, aki számít.

Az alapítvány a meglévő épületen az első öt évben -–gyakorlatilag meghagyva külső-belső struktúráját- építési engedélyt nem igénylő felújítási munkákat végeztetne, s ennyi idő elég a szabályozási terv módosításához és mondjuk egy bevásárlóközpont építési tervének elkészítéséhez és engedélyeztetéséhez.

- Nagyon köszönöm a segítségét Mártika és engedje meg, hogy este hétre meghívjam vacsorára a szálloda éttermébe. Ne értse félre, a meghívás akkor is áll, ha nem nyerünk, s egyébként sem kettesben leszünk, legalább négyen ülünk asztalhoz.

- Öröm önnel dolgozni, természetesen ott leszek.

A bank előtt, a parkban, a legközelebbi padon édes kettesben üldögél Bori és Mátyus bácsi, szemmel láthatóan elmélyülten beszélgetnek. Az öregre alig lehet ráismerni, a reggeli görnyedt tartásának nyoma sincs már, makulátlan sötétkék öltönyéhez fehér inget és bordó nyakkendőt visel. Széles gesztikulációval hangsúlyozza mondandóját, a fiatalasszony mosolyogva hallgatja.

- Szép jó napot hölgyem és uram.

Gyors beszámolót kap Dénes az elmúlt másfél óra történéseiről. A szerződések és a szükséges meghatalmazások elkészültek, és már ki is nyomtatta azokat Mátyus bácsi unokaöccse. A konzorcium közös neve „Jövő Nemzedék Barátság Háza”, cégbejegyzése folyamatban van, számlaszáma megnyitva, százmillió forinttal. Egyébként az csak egy pletyka, hogy Bukta Gábor százezerért a házát is eladja. Az igazság az, hogy kialkudott fél milliót, annyiért adta el magát. Ennyiért azonban minden iratot biankó aláírt, az alapítvány visszalépését az árveréstől, a konzorciumi szerződést és még a lemondását is, pedig azt senki sem kérte tőle, ám rettenetesen fél Récseytől.

Mátyus bácsi segítőkész unokaöccse egyébként a konzorcium számlavezető bankjának helyi fiókjában fiókvezető helyettes, ily módon már a banki igazolások is elkészültek, csak az aláírások hiányoznak.

Az árverésen a cégbejegyzés alatt álló „Jövő Nemzedék Barátság Háza” konzorcium és a Palánta alapítvány nevében Dr. Mátyus Lajos jár el, így a banki igazolás az ő nevére szól, hogy azt kizárólag a szentmiklósi ingatlan-nyilvántartásban 233 helyrajzi számú ingatlan tulajdonjogának 2006, augusztus 25-í árverésen történő értékesítése során használhatja fel, az árverést követő 5 napon belüli szerződéskötést is beleértve.

Háromnegyed egyre végeznek a bankfiókban és átsétálnak a szállodába ebédelni. A szálloda halljában a szokásos miliő fogadja őket. A portás árgus szemmel figyeli a történéseket, miközben halvány műmosollyal az arcán teszi a dolgát. Népesebb társaság gyűlt össze a dohányzásra kijelölt helyen, izgatott, halk beszélgetésükből semmit sem hallani.

- Látja ott azt a köpcös alakot, a piros nyakkendőst? Ő a Récsey.

A középmagas, tüske hajú férfi, mintha tudná, hogy róla beszélnek, egy pillanatra feléjük néz. Armani öltönyt visel, karján vastag arany karkötő, ujján gyűrű, mégsem elegáns. Dénesnek elég ránéznie, hogy megállapítsa, ez a férfi nem ellenfél.

Az étterem a földszinti hallból jobbra nyílik, vele szemben, a baloldalon pedig az a külön terem, amelyben az árverés lesz.

Amint belépnek, eléjük penderül a főpincér és elvezeti őket az étterem túlsó végére, ahol elkülönített, díszesen terített tíz asztal várja a szálloda vendégeit. Csak így biztosítható, hogy a szállóvendégeknek mindig legyen az ebédnél szabad asztal, miután az étteremben fél tizenkettő és egy óra között előfizetéses étkeztetés folyik, s ide jár a város szinte valamennyi hivatali alkalmazottja ebédelni.

Az étlapon meglepően nagy választék szerepel, Bori nehezen tud választani, az öreg tulajdonképpen az izgalomtól alig éhes, Dénes pedig marad a jól bevált frissen sülteknél.

A főpincér egy fejbiccentéssel nyugtázza a rendelést, s ember ismerete azt súgja, hogy komoly borravalóra számíthat, még ha alkoholos italt nem is fogyasztanak.

- Egy dologról nem beszéltünk Dénes fiam, ugye szólíthatom így?

- Természetesen, Mátyus bátyám.

- Az árverésen, ha valami nem várt esemény következik be, ugye segítségemre lesz?

- Lélekben igen, mert személyesen nem kívánok részt venni ezen a ceremónián. Egyébként is, mindenkit tetszik ismerni, és amit hallottam a jegyzői tevékenységéről, akkora a tekintélye, hogy nem lesz ott hiba egy szál se.

- Borika, legalább kiskegyed ne hagyjon cserben.

- Sajnálom, Mátyus bácsi, de nekem Dénessel van közös programom.

Amit az összenéző pár szemében lát az öreg, nincsenek kétségei a közös program mibenlétét illetően.

- Tessék szíves lenni felhívni a recepcióról, ha lezajlott a dolog. Akkor sincs semmi baj, ha nem mi nyerünk, de legalább megpróbáltuk. Meghívom vacsorára, úgy tessék készülni, hogy akkor már csak megiszunk egy üveg pezsgőt és átadom a tiszteletdíját is.

- Ne hozzon zavarba…

- Nem áll szándékomban, de ami jár, az jár. Egészségünkre az ebédet. Javaslom, menjünk ki az utcára, szívjunk el egy cigarettát.

- Ha megbocsátanak az urak, én felmennék a szobámba.

Útközben Dénes csak int a főpincérnek, aki azonnal nyugtázza, hogy a számlát a szállodai költségekhez kell csatolni. A hallban érzékeny búcsút vesz egymástól Bori és az öreg. Az utcán rágyújtanak. Dénesnek az a hatodik cigarettája.

- Kettesben szeretnék beszélni önnel. Előre bocsájtom, nincs semmi probléma, ha meg tetszett gondolni a dolgot, mert kényelmetlen, vagy emiatt bármi problémája lehet később.

- Dénes fiam, nem félek én az ördögtől sem, csak tudni akartam, hogyan állunk. Nem mondta, de megértettem, hogy nem szeretné, ha a neve és a cége külön szóba kerülne az árverésen. Ennek ellenére becsületes embernek tartom magát. Egyébként az unokaöcsém leinformálta a cégét, s csak jót hallott róla.

- Tudom, Mátyus bátyám, mert egyébként nem tartana velem.

- Egyébként megtudtam, hogy az árverésen az egyik barátom lesz a közjegyző. Menjen csak, majd jelentkezem.

A két férfi kezet ráz, mélyen egymás szemébe nézve, s szótlanul elválnak útjaik. Mátyus bácsi egyenesen az árverés helyszínére megy, mert le kell mielőbb adnia a dokumentumokat a Palánta visszalépéséről és a „Jövő Nemzedék Barátság Háza” konzorcium részvételi szándékáról. Amint belép a terembe, a fáradt öregemberből szinte szálegyenes tartású üzletemberré változik, kezet ráz a közjegyzővel és rövid, tömör mondatokkal előadja jövetele célját és átadja az iratokat.

Dénes a kocsijából kiveszi a bőröndjét és a recepciónál elkéri a szobakulcsát és megkérdezi Bori szobájának telefonszámát. Mindig két szobát foglalnak le, még a szálloda személyzetére sem tartozik a kapcsolatuk. Ez a szoba azonos színvonalú, mint a többi kétcsillagos szállodáké, szinte a berendezése is ugyanaz. A legfontosabb, hogy az ünnepi öltönyét kivegye a bőröndből és beakassza a szekrénybe, ne gyűrődjön holnap reggelig.

A tus alatt áll éppen, amikor a falióra elüti a két órát. A kellemes meleg víz szinte kivasalja az idegeit. Ahogyan csökken a feszültsége, úgy tudatosodik benne, mennyi feszültséget gyűjtött össze az elmúlt néhány órában. Legszívesebben aludna egy órát, de nem lehet, Bori már várja, hogy átjöhessen hozzá.

BORI

Kétszáz kilométert vezetett, hogy Dénessel tölthessen egy egész napot, s lám, eddig csak a munka jutott számára. Kedvetlenül foglalja el szobáját, a bőröndjét az ágyra teszi, kivesz a hűtőszekrényből egy üveg pezsgőt és ledobja magát a fotelbe. Miközben kortyolgatja a hideg italt, gondolatai száguldoznak.

Egy hét múlva véglegesen hazatér Amerikából a családja, s a férje ott akarja folytatni a közös életüket, ahol abbahagyták, mintha az elmúlt tíz évben semmi sem változott volna.

- Drágám, egy évig át sem lépjük az országhatárt, második nászutunkat tartjuk, eleinte ki sem mozdulunk a lakásból, később meglátogatjuk az összes élő rokont, veszünk egy lakást a fiunknak és kiházasítjuk. Minél hamarabb unokákat akarok.

Bori örül is, meg fél is, nehéz lesz megszoknia családja jelenlétét, hiába a kétszáz négyezetméteres villa meg a hatalmas kert, nem lehet elbújni előlük, mint ahogyan azt néha megtette, hogy elkerülje zsémbes házvezetőnőjét. Jelentős összeg gyűlt össze a család közös számláján, mert Bori minden költséget a saját jövedelméből fedezett. Sikeres, keresett ügyvédi irodát vezet, két kollégája mellett három ügyvédbojtárt is foglalkoztat. Két éve gyakorlatilag csak reprezentál, konferenciákra jár, és a legkülönbözőbb TV csatornákon szerepel, mint jogi szakértő. Közben a családjával járja a világot, s a szeretőjével titkos randevúkon hódol a testi szerelemnek.

Jól érzi magát ebben a kötött, mégis kötetlen kapcsolatban, megkap mindent, amelyre szüksége van, s ha el akar tűnni egy-egy magányos feltöltődésre, senki sem gördít akadályt utazása elé, jobbára nem is tudnak róla. Barátnői nem ismerik egymást, ezért mindegyik úgy érzi, egyedüli barátnőként szerepel Bori életében. Ha tudnák, mekkorát tévednek.

Julcsival, a tehetős gyerekorvossal, rendszerint Párizsba utaznak vásárolni, ruhát, cipőt, kozmetikai szereket, számolatlanul költeni a pénzüket. Tamarával, a filozófia doktorával, Európa szinte valamennyi jelentős operaházában megfordultak, megnézték az opera irodalomjelentős darabjait. Edit barátnőjével, az egyetlen függetlennel, mulatni járnak, hátha sikerül felcsípnie valakit. Ahogyan az már mással is előfordul, nem Edit után futottak a férfiak, hanem Borit kerülgették. Néha szemezgetett közülük, kíváncsiságból egy éjszakára felcsípte a jó illatú, jól öltözött urak valamelyikét, mígnem a gazdag indiai orvos belé nem esett, s nyomoztatott utána. Rettenetesen megrémült, amikor észrevette, hogy bármerre jár, követi egy diplomata rendszámú autó. Magánnyomozót fogadott és rengeteg pénzébe került, hogy eltüntessék a nyomát. Lezárta a házat és fél évre kiutazott a férjéhez. Tamás kellőképpen meglepődött felesége hirtelen betoppanásán, s amint megtudta, hogy Bori hat hónapig marad, másik, nagyobb házba költöztette a családját, húsz mérfölddel arrébb, a város ellentétes oldalára.

- Drágám, megengedhetjük magunknak a kényelmes életet, veszek neked egy autót is.

Azt mégsem mondhatta a feleségének, hogy a szeretője elől muszáj elbujdosnia. Valahol mélyen érezte Bori, hogy a férje körül sem stimmel valami, de tudta, hogy nincs erkölcsi alapja akár csak egy halvány kérdés feltevésére sem. Házasságuk alapja az elhallgatás, amiről nem beszélnek, az nem is létezik.

Hat hónapig Bori volt az amerikai unatkozó háziasszonyok gyöngye. Gyakorlatilag semmit sem csinált, csak vásárolgatott, kirándulásokat és partikat szervezett, csiszolgatta az angol nyelvtudását és unalmában magyar ételek főzésére tanította a szakácsnőjüket. Megpróbált újra gondoskodó anyja lenni a fiának, de Kistamás finoman és udvariasan a tudtára adta, hogy felnőtt, önálló ember. Bori kicsit megsértődött, de fellélegzett. A százkilencven centi magas, százkilós fiú céltudatosan és határozottan irányította a saját életét. Ha igényt tartana az anyai jó tanácsokra, Bori igencsak zavarba jött volna.

Az unatkozó feleség szerepét két hónapig bírta elviselni. Besokallt a férje kollégáinak buta feleségeivel folytatott barátságokba is és belevette magát az amerikai igazságszolgáltatás tanulmányozásába. Hazatérésekor poggyászában kész tanulmányt hozott az amerikai és a magyar polgári törvénykezés összehasonlításáról, angol és magyar nyelven, melyet azután publikált is. A cikk szakmai karrierjében minőségi változást hozott, egymás után kérték fel szakértőként a média különböző módozatai, újságok, TV csatornák, szaklapok. Lassan a pereit átvették a kollégái, nem volt ideje felkészülni a tárgyalásokra, a máskor oly precíz ügyvédnőként ismert Bori média sztár lett, a szó nemes értelmében. Eleinte lazán kezelte a szerepléseket, ám amint a sajtó szakértőként kezdte emlegetni és a véleményét mérvadónak tekintették, megijedt, hogy egyszer kellő információ hiányában akaratlanul is vétlen embereknek árthat. Ettől kezdődően minden média szereplés előtt alaposan felkészült az adott témából. Szakvizsgára készülvén nem forgatta annyit a Ptk.-i és a Btk.-t, mint mostanában. Szembe kellett néznie azzal, hogy választania kell a média szereplés és az ügyvédi munka között. Kollégáival megállapodott abban, hogy a munkaközösség tagja marad, de konkrét ügyet nem vállal. A média jól fizetett, s ha keveset ajánlottak, Bori közölte, hogy nincs ideje a témával foglalkozni, s azonnal többszörösére nőtt a tiszteletdíja. A munkaközösséget egyre több, jól fizető ügyfél kereste fel, hiszen Bori neve jól csengett az ügyvédi körökben is.

Közben Edittel megszakította a kapcsolatot, időhiányra hivatkozva, pedig az indiai orvossal történt liesonjáról szegény nő nem tehetett. Ettől kezdődően csak három férfi szerepelt az életében, Tamás, Kistamás és Dénes. Ha elege lett mindenből, és éppen besokallt a mindennapi taposómalom hordalékától, esténként felbontott egy üveg pezsgőt és elszopogatta magában. Nem lett iszákos, csak le kellett valahogyan vezetni a feszültségét. Most is jól esik Borinak a finom, édes pezsgő. Megiszik néhány pohárral és sikerül lebegni, könnyedén átugrani valós és vélt lépcsőket, felszabadítani a gátlásait.

Órájára néz, nincs idő a tétovázásra, ideje letusolni, átöltözni. Előtte még iszik még egy pohárral, újabbat tölt és a fürdőszoba pipere polcára készíti, hogy kéznél legyen.

Kibontja a bőröndjét, kikészíti a ruháját, amit majd felvesz és kezébe akad a csinos, masnival átkötött csomag. Ezt adja Dénesnek, búcsúajándéknak. Szegény, még csak nem is sejti az egészet. Lélekben már visszaadta a feleségének, legyen a Kingáé egészen, meg a három lányáé. Ami neki kellett a férfiból, az már fogytán van, az utóbbi két évben többet beszélgettek, mint szeretkeztek. Ebben a kapcsolatban az izgalmat a találkozások megszervezése és titokban tartása jelenti. A titoktartás is csak Dénes számára bír jelentőséggel, hiszen Bori biztos abban, hogy Tamásnak is van Amerikában szeretője, s a férje is sejti, hogy a felesége sem él szűzi életet.

Mindent tud Dénesről és a családjáról, hiszen a férfi a munkáján kívül mindent megoszt vele. Most délben is, amíg Mátyus bácsi a meghatalmazásokkal meg a banki aláírási címpéldányokkal volt elfoglalva, s kettesben maradtak néhány percre, Dénes azonnal elmesélte, hogyan alakult ki lánya holnapi eljegyzése:

- A feleségem mindenképpen nagy eljegyzési kerti partit akart tartani, Dalmával és Dorinával hetekig mindenféle listákat írogattak, a meghívottakról, az ételekről, a muzsikusokról, és már Daniella is csak erről tudott beszélni. Amikorra összeállt minden és másnap kiadták volna a megrendeléseket, családi vacsora keretében Kinga elővezette a programot, egyrészt, mi férfiak megtudjuk és értékeljük a hölgyek addigi munkáját, másrészt megkapjuk a személyre szóló feladatainkat. Dorina jövendőbelije Dr. Vámos Vendel, egy halk szavú, nyugodt, békés természetű gyerekorvos, fellázadt. Nem óhajt másfél millió forintos eljegyzési partit, százötven vendéggel, részint mert nincs erre ennyi pénze, részint részéről azon csak az elvált szülei és azok párjai vennének részt, a többi meghívottat nem is igen ismeri. Amíg halkan, de határozottan beszélt Vendel, az én drágalátos hölgyeim színüket váltogatták, bevallom, én meg röhögtem. Tetszik nekem az a fiatalember, már az elején kétséget sem hagy a felől, hogy ki viseli a kalapot. Dorina bőgött, Kinga sápítozott, Dalma kiabált, Mariska néni pedig sürgős teendőire tekintettel a konyhába menekült. Úgy döntöttem, hogy a vejemnek, az unokámnak és Daniellának nincs szüksége a cirkuszra, szépen elvittem őket sétálni. Másfél óra múlva értünk vissza, addigra megszületett a kompromisszum: csak a szűk családi körben, kb 30 fővel, a szüleimnél tartjuk az eljegyzést. Napra pontosan holnap délután háromkor. Anyám szegény egy hónapja lázban ég, hogy milyen szégyen lesz, ha kitudódik, étteremből hozatjuk az ebédet. Apámat meg az izgatta, tönkreteszik a kertjében a veteményt. Alig tudtam szegényeket megnyugtatni, nem lesz semmi baj, mindent rendbe hozatok. És nálatok mi újság?

- Köszönöm kérdésed. Tamás szerint hamarosan befejeződik a projekt, várhatóan két hónap múlva átadják az anyagot és megkezdődnek a próbagyártások, s legalább egy évre hazajön, hiányzik neki az otthona, a hazája és természetesen én is. Kistamás meg apja európai phd-és diákjai közül kiszemelt egy francia kislányt és mire Tamás észrevette ezt a kis liezont, Yvonne-nal fülig egymásba szerelmesedtek. Természetesen Tamás nem nagyon örülne egy francia menynek, jobban szeretné szerelmetes kisfiát maga körül tudni, ezért mindent megtett, hogy egy jó családból származó, ifjú magyar kislánnyal hozza össze fiát. Gyakorlatilag minden hazai kapcsolata megszakadt, csak Borostáékkal találkozott, így jött a képbe Cilike. Kistamás, mint a férfiak általában, a könnyebb utat választotta, szorgosan levelezik Cilivel, de Yvonne-nal él együtt. Már járt a lány szüleinél is Carcasonne-ban. Ha egy mondatba kellene foglalnom a családi helyzetünket, azt mondanám: Köszönöm. jól vagyunk. Ráadásul megváltoznak a körülményeim, hamarosan együtt lesz a családunk, az még kérdés, hogy Kistamás egyedül jön, vagy Yvonne-nal.

A tus alatt ellazul, a finom, meleg víz oldja a feszültségét és fejébe száll az ital. Törülközőbe csavarodva megissza a kikészített újabb pohárral és visszaül a fotelba. Tölt magának és lehajtja. Már nem akar gondolkozni, elég volt a mai napból. Szakítania kell Dénessel, nem csupán azért, mert a családi körülményeiben változás áll be, hanem azért is, mert nem stimmel valami a férfi körül. Borosta számtalanszor óvta ettől a viszonytól, higgye el, hogy nem is ismeri Dénest. Borinak fogalma sem volt arról, hogy mire alapozza véleményét Borosta, de a mai nap meggyőzte kollégája igazáról. Négy óra alatt lehetetlen ehhez az árveréshez gyarló embernek összeszedni a szükséges igazolásokat, előteremteni a pénzt. Ezzel azonban nem akar foglalkozni, már nincs semmi értelme, egyébként is sok pezsgőt ivott.

Azért Dénes jó szerető volt, gyengéd és gáláns, adta ami lényege. Ebben a viszonyban már nincs semmi építő jelleg, kifulladt, mint a házasságok többsége. Be kell fejezni, most adódik rá indok is és békésen lezárható. Érdekes, most jut eszébe Borinak, hogy Dénes egyetlen egyszer sem kérdezte meg tőle, miért nem követte a férjét, mi tartotta itthon. Így nem mondhatta el, hogy ez férjével közös döntésük volt. Tamás karrierje miatt a nagyszülők gyámolítását nem hagyhatják idegenre, magukkal nem vihetik őket, mert nem is mennének és Bori sem tudná folytatni Amerikában az ügyvédi praxisát.

Szülei tiltakoztak, amikor megtudták, hogy a lányuk nem követi a férjét és a fiát Amerikába. Javasolták, hogy a nászasszony a férjével költözzön le hozzájuk, vidékre, nagy a házuk, kétlakásos, elférnek benne. Ha egymás mellett laknak, tudnak segíteni a másiknak, ha baj van, orvost kell hívni, kórházba kell menni. Kiadhatnák nászasszonyék a pesti lakásukat, abból is kapnának némi pénzt, ami kiegészítené a nyugdíjukat. Szerencsére Tamás anyja nem élt a lehetősséggel, mert Bori, ahogyan ismeri az anyósa élettársát, nem lennének a szüleivel békés szomszédságban.

Borinak az utolsó pohárpezsgő is ízlik. Jó kedvre derül, optimistán néz a jövőbe. Tulajdonképpen Tamás is jó az ágyban, és ha még tanult is néhány új formációt Amerikában, akkor nem veszít semmit. Közös életük és a házasságuk is megújul, igaza van a férjének, a második nászútjuk lesz, az egymás újra felfedezésével járó izgalommal fűszerezve, hiszen bármi is történt, a szerelmük megmaradt. Valószínűleg a férje hamarosan a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lesz és felajánlanak neki itthoni kutatói állást, s talán végre együtt maradhat a család. Tulajdonképpen mára kitombolhatták magukat mindketten, s jöhet végre a meghitt, nyugodt, kiszámítható családi élet.

Fogat mos, felveszi a borvörös koktélruhát, feltesz egy laza sminket, beszórja magát kedvenc parfümjével és felhívja a recepciót. Üzenetet hagy Dénesnek, hogy megtalálja a bárban. Felkapja a ridiküljét és elindul. Kissé könnyedébben jár, mint kellene, de nem veszíti el az egyensúlyát. Hiába, nagy nemzetközi rutinnal rendelkezik, hogyan lehet leplezni az alkohol jótékony hatását. Mindenképpen ennie kell valamit még a vacsora előtt. Visszamegy a szobájába.

- Recepció? Jó napot! Kérek egy kávét és két szendvicset. Köszönöm.

Lehuppan a dohányzó asztal melletti fotelbe. Most jól esne egy szál cigaretta. A pincértől kér, neki biztosan lesz. Kopogtatnak.

- Jöjjön be.

- Kézcsók asszonyom. Hoztam a kávét és a szendvicseket.

- Kérem, kínáljon meg egy szál cigarettával.

- Sajnálom, de nem dohányzom. Azonnal hozok, ha megmondja, milyet kér.

- Vogue-t kérek és pezsgőt.

- Azonnal hozom, asszonyom.

A pincér mélyen a nő szemébe néz és megretten attól a fájdalomtól, amit abban meglát. Amint kilép a folyosóra, szinte belebotlik Mátyus bácsiba.

- Még feldöntesz fiam, hová rohansz?

- Bocsánat, csak a kétszázhúszasba kell cigarettát és pezsgőt vinnem.

- Csak nem egy csinos ügyvédnőnek?

- De igen, miért tetszik kérdezni?

- Csak eredj fiam, siess.

Az öreg nem érti, miért a háromszázegyest mondta neki a recepciós. Megkeveredett ez a világ. Megvárja, amíg a pincér beviszi az italt és a cigarettát. A kettőszázhúszasba halkan bekopog.

- Szabad.

- Kezeit csókolom Borika! Jöttem, hogy elmondjam a jó hírt, megnyertük az árverésen az ingatlant.

Az öreg nem tudja mire vélni, hogy Borika egyedül van és kissé kapatos. A dohányzó asztalon egy üres pezsgős üveg, meg egy pohár. Ha a felesége ennyit inna egyedül, akkor elbujdokolna szégyenében.

- Jó estét Mátyus bácsi, jöjjön, foglaljon helyet. Most hozták a pezsgőt és a cigarettát.

- Köszönöm, Borika. Dénes elment valahová?

- Hát, ezt azért nem mondanám. Ide még meg sem érkezett.

Dr. Mátyus Lajos nyugalmazott jegyző, egy pillanat alatt leizzad. Atyaisten, mibe keveredett? Ha jobban megnézi ezt a csinos asszonykát, meglátni rajta a boldogtalanságot. A kezén csillogó jegygyűrű fehérarany, kis brillkővel, Dénesé pedig egy egyszerű vastag aranykarika. Ezek nem is házasok! Holnap reggelre az egész város tudja az árverés eredményét, Récsey Guszti felsülését, Bukta Gabi lemondását, találgatják, ki áll az ismeretlen „Jövő Nemzedék Barátság Háza”, konzorcium mögött, s milyen szerepet játszik az egész ügyben az öreg Mátyus. Amint kimozdul otthonról, azonnal kérdezgetni kezdik, pedig olyan sokat maga sem tud mondani. Az már biztos, hogy a felesége és a fia ma este kifaggatják a történtekről és Erzsa asszony megfedi:

- Lajos, te mindig belecsapsz a levesbe, pedig még azt sem tudod ki főzte! Egyszer még nagyon megégeted magad.

Márpedig igen nehéz lesz megmagyarázni a szerepét, hátha még tetőzi azt Borika és Dénes egy szép kis botránnyal. Minél előbb meg kell akadályozni.

- Borikám, rosszul érzi magát?

- Csak egy kicsit, de hamarosan jobban leszek.

- Igya meg a kávét és tudja mit, kedvesem, elviszem magát az én Erzsámhoz, aki rendbe hozza, s reggelre minden bánata elmúlik.

- A pezsgőt azért felbontjuk, ugye?

- Nem fontos, Borikám, a feleségem ad magának innivalót is. Jöjjön, a portáról hívunk egy taxit.

Az öreg úgy vezeti le Borit a recepcióig, átkarolva, mint egy gyereket, duruzsolva a fülébe nyugtató szavakat. A csinos asszonyka megy vele, biztonságban érzi magát az öreg mellett. Nem kell várni a taxira, a szálloda bejárata előtt ott áll mindig egy üres jelzésű. Tíz perc alatt hazaérnek a Mátyus portára, amely egy kétszintes, takaros családi ház, kisebb virágoskert közepén, mögötte a gazdasági udvar, tyúkóllal, malac óllal, a belevaló jószágokkal és a csaholós keverék házőrzővel.

- Mi történt Lajos, nem kapsz vacsorát és hazahoztad enni a meghívódat? A gyerek se eszik itthon, nem főztem, csak egy kis paprikás krumplit kolbásszal, de jut mindenkinek. Mátyus Lajosné vagyok, Erzsa, ennek a lókötőnek a felesége, jöjjön aranyoskám, háromnak is jut itt ennivaló.

- Örvendek, Bóta Borbála.

- Ha szóhoz juthatok, Erzsa, én visszamegyek, de Borikának viseld gondját. Bánata van, de nem tudom, hogy miért. Nekem mennem kell, majd jövök.

- Erre jöjjön, Borika, megleszünk kettesben, te pedig nehogy sokat igyál öreg, mert árt neked, tudod.

Örül az öreg, hogy ilyen olcsón megúszta a dolgot, jó asszony az Erzsa, de nagyszájú. Gyorsan beül a taxiba és elhajtanak.

Erzsa asszony úgy terelgeti a tágas konyhába a vendéget, mintha régen várt vendég lenne.

- Tudja, kedveském, mi mindig itt étkezünk a konyhában, azért ilyen nagy, régen, amikor kicsi volt a fiam, akár nyolc gyereket is megvacsoráltattam az asztalnál. Jöjjön bártan, mindjárt kész a vacsora. Foglaljon helyet, oda, ahová jól esik. Megkínálhatom egy kis snapsszal? Mit nagyzolok, csak az uram főzette 50 fokos eper pálinkánk van.

- Máris hozom.

Az alacsony, mindenütt gömbölyű háziasszony térül-fordul, s máris ott a kezében a pálinkás üveg, benne a gyöngyöző itallal.

- Ettől Borikám, elmúlik minden bánata. Egészségére!

Csak úgy lazán a konty mögé döntik a stampedlit, miután koccintanak. Bori leül a legközelebbi székre és úgy érzi magát, mintha évtizedek óta ide járna cseverészni Erzsához. Bár a pálinka felturbózza kicsit a pezsgő hatását, mégis úgy érzi, józanodik.

- Elkészült a vacsora, amíg megterítek, ott a fali szőttes melletti ajtó, az vezet a fürdőszobába, ha kezet akar mosni.

Amíg Bori a fürdőszobában összeszedi magát, Erzsa porcelán tálba szedi a paprikás krumplit, a készlethez tartozó tányérokkal terít, csalamádé, kristálypohár, szódavíz és kancsóban bor is kerül az asztalra.

- Jöjjön kedveském, szedjen csak, jó étvágyat! Nem zavarja, ha bekapcsolom a TV-t, már megszoktam, hogy szól. Háttérként.

- Én kérek elnézést, amiért hagytam, hogy Mátyus bácsi idehozzon, igazán nem akarok zavarni.

- Ne szabadkozzon, az én Lajosom már csak ilyen. Hazacipel mindenkit és mindent, aki, és ami segítségre szorul, és az én dolgom, hogy helyrehozzam.

Bori csak annyit szed az ételből, hogy bepiszkítsa a tányérját. A háziasszony csak csóválja a fejét és jól telepakolja a sajátját, a krumplit a villájával összetöri, felszeleteli a kolbászt és jóízűen falatozni kezd. Már csak az evésre koncentrál, mintha a vendég láthatatlanná vált volna, s hallgatja a TV adását. Borinak egyre jobban ízlik az étel. Szed magának, most már egy tisztességes adagot és utánozva Erzsa asszony módiját, összetöri a krumplit, felkarikázza a kolbászt és csak úgy villával, kés nélkül, elkezd falatozni.

A háziasszony bort tölt és hozzá szódavizet, olyan hosszúlépésformára sikeredik, de nagyon jól csúszik a vacsorára. A vendég kellemesen érzi magát, józanodik is és jóleső fáradtság vesz erőt rajta. A nappali másik oldalán felfedez egy kényelmes, széles, vesszőből fonott fotel, benne gyűrött ülőpárnával.

- Jaj, kedveském, ha elfáradt, nyugodtan üljön át a szunyókálóba… hát a fotelbe. Lajosom rendszerint abban ülve böngészi az újságot és elalszik, ezért elneveztük szunyókálónak. Adok egy plédet is, takarózzon be, pihenjen egyet.

Bori boldogan a fotelbe kucorodik, magára teríti a plédet, lehunyja a szemét és elbóbiskol.

Erzsa kikapcsolja a televíziót, leszedi az asztalt és elmosogat. Vége a napnak, végre azt tehet, amit akar. Most éppen azt szeretné tudni, milyen bánata lehet ennek a csinos, ápolt, láthatóan jó anyagi körülmények között élő nőnek. A foglalkozását már tudja Lajos elbeszéléséből. A kezén lévő jegygyűrűből ítélve férjnél van. A borvörös koktélruhája arról árulkodik, hogy nem üzleti vacsorához öltözködött. Becsípett ugyan, de nem részeg. Úgy alszik a fotelben, összegömbölyödve, mint egy gyerek. Arcvonásai kisimulnak, halkan, egyenletesen lélegzik. Valamilyen trauma érhette ezt a szegény asszonyt. Hagyja aludni, előveszi a tálaló szekrény tetején rejtegetett könyvét, asztalhoz ül és a könyvjelzővel megjelölt oldaltól folytatja a regény olvasását. Egy órán át csak a falióra ketyegése hallatszik. Elszundít. Arra ébred, hogy a könyvre borulva szundikál és nyomja a széle az arcát. Vendége még mindig alszik, igaz, már más pózban. Ha felébred, bizonyára éhes lesz, s szüksége lesz az Erzsa féle gyógymódra, amely citromos tea szilvalekváros papuccsal. Valahányszor Lajos a barátaival múlatta az időt, kártyáztak vagy vadásztak, ezzel várta haza.

Az elkészült sütemény és a citromos tea illata betölti az egész helyiséget. Bori felébred, s mielőtt kinyitná a szemét, mélyeket lélegzik. Kipihentnek és frissnek érzi magát, mégsem akaródzik kibújni a meleg takaró alól.

- Úgy látom, Borikám, kialudta magát, jöjjön, kóstolja meg a süteményt, magának készítettem. Főztem hozzá citromos teát is.

- Nagyon jó az illata. Mivel érdemeltem ki a jóságát?

- Azzal, hogy itt van.

A vendég kibontakozik a plédből és az asztalhoz ül, melyen ott a két teríték, a két félliteres findzsában gőzölög a tea és középen egy tálca lekváros papucs kínáltatja magát.

A két nő szótlanul falatozik a langyos süteményből, időnként kortyolgatva hozzá a mézes-citromos teából. Mire kilencet üt az óra, mindketten elpillednek a jóllakottságtól.

- Köszönöm, Erzsa, nagyon finom volt, degeszre ettem magam.

- Egészségére, kedveském. Ez a jól bevált gyógy menüm. Ha Lajosom kártyázni vagy vadászni megy, mindig ezzel várom haza, mert vagy rosszkedvű a veszteség miatt, vagy átfázott és elfáradt a nagy gyaloglásban, egyre megy, mindegyikre gyógyír. Úgy láttam, magára is ráfért a menüm. Nem kérdezgetem, mi történt, nem tartozik rám, egyszerű vidéki asszonyra, aki egész életében a családja rabszolgája volt.

- Kérhetek egy cigarettát? Nem dohányzom, most mégis nagy szükségem lenne rá.

Erzsa átmegy a nappali túloldalára, a férje pipatóriumából előveszi a tartalék csomag cigarettát és az öngyújtóval, hamutállal együtt Bori elé teszi az asztalra és visszaül a helyére.

Bori rágyújt, mélyet szív a cigarettából, de láthatóan nem tüdőzi le, s a füst ott gomolyog a levegőben, míg el nem oszlik.

- Pontosan fogalmazott Erzsa, amikor azt mondta, hogy Mátyus bácsi hazacipel mindenkit és mindent, aki, és ami segítségre szorul, és a maga dolga, hogy helyrehozza. Ez alól én sem vagyok kivétel. A külső megjelenésem magabiztos, sikeres ügyvéd látszatát kelti, valójában azonban egy szárnyaszegett, védtelen madárka vagyok, aki tétován repked ágról-ágra, hol az egyik fán, hol a másikon, s egyiket sem találja biztonságosnak. A férjem atomfizikus, szenvedélyes kutató, öt éve Amerikában él, mert oda hívták egy kísérleti laborba, emellett kapott egy egyetemi tanári állást is. A fiam is fizikus, két éve követte az apját. Engem itthon marasztalt a munkám és a nagyszülőkről is gondoskodni kell valakinek. Három éve titkos viszonyom van egy nős férfivel. Összecsaptak a hullámok a fejem felett. Az ügyvédi irodámban már nem végzek érdemi munkát, csak játszom a főnököt és a médiában szerepelek. Hazatérnek a családtagjaim és újra kell építenünk a közös életünket, mert mindhárman alaposan megváltoztunk. A férjem igazi szerelme továbbra is a munkája. A fiam szerelmes, hamarosan megnősül és külföldön telepedik le. A szeretőmről kiderült, hogy nem az, akinek ismerem, egyébként is be kell fejeznem vele a viszonyunkat. A nagyszülők rám zúdítják örömüket-bánatukat, szinte megfojtanak a szeretetükkel. Úgy érzem magam, mint egy verébfióka, amelyet kilöktek a családi fészekből és hiába szállok ágról ágra, nem találok vissza a fészekbe, miközben egyre fogy az energiám és a reményem. Dióhéjban itt tartok.

Erzsa felpattan, újabb teavizet tesz oda forralni.

- Tudja, kedvesem, jobban fog az agyam, ha mozog a kezem. Készítek még egy teát, ez már kihűlt. Sajnos, nem tudok tanácsot adni magának. Egyedül kell megtalálnia a megoldást. Mindig kéznél van, csak végig kell gondolni, mit akar az ember, mi a fontos számára és mi a lényegtelen. Nálunk is volt haragszomrád a családban. Lajosom a helyi tsz vezető jogtanácsosa volt, én pedig a Jókai úti általános iskolában tanítottam, igazgató helyettesként. Jó anyagi körülmények között éltünk, egy szem fiunknak mindent megadtunk, persze, csak az ésszerű keretek között. Elsőként kaptuk vissza a család földjeit, úgy negyven hektárt, amit meg is kellett műveltetni. Az én drága jó uramnál éppen abban az időben kezdődtek a problémák a potenciáljával és a férfiasságát bizonyítandó, viszonyt kezdett egy szemrevaló tizenhét éves szép kis cigánylánnyal, akinek az egész családja a földjeinken dolgozott napszámosként. Amikor megtudtam, nagyon szégyelltem magamat, mintha tehettem volna róla. A hátam mögött összesúgtak az asszonyok, a kolléganőim megjegyzéseket tettek. Napokig sírtam, rá sem tudtam nézni az uramra. Már a válás gondolata foglalkoztatott. Azután a húsvéti nagytakarítás alatt végig gondoltam a helyzetet, pontosabban a helyzetünket. Mit akarhat az a lány az uramtól, akinek a lánya lehetne? Szerelmet? Aligha. Házasságot? Nem igen. Pénzt? Igen! Biztos anyagi hátteret. Mivel érheti el? Ha szül neki egy gyereket és élete végéig fizetteti a gyerektartást. Megérdemli ezt a Lajos? Nem. El akarok válni tőle? Nem. Aztán húsvétkor eljött a lány bátyja és közölte Lajossal, hogy a húga terhes és az uram az apja. No, akkor megijedt az én Lajosom. Az ünnepek utáni első munkanapon minden ingó és ingatlan vagyonunkat a fiunk és az én nevemre írattunk, s megállapodtam Lajossal, hogy ezután nem dolgozom egyetlen napot sem, keressen annyit, hogy az eddigi életünket zökkenőmentesen tudjuk folytatni. A munka majd leköti az energiáit. Vagy elfogadja a feltételeket, vagy szedje a ruháit és mehet a barátnőjéhez a cigánysorra. A lánynak közjegyző előtt adtunk ötszázezer forintot és tett egy nyilatkozatot, mely szerint a születendő gyerekének nem a Lajos az apja. Utána eltűnt a városból. Mi itt maradtunk és az élet visszatért a régi kerékvágásba. Azóta az uram lett a minta férj, a kolléganőim meg irigyelnek, hogy nem kell dolgoznom. Tegye fel, Borikám maga is a kérdéseit magamagának, válaszolja is meg és rátalál a megoldásra. Elkészült a tea, tölthetek?

A friss, forró tea mellett a két nő már csak hétköznapi dolgokról beszélget, a szilvalekváros papucs receptjéről, az ünnepi ételekről, a gyümölcs befőzés rejtelmeiről és miért nem jut elég idő a csipkeverésre.

folyt.köv.