Caesar kép

A barátság olyan, mint egy virág. Ha nem gondozod, nem ápolod, meghal, elmúlik. A gondoskodásod azonban meghálálja, jó kedvre derít, ha meglátod színes szirmait, beszívod kellemes illatát, s mindig kéznél van, ha szükséged van rá.

Meghallgat, ha beszélsz hozzá, s csak annyi rezdüléssel reagál a szavaidra, amennyinek éppen szükségét érzed. Önzetlenül visszaadja neked mindazt a figyelmet és szeretetet, amit Te adtál neki.

A barátságról mindannyian megalkottuk a saját fogalmunkat, megfogalmaztuk a barátunkkal szembeni elvárásainkat, és valljuk be, egész életünkben vágyódunk egy igaz, önzetlen barátságra. A barát az, akivel bármikor megoszthatjuk a gondolatainkat, az örömünket és a bánatunkat, akitől tanácsot várunk, ha megtorpanunk, és nem tudjuk, merre a tovább, aki segít kérés nélkül is.

És Ő az, aki mellett hallgatni sem szégyen, aki előtt mersz gyenge lenni és védtelen, aki láthatja a könnyáztatta arcodat is, anélkül, hogy akár csak egy pillanat töredékének idejére is eszedbe jutna, hogy visszaélhet kiszolgáltatott helyzeteddel.

És Ő az, akivel együtt örülsz, ha sikert ér el, akinek öröme a Tiéd is, s úgy érzed, a Nap is fényesebben süt le rád, ha boldognak látod,s természetesnek veszed, hogy tehetséged szerint segíts rajta, ha valamiben hiányt szenved, legyen az csak egy jó szó.

A barátság önzetlen és önjáró, nem ismer időt és határokat, áthidal minden akadályt. Legalább olyan fontos az ember életében, mint a szerelem, de egyik sem pótolja a másikat. A barátot elfogadod olyannak, amilyen, erényeivel, hibáival együtt, ám a szerelmeddel szemben állandó megfelelési kényszert érzel, és szeretnéd állandóan magad mellett tudni, együtt élni, égni vele ezer fokon.

A barátság egy életre szól, a szerelem, mint tudjuk, múlandó.

A barátom az, aki hetekig járja velem az autókereskedéseket, ha kocsit akarok venni, s emiatt lekési a családi programokat, és nem veszi zokon, ha nem értem a műszaki ismertetését, mert számomra nem a lőerő és fékhatás a fontos, hanem dizájn és a kényelem. A párom az, aki legyint, nekem a te hülyeségeidre nincs időm.

A barátom az, aki kikéri a véleményemet a vállakozásával kapcsolatos gazdasági ügyekben, s a párom az, aki közli utólag a döntéseit.

A barátom az, aki önként rohan, hogy segítsen a bajban, s a párom az, aki neheztel, miért nem kértél, segítettem volna.

A barátnőm az, akinek menedéket nyújtok, ha hozzám menekül a brutális férje elől és a párom az, aki sértődötten a lakás legtávolabbi zugába vonul, mert úgy látja, már nincs elég időm rá.

A barátnőm az, aki Párizsban él, de évente hazajön és olyan szertelenek és felszabadultak vagyunk együtt, mint középiskolás korunkban voltunk, de a párom az, aki megjegyzi, hogy ideje lenne felnőnötök.

A párom az, aki zokon veszi, ha a barátaimmal, barátnőimmel olykor - olykor külön programot szervezünk.

Ilyenkor elmondom neki, hogy a barátság olyan, mint egy virág.

Ha nem gondozod, nem ápolod, meghal, elmúlik. A gondoskodásod azonban meghálálja, jó kedvre derít, ha meglátod színes szirmait, beszívod kellemes illatát, s mindig kéznél van, ha szükséged van rá. Meghallgat, ha beszélsz hozzá, s csak annyi rezdüléssel reagál a szavaidra, amennyinek éppen szükségét érzed. Önzetlenül visszaadja neked mindazt a figyelmet és szeretetet, amit Te adtál neki.

Ha nem lennének barátaid, kihez fordulnál, ha éppen eleged van belőlem?