saját fotó

Húsos burek:
 

Végy fél kiló darált húst, légyen az dagadó, marha, vegyesen disznó-marha hús, de akár birka is lehet.
Készítsd el olyannak, mintha rakott ételhez tennéd, de vigyázz rizs nem kell hozzá.
Gyújts be a sütőt. Keress egy óriás serpenyőt, vagy kerek tepsit, ha egyik sincs, 5-6 literes lábas is megfelel.
10 dkg csusza tésztát, bő olajos sós vízben ki főzünk fogkeményre, öblítés, szűrés után olajjal megcsurgatva félretesszük.
Fél kiló leveles tésztát kinyújtunk akkorára, hogy a sütőedényt ráhelyezve a szélekkel majd be tudjuk takarni.
A tésztával kibéleljük a zsírozott, lisztezett formánkat, és kibéleljük a tésztával.
A kemény tojáshabot elkeverjük a töltelékkel, a főtt tésztával, megtöltjük, a széleket ráhajtjuk, olajjal megkenjük és pirosra sütjük.
 

Túros
 

40 dkg tehéntúró, 10 dkg brindza (juhtúró) keverékét megsózunk. Ehhez adjuk a felvert tojások fehérjét mielőtt a csuszatésztával elkevernénk. Minden más ugyan úgy…
 

Almás, meggyes
 

Itt elmarad a csuszatészta, viszont emelhetjük a keményre vert tojásfehérje mennyiségét.
Másban megegyezik a rétes töltelékkel, de arra figyelni kell, hogy zsemlyemorzsát szórunk a töltelék alá, és fölé…

Káposztás

Sok káposztát pirítunk, összekeverjük a kifőtt tésztával, a keményhabbal és betöltjük...
 

Fontos!
 

Mindig előmelegített forró sütőbe menjen a tészta. A töltelékhez keményre vert habot keverjünk, és óvatosan forgassuk bele. A betöltés után azonnal tegyük a sütőbe.
Aki szereti a túróhoz adhat friss darabolt kaprot.

 

Jó étvágyat kívánok!

Megosztok egy régi történetet. Akkoriban történt az eset, amikor határainkat elérve egyre gyorsabban dobogott a szívünk, talán arcunk színe is megváltozott a felszaporodott adrenalintól, amiért nem más, mint az eldugott forintjaink volt felelős.
Szegedről átjártunk a szabadkai piacra, ami látványában számunkra maga volt a Kánaán. Volt ott minden, mi szem, szájnak ingere. Az Adidas pólótól a húsos burekig és még sorolhatnám. Végig mentünk minden soron párszor, alkudtunk, próbáltunk, ruhára az alkalmi próbafülkében a pokróc mögött, mert nem ment könnyen az elméretezett kelme cseréje.
Akkortájt üdén és fiatalon, csinosan, karcsún érkeztünk a vásári forgatagba. Nem maradt ez így sokáig, mert testünkre a diszkréten feszülő ruhára nem sokára több réteg rakódott, mire hazafelé indultunk, mindent magunkra szedtünk, mert csomagban nem lehetett a vámon. Volt olyan, mikor három szabadidő ruhában és féltucat márkás Triumph melltartóban feszítettünk. A soványból molett lett, a molettből kövér.
Mint azt már írtam, a szájnak is volt ingere… A burek levegőben terjengő illata soha nem hagyta inger nélkül az ízlelőbimbókat, nyeltünk nagyokat. A lealkudott dínárok átváltása olykor burekben lett átszámolva.

A túrós a kedvencem, utána jön a húsos, majd a meggyes, és az almás. A káposztást ritkán kívántam meg. Egy- egy jól sikerült tranzakció után, miután bendőmet megtöltöttem, csomagoltattam belőle, jusson az otthoniaknak is. Kicsi pakkomban, több rétegű zsírpapírban lapult a csemege. Hogy jó sokáig melegen tartsam, kértem egy csomó régi „Magyar Szó” kiadványt, amit a zsírpapírra tekertem.
A határhoz érve újra több adrenalinhoz jutottak a szervek, sejtjeinken át (stressz hormonnak is nevezik), mert jelentkezett a szapora szívdobogás, és rózsás pírt festettek a sápadt orcákra.

Nem a burek volt elvámolni való, hanem a több rétegű márkás kelme.
A vámos azonban nem törődött ilyen kicsinységgel, egyszer sem vetkőztetett, pedig biztosan sejtette, a szikrázó napsütésben melegünk lehet a felhúzott cipzáros Adidasban. A kis halakat úszni hagyta…
Érdekelte viszont, mi van úgy eldugva vastagon csomagolva a kicsi vászon szatyorban. Hiába mondtam neki, hogy burek viszem a családnak, nem hitte el, bontogatni kezdte. Már a zsírpapírnál matatott, még mindig nem hitt nekem. Mikor a tésztáig jutott, óvatosan megforgatta, nincs -e benne, elrejtve valami. Láthatta, semmi nincs rajta és benne, így utunkra engedett.

Túl a határon a drága honban diadalittasan, győzelemmámorban kerestük az első bokrot, ahol lehámozhattuk magunkról a kék-fehér, a sötétkék-fehér, és a zöld-fehér márkás szabadidőruhákat. Igyekeztem mielőbb haza érni, hogy teljesen ki ne hűljön a vásárfia, aminek felét kapta a család, mert a másik felét mindig én faltam fel. Megérdemelten, ha már annyit idegeskedtem miatta...

Ma már magam készítem a kedvencemet. Nem ismerem az eredeti receptet, a sajátom is bevált.