2011.12.24. 08:16, Vica
Eltelt újra egy év. Lehet, hogy ez sablonosnak tűnik, de számomra nagy jelentősége van ennek a mondatnak.
Újrakezdést, izgalmakat és számtalan kihívást az élet minden területén. Kihívást a családban , ahol új házban , új környezetben megkapaszkodva a régi szokásokban és kapcsolatokban megpróbálunk élni. Együttélni avval a tudattal, hogy naponta kell gondolkodni a problémákon és a lehetőségeken. Meg kell tanulni a legkisebb sikernek is örülni és erőt adni a másiknak a tovább folytatásra,hogy ne veszítse el a kedvét egyikünk se.
Nagyon sok jó és rossz történt ebben az évben velünk. Elvesztettünk egy otthont, egy meleg fészket ahová azt mondtuk: "hazamegyünk".
Találtunk sok igaz embert aki támogatott bennünket ahogy csak tudott. Idegen emberek is próbáltak tanácsot vagy segítséget nyújtani. Töretlen hitem abban, hogy az embernek van "lelke"-megmaradt...
Kaptunk egy új lehetőséget arra, hogy a családunk megmaradjon, egységben és szeretetben.
Voltak nagyon komoly mélypontok amikor úgy éreztük, hogy most már nem tudunk tovább lépni-és akkor jött egy telefon, egy hír, egy baráti szó és újra neki lódultunk a tennivalóknak.
Az élet csodálatos forgatókönyvíró és mi a parányi kis szereplői megpróbálunk jól játszani ebben a szerepben. Tanulunk , dolgozunk és tesszük a dolgunkat amit vállaltunk.
Egyre jobban tágul az a kör amit megismerünk magunk körül. Jó érzés a fárasztó munkanapok után hazaérni és körülnézni a "családi tűzhely körül". Kicsit félve kutatjuk a jövőt, nehéz tervezni ebben a megbódult világban.
De ez szerintem sokunknak problémája. Kevés az igazi érték körülöttünk, az a minta ami alapján azt lehet mondani: -Igen, ezt így kell csinálni!
De nekünk, akik feladatul kaptuk, hogy dolgozni és haladni kell előre nem szabad kétségbe esnünk...
Úgy érzem -bárki az ellenkezőjét állítja: Sok jó ember van a földön. Én ebben hiszek, és szeretnék ebben a hitben maradni életem végéig.
Nehéz abban a fura világban is most már eligazodni ahol eddig akkora hierarchia-"rend" volt. Az egészségügy teljesen kifordult magából. Okos, és tehetséges embereket vesztünk el nap, mint nap mert nem képesek, nem akarnak vegetálni ebben a rendszerben. Nem tudom őket elitélni... Egyre kevesebb olyan ember marad ebben a szakmában, aki valamilyen elhivatottságot érez az ápolás, a gyógyítás terén. Nehéz munka ez, sokszor nem a fizikai, hanem a lelki teher a nagyobb rajtunk. Szusszanni kéne, megállni, feltőltődni és örülni a kis sikereknek is, de ha az ember nem képes kilátni a gondok mögül, hogyan várhatjuk el a türelmet az elfogadást és az empátiát?
Mert ez a munka ezen áll, vagy bukik. Megérteni, átérezni és tenni... amit csak lehet.
Megtanultam újra ezalatt az egy év alatt, hogy nincs lehetetlen. Minden amit csak akarunk megvalósulhat, csak nagyon kell akarni és sokat kell tenni érte. Ez a következő év nagy kérdéseket fog feltenni a vezető embereknek és ha nem jó válaszokat adnak rájuk, bizony egy hatalmas lavina indul el, amit már nem lehet megállítani.
Ezek most az utolsó percek, amikor jól kell dönteni és meg is kell valósítani ezeket az elhatározásokat.
Nagyon bízom benne, hogy ez a szűkebb és tágabb közösségünk jó magyar emberhez méltóan fogja a jövőt megalapozni.
Kedves kis közösségünk ez az újság méltó példája az újrakezdésre. Igazi lelki motorja van és hatalmas energiával töltődünk fel újra és újra.Ma már stabil olvasói közönséget tudhatunk magunk mögött és a kiérdemelt figyelemmel jól kell sáfárkodnunk. Minden alkalommal amikor leülünk írni egymásnak, magunknak- rá kell gondolnunk arra, hogy az írott szó ereje határtalan... Akkora kincs van a kezünkben, amivel hegyeket lehet mozgatni. Lehetőségünk, de felelősségünk is nagy van.
Ezúton kívánok minden kedves olvasónknak, barátomnak és családtagjaiknak nagyon boldog, békés, áldott Karácsonyi ünnepet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Az írást kiemeltnek ajánlom!
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Drága Vicus!
Ezekért szeretünk... ahogy olvastuk...