Egészség, életmód

Gizus kérésére kezdtem el ezt a cikket. Igazából nem tudom mennyire lesz ez érdekes az olvasók számára, de majd a hozzászólások és a kimutatott érdeklődés eldönti- valóban van e értelme ilyen jellegű témának nekiállni.

Most a munkámról lesz szó, kifejezetten arról, amit naponta csinálok, és mivel ez nekem nagyon ismert terület, lehet, hogy észre sem veszem az idegen szavakat, illetve azokat a kifejezéseket, amiket a mindennapi életben nem használunk. Ha valami nem érthető, kérdezzetek  vissza nyugodtan.
Én olyan interaktív cikként állok ennek úgyis neki, szeretném ha lenne érdeklődés és jó sok kérdés.
Tehát. Kezdem az elején. " E " kategóriás ápoló vagyok egy ortopédiai osztályon. (Ez az "E" azt jelenti, hogy az emelt szintű képzést elvégezte az ember. A mostani képzések szerint ez a végzettség Európa bármely országában az adott nyelven tett vizsga után elismerik a végzettséget. Ez nagyon komoly dolog, sok ápoló használta ki már ezt a lehetőséget.)

A mi osztályunk úgynevezett kis létszámú osztály, mivel "csak " 23 ágya van. Ennek megfelelően a hangulat nagyon családias, és közvetlen.
Remek orvosaink vannak és a főnővér is szigorúan vigyáz a rendre, tisztaságra. Szükség esetén Ő ugyanúgy beáll mosdatni, vagy bármilyen munkában segít ha kell.

Betegeink előjegyzés után kerülnek be az osztályra, kivizsgálás, góckutatás és altatóorvosi előzetes vizsgálatot követően. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni mert mi itt nagyon eltérünk más osztályoktól. Ha a beteget nem is, de a várható problémáival tisztában vagyunk és ez nagyban meghatározza a munkánkat. Nagyon sokszor visszajáró betegeink vannak akik már ismerve minket, az osztályt, egyfajta biztonságérzetet közvetítenek a teljesen új ismeretlen betegeknek..

A betegek problémái, amivel hozzánk fordulnak műtétre, - mert azt el is felejtettem mondani, hogy aki nem tudja ez egy műtétes osztály, szóval nagyon különböző a bajuk. A legtöbb beteg valamilyen protézist kap nálunk. Csípőprotézist vagy térd protézist. De nagyon sok olyan műtét van ami az ízületek, csontok teherbírását, a beteg állóképességét, illetve a mozgását segíti. Végeznek nálunk különféle lábfej műtéteket, könyök és váll műtéteket, szalag plasztikákat is.

A protézises műtétek várható gyógyulási ideje általában 10-11 nap a műtét után.
Nálunk gyógyultnak tekintjük azt a beteget aki 1 bottal tud menni, ismeri a lépcsőzés fortélyait, az önellátásban egy bizonyos fajta automatizmusra képes, tehát tisztában van a saját korlátaival, de a nap legnagyobb részében már képes az önellátásra. Itt arra gondolok, hogy a betegnek a 11 nap alatt megtanítjuk azokat a technikákat a mozgásban, a mindennapi életben, hogy tisztában legyen a képességeivel és ne legyen kiszolgáltatott.

Egy csípőprotézis után a beteg tudja ha hazamegy, hogy az ágya nem lehet alacsonyan, nem ülhet alacsony székre, fásliznia kell a lábát még 1 hónapig, használnia kell az orvos utasításnak megfelelő vérhígító módszert és 3 hónapig nem hajolhat le a földre semmiért...

Tulajdonképpen az a lényeg, hogy tudja a csípő műtött beteg, hogy a csípő vonala nem kerülhet a térd vonalánál alacsonyabb helyzetbe, és ha ezt tudja akkor az otthoni bútorokat is így fogja használni.

Nem olcsó műtét, mert nagyon sok esetben a beteg a fürdőszobáját és a hálószobáját is át kell alakítsa.
Azonkívül nem ülhet bele kádba, zuhanyoznia kell, megfelelő magasságú toalettre van szüksége és a megtanult torna gyakorlatok otthoni tovább folytatására. Sok minden más lehet még, de ezek a legfontosabbak amiket a betegeknek tudnia kell már ha hazamennek.

A térdprotézisek ebből a szempontból, tehát a tiltások szempontjából előnyösebb helyzetben vannak, mert nekik legtöbbször a fájdalom szab határt. De ők sem képesek nagyon lehajolni a 2. hét végére, nekik is sokszor szükségük van segítségre zokni felhúzásnál, láb fáslizásnál és még egy pár hónapig ők se biciklizhetnek, csak általában a 3.hónapos kontroll után. Nekik szintén szükségük van vérhígító rendszeres adására, a formáját, illetve a fajtáját az orvos szabja meg.

Ezek a műtétek műtéttől számítva általában 11 napi kórházban tartózkodást jelentenek-nálunk. Ezt azért mondom, mert hallottam olyan ortopédiai osztályokról, ahol a protézises beteg 5-6 nap után hazamegy.
Elképzelhető, hogy ez azért van mert az illető területnek olyan fejlett a házi gondozási rendszere, hogy képesek naponta kijárni a  gyógytornászok betegeikhez és ha kell  a szakdolgozók is.Ezt nem ismerem, én csak a mi helyi viszonyainkkal vagyok tisztában. Az viszont tény, hogy nagyon jó a gyógyulási statisztikánk az országban, az osztályunknak nagyon jó a híre és ezt mi igyekszünk öregbíteni is.

Gondolkodom azon, hogy még miről is írhatnék, de úgy érzem,hogy okosabb lenne ha a feltett kérdésekre válaszolnék inkább.
Akár ide, akár a személyes levelezőbe kapok kérdést, szívesen válaszolok, ha tudok. Ha nem tudok valamit- utánanézek és úgy próbálok segíteni.