2014. január 14. – Kedd

   Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
   Mindenki nagyon  csodálkozott tanításán,  mert  úgy tanította  őket,  mint
   akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
   ember, akit  megszállt a  tisztátalan lélek.  Így kiáltozott:  „Mi  közünk
   egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
   vagy: az  Isten Szentje!”  Jézus ráparancsolt:  „Hallgass el,  és menj  ki
   belőle!” A tisztátalan  lélek erre összevissza  rángatta az embert,  aztán
   nagy kiáltással  kiment belőle.  Mindenki  nagyon megdöbbent.  Az  emberek
   egymást kérdezgették:  „Mi  ez? Új  tanítás,  és milyen  hatalmas!  Még  a
   tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El  is
   terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
   Mk 1,21-28

   Elmélkedés:

   Jézus úgy tanította az embereket, mint akinek hatalma van – olvashatjuk  a
   mai napon az evangéliumban. Mi volt  ez a titokzatos hatalom? Honnan  volt
   szavainak ekkora ereje? – kérdezzük mi, miként ugyanez a kérdés  járhatott
   számos kortársa fejében is.
   Jézus Krisztus  az ő  nyilvános működése  éveiben legfőbb  küldetésének  a
   tanítást  és  Isten  országa  hirdetését  tartotta.  Nem  csupán  szavakat
   mondott, hanem ő volt a mennyei Atya megtestesült Igéje, kimondott  szava.
   Az igazság tanítását hirdette, de semmit sem mondott önmagától, hanem csak
   azt, amit az Atyától hallott.  Ez az isteni háttér  az az erő és  hatalom,
   amit észrevesznek az emberek,  illetve az, hogy  szavait tettei és  csodái
   megerősítették. Még a gáncsoskodó  kérdésekre is mindig a  legtökéletesebb
   választ tudta adni. De ha kellett,  akkor nem szólt, néma maradt. Ezzel  a
   szótlansággal tűrte a bántalmakat is, amelyeket keresztútján elszenvedett.
   Nem fecsegett, mert aki sokat  beszél, mindig rejteget valamit az  emberek
   elől. Neki nem volt titkolnivalója, nyilvánosan cselekedett és tanított.
   Jézus boldogoknak nevezte azokat, akik hallgatták tanítását. E kijelentése
   nem csupán egykori hallgatóságára vonatkozik.  Mi is boldogok vagyunk,  ha
   nyitott szívvel  hallgatjuk,  és életünkben  megvalósítjuk  mindazt,  amit
   tanít nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni kell szavain, hanem követni.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned maradjak, és úgy szerethesselek,  ahogyan te szeretsz engem!  Nálad
   nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts  önmagaddal,
   tölts el  szereteteddel,  hogy  általad  az Atyával  és  a  Fiúval  mindig
   egyesüljek!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140114.mp3
    
______________________________