Tükör által, homályosan

Serkedni kezdett fiacskám bajusza. A jólápoltsághoz  hozzá tartozik a szép, sima arc is, ezért  nagyon ünnepélyes keretek között megvettük az első borotváját.  Este, a fürdés  előtt bementem a hozzá,  s elkezdtem  átadni  a borotválkozás tudományát. Sok feladattal kellett megküzdenem , lefordítani „vakosra” s a borotválkozásnál a legegyszerűbbnek tünt, ha a tükör elé állítom kamaszkámat, s a háta mögött állva tanuljuk meg együtt a trükköket, miként lehet vakon, vértelenül, sima arcot varázsolni.

Nem volt egyszerű, mert elsősorban a remegő kezemmel kellett megküzdenem, másodsorban pedig fiam izgágaságával, ami ebben a korban jellemző volt rá.

Ekkor még heti egy alkalommal elég volt a serkenő szörzetet leszedni, de ebben az időben kapott rá a napi tisztálkodás ízére, fontosságára. Bizonyára minden kamasz gyermek szülője átéli, átélte a korral járó „víziszonyt”, amikor veszekedni kell a napi tisztálkodásért, a jólápoltságért. Nos, szerencsére a borotválkozással ez a tünet „meggyógyult”,  a reggeli, esti tusolások, dezodor, s egyéb testápolók használata lépett a helyébe. Sokat dolgoztam ebben az időben, ráadásul édesapám állapotában nagyon komoly állapotromlás  következett be, s  ennek felvállalása az otthoni teendőim rovására ment. Fiam kétszer is kérte, hogy „borotválkozzunk” meg, de fáradtságomra, idő hiányra hivatkozva elhárítottam a kérését.

Egyik este fáradtan, kedvetlenül léptem be a házunk ajtaján. Kislányom lábujjhegyen elémszaladt, s ujjacskáját a szájára téve, szemében könnyekkel csendre intett. Majd megfogva kezem, halkan a fürdőszoba ajtajához húzott. Ott állt az én szépséges fiam, a tükör előtt, és borotválkozott!

Néztem a tükörben az én nagy fiam, s bizony, egyszer csak a tükör elhomályosodott.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.